Pilhál kemény véleménye Szamuely elvtársról

Szamuely Tibor, a tanácskommün népbiztosa nem volt vérszomjas, jelentette ki a Kérdések és válaszok 1918–1919-ről című könyv egyik szerzője, Csunderlik Péter.

Hogy ezt üzleti fogásból vagy meggyőződésből mond­ta-e, nem tudni. Szamuelyről tudjuk, már 1918 májusában ezt írta a Szociális Forradalom című lapba: [a burzsoáziánál] „százszor rosszabbak, ezerszer kegyetlenebbek, könyörtelenebbek és vérszívóbb vadak leszünk, amikor ellenségeinkkel kell végeznünk! […] burzsoák hullahegyein, lerombolt palotáin feldúlt birtokain keresztül vezet az út”. 1919-es győri beszéde sem volt barátságosabb: „A hatalom a mi kezünkben van. Aki azt akarja, hogy visszatérjen a régi uralom, azt kíméletlenül fel kell akasztani. […] A vértől nem kell félni.” Mindjárt munkába is állt, különítményeseivel, a Lenin-fiúkkal az országot járta, gyilkolt, akasztott. A halálvonat csapata az akciók során 590 emberrel végzett, csak Kalocsán 128 áldozatot hagytak maguk után.
A bukás után Szamuely Ausztria felé menekült, de elfogták, mire ő agyonlőtte magát. A bécsújhelyi izraelita sírkertben akarták eltemetni, de a felháborodott hitközség ezt nem engedte, visszahozták magyar oldalra, és titokban a savanyúkúti temetőben hantolták el. Ám ez is kitudódott, ezért az elöljáróság kénytelen volt exhumálni a vörös hóhért, akit végül a következő éjszakán távol a falutól kapartak el. Ma sem tudni, hol. A halál sem vállalt vele közösséget. Csakhogy árnyaltabban kell megítélni Szamuelyt, mert két vérengzés között gyerekeket üdültetett – figyelmeztet Csunderlik Péter. Aki egyébként az ELTE BTK-n oktat. Történelmet.
Pilhál György - www.magyaridok.hu