Jeszenszky Zsolt szenzációs írása. - Olvassák el!
A rövid válasz: Igen. Köszönjük a figyelmet…
Na, de komolyan: a csávónak nyilván fingja nincs Szíriáról. Pontosan annyira érdekli Szíria, vagy akár az ottani emberek sorsa, mint amennyire a magyar nagyszülőké, akiknek az unokái külföldön dolgoznak, és a nagyi meg a tata nagyon szeretnék, ha hazajönnének.
Vegyenek maguknak új unokát
– mondta a messiás, a tőle megszokott arrogáns nagyképűséggel. >Persze, szűk körben mondta… csak hát az a fránya hangfelvétel. Na, szóval nyilván semmiféle, még felületes tudása sincs a Közel-Keletről. Kérdés, hogy egyáltalán meg tudná-e egy vaktérképen mutatni, pontosan melyik is Szíria. Vagy felsorolni, hogy mely országokkal határos. Utóbbi nagyon nem mindegy; a nem túlzottan nagy, a többi arab államhoz képest ásványkincsekben is meglehetősen szegény ország fontos stratégiai pozíciót foglal el.
„Szíria nélkül Izraellel nincsen háború és nincsen béke” – mondta Háfez El-Aszad, Szíria korábbi elnöke, a most megbuktatott Bassár El-Aszad apja. Ez a mondat azt jelentette, hogy Szíria, földrajzi elhelyezkedéséből fakadóan megkerülhetetlen tényező akkor is, ha valaki meg akarja támadni Izraelt. Egész egyszerűen azért, mert bár jóval rövidebb közös határszakasza van Izraellel, mint Jordániának és Egyiptomnak, de utóbbi két országgal Izrael korábban már békét kötött, tehát onnan nemigen lehetne háborút indítani, viszont a Szíriával közös határ a Golán-fennsík, ahonnan a legjobban lehetne izraeli célpontokat lőni. (Legalábbis az idősebb Aszad elnöksége idején ez a szempont még valóban sorsdöntő volt.) Ugyanakkor ha Izrael békét, biztonságot szeretne, akkor is Szíriára van utalva, épp a Golán-fennsík miatt. Izrael ugyan elfoglalta és annektálta a terület jelentős részét, épp azért, hogy ne lehessen onnan Izraelt lőni, de ez nem jelentett 100%-os biztonságot. Nem véletlenül volt mindig is nagyon szigorú határőrizet ezen a szakaszon. Volt szerencsém saját szememmel (pontosabban távcsővel) látni még 2010-ben Quinetra városából.
Az idősebb Aszad 2000-ben halt meg, ekkor örökölte meg tőle az elnöki pozíciót a kisebbik fia. Aki eredetileg szemorvosnak tanult Londonban, és esze ágában sem volt politikai pályára lépni. Sajnos azonban a bátyja, Bassár el-Aszad, az eredetileg kijelölt utód 1994-ben autóbalesetben elhunyt. (240-nel repesztett a Mercijével a reptérre, ahonnan egy charter géppel Frankfurtba repült volna, egy sí-vakáció végett, de a nagy ködben belerongyolt a korlátba egy útlezárásnál, és mivel nem volt bekötve, azonnal meghalt.) Az öccse kénytelen volt hazajönni, és beletanulni a politikába.
Lábjegyzet: még a régi Index-ben, 2015 a migrációs válság kirobbanása után hosszú cikket közölt, amelyben Szíriát „Magyarországnál jóval fejlettebb” országnak nevezte. Ez nyilván azt a célt szolgálta, hogy a közvéleménnyel elhitessék, hogy csupa agysebész érkezik, és hogy Orbán Viktor migrációs politikája rÓsz. Természetesen egy nagy túróst volt Szíria fejlettebb. De kétségtelen, hogy egy viszonylag szabad, élhető ország volt. És ebben komoly érdemek voltak Asszadnak, aki sokáig kifejezetten népszerű volt.
A 2011-ben kitört polgárháború oka sem az általános, tömeges elégedetlenség volt, hanem sokkal inkább különböző militáns szervezetek és frakciók (többek között az akkor előretörő Iszlám Állam) hatalmi törekvései. Asszádnak végül sikerült megőriznie a hatalmát, egy ideig csak az ország egy része fölött, de végül részben orosz (és iráni) segítséggel nagyjából az egész országot konszolidálni tudta. Asszád megítélése, és pláne Szíria elmúlt 10 évének alaposabb elemzése messze kimerítené ezen írás kereteit. Az elnök mostani bukása okait azonban érdemes gyorsan megnézni.
És itt megint fontos Szíria földrajzi elhelyezkedése (és a demográfiája is). Szíria lakosságának többsége szunnita muszlim, de egy alavita (az Asszád-klán is ide tartozik) irányította. Az alaviták a siíta iszlám egyik ága, szúfista és némi keresztény hatásokkal. >Keleten Irakkal határos, ahol viszont már a síiták vannak többségben. Irak után pedig jön Irán, a síita iszlám központja. Szíria nyugati határán pedig ott van Libanon. Libanon dél-keleti, határmenti részein pedig az Irán által pénzelt és felfegyverzett Hezbollah, amely Libanonban jó ideje gyakorlatilag államként működik az államban. Szíria tehát kulcsfontosságú volt a síita tengely, illetve az annak részei közötti összeköttetés szempontjából. Szíria kiesésével a Hezbollah teljesen el lett vágva Irántól.
Innentől kezdve tehát valószínűsíthető, hogy Izrael nem különösebben bánja Asszád bukását, még akkor sem, ha békés viszony, legalábbis stabil status quo volt köztük. (Időnként azért bombázott az izraeli légierő szíriai célpontokat, de azokon olyankor iráni katonai járművek és/vagy vezetők tartózkodtak, és ők voltak a célpont.) És valószínűleg az USA sem bánja, hogy Irán mozgástere beszűkült. Sőt, könnyen lehet, hogy Oroszország sem véletlenül engedte el Asszád kezét: ha Trump és Putyin egyeztettek, és megbeszélték, hogy Szíria amerikai érdekszférába kerül, az oroszok kivonulnak, de cserébe teljesülnek Putyin feltételei, és vége lesz az ukrán háborúnak, akkor az kb. egy win-win szituáció mindenkinek.
Na jó, nem mindenkinek: egyrészt Iránnak nem, de lehet, hogy Szíriának sem. Merthogy semmi garancia rá, hogy az USA és a nyugati hatalmak nem szúrják el megint az egészet, ahogy tették 2011-ben. A mostani lázadások fő vezére, és a hatalom várományosa, Abu Mohammed al-Jolani jelentős Al Kaida-kötödéssel rendelkezik, de az Iszlám Államhoz is volt köze. De már tolja ezerrel a nyugati sajtó, hogy azóta már megszelídült, mérsékeltebb lett, tán még reformista is. Emlékszünk Afganisztánra, a 2.0-s, lájtosabb tálibokra? Kétségtelenül kevesebb fejet vágnak már le, de nőket egyedül az utcára azért ők sem engednek.
Szóval van egy bonyolult, sőt, elég szar helyzet. Amiből Magyar Péter nyilvánvalóan semmit sem ért. És van egy hazájában vegyes megítélésű, bukott elnök, akit egyszerűen csak diktátornak nevezett a nyugati sajtó. Aki után most egy tálib-, esetleg iszlám állam-típusú rémálom következik az országban – vagy simán „csak” teljes káosz. Örömködni, ahogy azt eleinte az ellenzéki sajtó tette, semmi ok. De amikor azt gondoltuk, az ellenzéki sajtó ennél hülyébb már nem lesz, a Magyar Hang azt mondta: fogjátok meg a söröm! És írtak egy cikket, egy 2012-es, ráadásul Törökországban készült fotóval illusztrálva, de azt állítva, hogy Bassár el-Asszád egy szíriai utasszállító géppel Budapestre érkezett.
A Magyar Hang végül elnézést kért a tévedésért. Röhöghetünk rajtuk, hogy mekkora béna seggfejek (azok, mindig is azok voltak, mindig is azok lesznek), de nem biztos, hogy ez a cikk bénázás volt. Lehet, hogy szándékos hergelés, és most úgy tesznek, mintha hibáztak volna. Mert azok az olvasók szektahívők, akik az ilyen hergelésre ugranak, a legritkább esetben követik utána a sztorit. A valóságot már messzire elkerülik. Így a tudatukban az az agymosás marad meg, hogy a magyar kormány titokban ideengedett valami arab diktátort.
És amikor azt gondoltuk, hogy a Magyar Hangnak (ismét) sikerült önmagát is alulmúlnia a pöcegödör aljára süllyedésben, akkor jött Magyar Péter, és azt mondta: fogjátok meg a söröm! – és ásni kezdett a gödör alján. Nem csak átvette a hergelést, hanem meg is fejelte azzal, hogy követelte: hozzák nyilvánosságra: milyen segítséget nyújtott Orbán Viktor miniszterelnök:
az utóbbi években és különösen az utóbbi egy hétben a bukott szíriai diktátornak, akinek a kezéhez százezrek halála tapad.
Szóval a csávó tényleg ennyire hülye. Amikor már besült a sztori, ő még nyomja a gázt. Persze, a szektahíveket nyilván ez sem zavarja. De a normális emberek számára ismét bebizonyította, hogy egy ország vezetésére totálisan alkalmatlan. Nem csak a geopolitikát nem ismeri, hanem egyszerűen nem bír leszállni a debil-vonatról sem.
Tényleg nem kell már több hangfelvétel róla; egyszerűen csak beszéljen. Azzal járatja le a legjobban saját magát.
Vezető kép: 2024.11.29 — Magyar Péter országjárása Pákozdon. // fotó: Hatlaczki Balázs
Jeszenszky Zsolt - www.pestisracok.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése