Ami ma Európában történik, kétségbeejtő.
A bevándorláspárti brüsszeli intézmények, európai vezetők és NGO-k a
jogra hivatkozva – valójában azt kijátszva – a teljes káosz felé vezetik
az Európai Uniót. Ők, Matteo Salvini szóhasználatával élve, a
„Macronok”, akik a nyílt társadalom Európájáról szóló hagymázas álmukat
egy Kész átverés show-val próbálják megvalósítani, ahol semmi sem az,
aminek látszik,.
Ennek a show-műsornak a producerei a „Sorosok”. A „Sorosok” által futatott „Macronok” lényegében azt akarják elhitetni az európai polgárokkal, hogy ők mindent értük tesznek, küzdenek a jogállamért, a demokráciáért, az európai értékekért, és azt, hogy a liberális világ a lehető világok legjobbika.
Míg ezt próbálják elhitetni, Nyugat-Európában megszűntek a jogállamok, eltűntek a valódi európai értékek, és mára nyugaton az lett a helyzet, hogy liberalizmus van, demokrácia meg nincsen. Akik a show-műsorban nem akarnak részt venni, úgy járnak, mint azok, akiket az ókori Rómában büntetésből gladiátorviadalon való részvételre ítéltek, és ha vonakodtak küzdeni, korbáccsal és dárdákkal tuszkolták vissza őket az arénába.
Ma a korbácsokat és dárdákat a bevándorlást ellenző nemzeti kormányok lejáratását célzó kampányok és az államuk ellen indított eljárások helyettesítik, amelyek mögött valamilyen módon a civil szervezeteknek nevezett, valójában nem civil szervezetek állnak. Itt azokra az álcivil szervezetekre kell gondolni, amelyeket az ádáz „kormánypropaganda” a Soros-hálózathoz sorol. A hazánkban állomásozó szervezeteknek azonban borzasztóan sanyarú sorsuk van, mert a kormány megkérte őket arra, hogy ha már a közvélemény befolyásolására törekednek, fedjék fel, milyen érdekeket szolgálnak.
Ahogyan Orbán Viktor egyik rádióinterjújában megfogalmazta: mivel ezeknek a szervezeteknek joguk van véleményüket kifejteni és hirdetni, „Egy átláthatóságot azért biztosítanunk kell, hogy amikor egy magyar választópolgár találkozik egy álcivil szervezetnek a véleményével, akkor pontosan tudhatja: aha, ezek azok, akiket Soros meg az amerikaiak, időnként a németek meg a brüsszeliek finanszíroznak azért, hogy befolyásolják a magyar közvéleményt”.
Ezek a szervezetek azonban nem hajlandók a kérés teljesítésére, hiszen a magyar kormány elleni akcióikra szükségük van a piros szívecskés, civil feliratú álruhájukra, amely függetlenségük és pártatlanságuk látszatát kelti. (Ilyenkor a Társaság a Szabadságjogokért elfelejt aggódni az átláthatóságért.)
Ezért a „jogvédők”, bár maguk hirdetik, hogy Soros György filantróp, demokrata, a jogállamiság elkötelezett híve, egyedül ő méltó a Nobel-békedíjra, perrel fenyegetik azokat, akik azt merészelik állítani róluk, hogy ők az emberiség jóakarójának lekötelezettjei, és ahelyett, hogy büszkén hirdetnék, milyen nagyszerű támogatójuk van, a civiltörvényt támadják. Csoda, hogy Soros György nem sértődik meg azért, mert emberei állandóan letagadják a vele való kapcsolatukat.
Emellett az álcivil szervezetek mindig igyekeznek kijelenteni, ők nagyon vigyáznak arra, hogy kormányoktól ne fogadjanak el pénzt, nehogy függetlenségük megkérdőjelezhetővé váljon. A Nyílt Társadalom Alapítványoktól elfogadott pénz állításuk szerint azonban nem befolyásolja tevékenységüket. Tehát minden támogatás befolyásolja tevékenységüket, csak pont az nem, amit Soros Györgytől kapnak. Persze Soros György, mint a jogállamiság elkötelezett híve, csak filantróp természetének köszönhetően oszt szét közöttük szerényebb összegeket.
Az álcivil szervezetek arra törekednek, hogy az ostoba, mucsai, tanulatlan Fidesz–KDNP-szavazókkal elhitessék végre, hogy egy olyan kormányt juttatnak mindig hatalomra, amely leépíti a jogállamot, és diktatórikus berendezkedést valósít meg az országban, sőt rosszul bánik a menekültekkel.
Ebből a helyzetből egyedül ők mint „független szakértők” menthetik meg a magyar népet, hiszen piros szívecskéjük csak értük dobog. Az aktivisták azonban tevékenységük során olyan polgároknak akarják beadni a diktatúráról szóló meséjüket, akik jól tudják, milyen az, ha tényleg diktatúra van egy országban. A diktatúrákat kiismerő polgárokra egyébként a mesék sem hatnak, mert hozzászoktak ahhoz, hogy a híradásokat összevessék a valósággal, ezért azt sem veszik be, hogy a bevándorlás jó dolog. Ezt az aktivisták is észrevették, ezért akcióikkal a könnyebben befolyásolható diákokat, fiatalokat vették célba, akik még nem éltek a diktatúra idején.
A közvélemény befolyásolásán túl az álcivil szervezeteknek az a szerep jutott, hogy ha a kormánypártokra szavazó választópolgárokat nem sikerül elkötelezettségükben megingatniuk, a népszuverenitás elvén alapuló jogszabályokkal szemben a szabadságjogokat és az emberi jogokat adu ászként alkalmazva szétpereljék a céljaik meghiúsítására szolgáló akadályokat, vagy segédkezzenek a brüsszeli intézmények, mint például a LIBE-bizottság által lefolytatott nyomásgyakorló eljárásokban.
Ezekben az eljárásokban ők szolgáltatják a bizonyítékokat, a „szakértői anyagokat”, szolgálatkészen (félre)értelmezik a jogszabályokat, sőt olykor az ítélet meghozatalában is részt vesznek. (Ilyenkor a TASZ elfelejt aggódni az ítélkezés függetlenségéért.)
A „Sorosok” által finanszírozott szervezetek valószínűleg Judith Sargentininek is segédkeztek jelentése megírásában, hiszen egy holland képviselőtől nem várható el, hogy a szerinte nem létező magyar balliberális sajtóból tájékozódjon a hazai politikai helyzetről. Azt, hogy a képviselőnő a Soros-szervezetek bábfigurája, megfelelően bizonyítja legújabb közös akciójuk is, mellyel a magyar miniszterelnök érveinek meghallgatása előtt, az interneten buzdítják az Európai Parlament képviselőit a Magyarország elleni szavazásra.
E tevékenységük során a „jogvédőknek” szintén szükségük van piros szívecskés pólójukra, hiszen az nem tűnne hitelesnek, ha a magyar nép megmentéséért egy külföldről támogatott szervezet küzdene. Így az sem derülhet ki, hogy állásfoglalásaik alátámasztására egy másik, szintén a Soros-féle alapítványok által finanszírozott szervezet megállapításaira hivatkoznak.
A magyar állam ellen indított eljárásokban a tények ugyanis nem számítanak, csak a vélemények, és azok közül is csak azokét veszik figyelembe, akik a „Macronok” közé tartoznak. A döntéshozók ugyanis a határozataikat nem a tényállásokra alapozzák, hanem az előre, politikai alapon meghozott ítéleteikhez gyűjtenek igazolásokat, amelyek igazságtartalmát elfelejtik megvizsgálni, videóbíró pedig végképp nincs. Ezt a LIBE-bizottságban folyó eljárásoknál is tapasztalhattuk.
A civil szervezetek működését és átláthatóságát szabályozó jogszabályok elleni eljárásban a „jogvédők” kétes ellenérveiket azzal próbálják nyomatékosítani, hogy körbeszaladták a baráti nagykövetségeket és szervezeteket, hogy nyilvánítsák ki nemtetszésüket a jogszabályokkal kapcsolatban. Ugyanez a szerepe egyébként a „jogvédők” érdekében vagy éppen általuk indított petícióknak. Sőt olyan, az elnyomott magyar nép megmentésén fáradozó hős is akadt, aki a jogszabályok elleni támadásoknál, munkahelyek ezreit kockára téve, a gazdasági nyomásgyakorlásra való felhívástól sem riadt vissza. (Ekkor a TASZ elfelejtett aggódni a szegényekért.)
Az álcivil szervezetek – Orbán Viktor hasonlatával élve – olyanok, mint a migránsok: a magyar kormány elleni fellépéseik során nemcsak átléptek minden határt, de pártfogoltjaikhoz hasonlóan úgy vélik, nekik egyetlen jogszabályt sem kell betartaniuk, mert a többi „Macron” úgyis megvédi őket. A kormánynak pedig még arra is vigyáznia kell, nehogy nyilatkozataival megsértse a Soros-szervezetek rég elveszített jó hírnevét. A show-műsor kezd nagyon unalmassá válni, reméljük, a mostani belőle az utolsó évad!
Gedeon Magdolna
A szerző jogász, egyetemi docens
www.magyaridok.hu
Ennek a show-műsornak a producerei a „Sorosok”. A „Sorosok” által futatott „Macronok” lényegében azt akarják elhitetni az európai polgárokkal, hogy ők mindent értük tesznek, küzdenek a jogállamért, a demokráciáért, az európai értékekért, és azt, hogy a liberális világ a lehető világok legjobbika.
Míg ezt próbálják elhitetni, Nyugat-Európában megszűntek a jogállamok, eltűntek a valódi európai értékek, és mára nyugaton az lett a helyzet, hogy liberalizmus van, demokrácia meg nincsen. Akik a show-műsorban nem akarnak részt venni, úgy járnak, mint azok, akiket az ókori Rómában büntetésből gladiátorviadalon való részvételre ítéltek, és ha vonakodtak küzdeni, korbáccsal és dárdákkal tuszkolták vissza őket az arénába.
Ma a korbácsokat és dárdákat a bevándorlást ellenző nemzeti kormányok lejáratását célzó kampányok és az államuk ellen indított eljárások helyettesítik, amelyek mögött valamilyen módon a civil szervezeteknek nevezett, valójában nem civil szervezetek állnak. Itt azokra az álcivil szervezetekre kell gondolni, amelyeket az ádáz „kormánypropaganda” a Soros-hálózathoz sorol. A hazánkban állomásozó szervezeteknek azonban borzasztóan sanyarú sorsuk van, mert a kormány megkérte őket arra, hogy ha már a közvélemény befolyásolására törekednek, fedjék fel, milyen érdekeket szolgálnak.
Ahogyan Orbán Viktor egyik rádióinterjújában megfogalmazta: mivel ezeknek a szervezeteknek joguk van véleményüket kifejteni és hirdetni, „Egy átláthatóságot azért biztosítanunk kell, hogy amikor egy magyar választópolgár találkozik egy álcivil szervezetnek a véleményével, akkor pontosan tudhatja: aha, ezek azok, akiket Soros meg az amerikaiak, időnként a németek meg a brüsszeliek finanszíroznak azért, hogy befolyásolják a magyar közvéleményt”.
Ezek a szervezetek azonban nem hajlandók a kérés teljesítésére, hiszen a magyar kormány elleni akcióikra szükségük van a piros szívecskés, civil feliratú álruhájukra, amely függetlenségük és pártatlanságuk látszatát kelti. (Ilyenkor a Társaság a Szabadságjogokért elfelejt aggódni az átláthatóságért.)
Ezért a „jogvédők”, bár maguk hirdetik, hogy Soros György filantróp, demokrata, a jogállamiság elkötelezett híve, egyedül ő méltó a Nobel-békedíjra, perrel fenyegetik azokat, akik azt merészelik állítani róluk, hogy ők az emberiség jóakarójának lekötelezettjei, és ahelyett, hogy büszkén hirdetnék, milyen nagyszerű támogatójuk van, a civiltörvényt támadják. Csoda, hogy Soros György nem sértődik meg azért, mert emberei állandóan letagadják a vele való kapcsolatukat.
Emellett az álcivil szervezetek mindig igyekeznek kijelenteni, ők nagyon vigyáznak arra, hogy kormányoktól ne fogadjanak el pénzt, nehogy függetlenségük megkérdőjelezhetővé váljon. A Nyílt Társadalom Alapítványoktól elfogadott pénz állításuk szerint azonban nem befolyásolja tevékenységüket. Tehát minden támogatás befolyásolja tevékenységüket, csak pont az nem, amit Soros Györgytől kapnak. Persze Soros György, mint a jogállamiság elkötelezett híve, csak filantróp természetének köszönhetően oszt szét közöttük szerényebb összegeket.
Az álcivil szervezetek arra törekednek, hogy az ostoba, mucsai, tanulatlan Fidesz–KDNP-szavazókkal elhitessék végre, hogy egy olyan kormányt juttatnak mindig hatalomra, amely leépíti a jogállamot, és diktatórikus berendezkedést valósít meg az országban, sőt rosszul bánik a menekültekkel.
Ebből a helyzetből egyedül ők mint „független szakértők” menthetik meg a magyar népet, hiszen piros szívecskéjük csak értük dobog. Az aktivisták azonban tevékenységük során olyan polgároknak akarják beadni a diktatúráról szóló meséjüket, akik jól tudják, milyen az, ha tényleg diktatúra van egy országban. A diktatúrákat kiismerő polgárokra egyébként a mesék sem hatnak, mert hozzászoktak ahhoz, hogy a híradásokat összevessék a valósággal, ezért azt sem veszik be, hogy a bevándorlás jó dolog. Ezt az aktivisták is észrevették, ezért akcióikkal a könnyebben befolyásolható diákokat, fiatalokat vették célba, akik még nem éltek a diktatúra idején.
A közvélemény befolyásolásán túl az álcivil szervezeteknek az a szerep jutott, hogy ha a kormánypártokra szavazó választópolgárokat nem sikerül elkötelezettségükben megingatniuk, a népszuverenitás elvén alapuló jogszabályokkal szemben a szabadságjogokat és az emberi jogokat adu ászként alkalmazva szétpereljék a céljaik meghiúsítására szolgáló akadályokat, vagy segédkezzenek a brüsszeli intézmények, mint például a LIBE-bizottság által lefolytatott nyomásgyakorló eljárásokban.
Ezekben az eljárásokban ők szolgáltatják a bizonyítékokat, a „szakértői anyagokat”, szolgálatkészen (félre)értelmezik a jogszabályokat, sőt olykor az ítélet meghozatalában is részt vesznek. (Ilyenkor a TASZ elfelejt aggódni az ítélkezés függetlenségéért.)
A „Sorosok” által finanszírozott szervezetek valószínűleg Judith Sargentininek is segédkeztek jelentése megírásában, hiszen egy holland képviselőtől nem várható el, hogy a szerinte nem létező magyar balliberális sajtóból tájékozódjon a hazai politikai helyzetről. Azt, hogy a képviselőnő a Soros-szervezetek bábfigurája, megfelelően bizonyítja legújabb közös akciójuk is, mellyel a magyar miniszterelnök érveinek meghallgatása előtt, az interneten buzdítják az Európai Parlament képviselőit a Magyarország elleni szavazásra.
E tevékenységük során a „jogvédőknek” szintén szükségük van piros szívecskés pólójukra, hiszen az nem tűnne hitelesnek, ha a magyar nép megmentéséért egy külföldről támogatott szervezet küzdene. Így az sem derülhet ki, hogy állásfoglalásaik alátámasztására egy másik, szintén a Soros-féle alapítványok által finanszírozott szervezet megállapításaira hivatkoznak.
A magyar állam ellen indított eljárásokban a tények ugyanis nem számítanak, csak a vélemények, és azok közül is csak azokét veszik figyelembe, akik a „Macronok” közé tartoznak. A döntéshozók ugyanis a határozataikat nem a tényállásokra alapozzák, hanem az előre, politikai alapon meghozott ítéleteikhez gyűjtenek igazolásokat, amelyek igazságtartalmát elfelejtik megvizsgálni, videóbíró pedig végképp nincs. Ezt a LIBE-bizottságban folyó eljárásoknál is tapasztalhattuk.
A civil szervezetek működését és átláthatóságát szabályozó jogszabályok elleni eljárásban a „jogvédők” kétes ellenérveiket azzal próbálják nyomatékosítani, hogy körbeszaladták a baráti nagykövetségeket és szervezeteket, hogy nyilvánítsák ki nemtetszésüket a jogszabályokkal kapcsolatban. Ugyanez a szerepe egyébként a „jogvédők” érdekében vagy éppen általuk indított petícióknak. Sőt olyan, az elnyomott magyar nép megmentésén fáradozó hős is akadt, aki a jogszabályok elleni támadásoknál, munkahelyek ezreit kockára téve, a gazdasági nyomásgyakorlásra való felhívástól sem riadt vissza. (Ekkor a TASZ elfelejtett aggódni a szegényekért.)
Az álcivil szervezetek – Orbán Viktor hasonlatával élve – olyanok, mint a migránsok: a magyar kormány elleni fellépéseik során nemcsak átléptek minden határt, de pártfogoltjaikhoz hasonlóan úgy vélik, nekik egyetlen jogszabályt sem kell betartaniuk, mert a többi „Macron” úgyis megvédi őket. A kormánynak pedig még arra is vigyáznia kell, nehogy nyilatkozataival megsértse a Soros-szervezetek rég elveszített jó hírnevét. A show-műsor kezd nagyon unalmassá válni, reméljük, a mostani belőle az utolsó évad!
Gedeon Magdolna
A szerző jogász, egyetemi docens
www.magyaridok.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése