A felvilágosult szemkilövető

Már legalább két közös pont Gyurcsány Ferenc és Emmanuel Macron között is van.

Az egyik a szemkilövetés, aminek legfrissebb példáját szombaton láthattuk. A sárgamellényesek egyik vezetőjét, Jérome Rodri­guest találták szemen a párizsi Bastille téren, az aktivista és ügyvédje szerint gumilövedékkel, a rendőrök viszont egy oszlatógránát szilánkját emlegetik. Akárhogy is, az erősen vérző Rodrigues-ről készült sajtófotók, valamint az esetről készült felvétel magáért beszél. A másik közös pont pedig az, hogy sem Macront, sem Gyurcsányt nem vetették ki maguk közül az euró­pai „haladó” politikusok. Hiába folyt a vér Párizs ut­cáin a hét végén, hiába szenvedett agysérülést és került mesterséges kómába múltkor Bordeaux-ban egy tüntető, miután fejen találták, mindez távolról sem annyira izgalmas, mint amikor Kunhalmi Ágnes visszacsapódik egy csukott ajtóról. Annyira nyilvánvaló a kettős mérce, hogy már emlegetni is snassz, de tényleg érdemes megnézni, mekkora figyelmet kapnak a Magyarországon tüntető, többnyire szándékosan nem számszerűsített tüntetők, és mennyit a sárgamellényesek.

A múlt heti felmérések szerint Macron népszerűsége négy százalékot nőtt decemberhez képest, elérve a továbbra sem túl meggyőző huszonhét százalékot. Az elnök időt nyert, nagy nemzeti vitájával ugyanis megpróbálja kiszúrni az emberek szemét. De kikérni az emberek véleményét ahhoz, hogy felmérjék egy döntés támogatottságát vagy irányt szabjanak egy szakpolitikának, nem ugyanaz, mint megpróbálni kedélyes eszmecserévé szelídíteni a társadalmi feszültséget. Amögött ugyanis számos tényező áll, egzisztenciális és kulturális bizonytalanság is.

A brit The Spectator egy korábbi cikke szerint a tüntetések egyik meghatározó, különböző csoportokat egyesítő mozgatórugója az elitellenesség. A dolgozóknak, a munkásoknak ugyanis mostanra meglehetősen elegük van abból a ’68-as elitből, amelynek tagjai évtizedek óta kioktatják és mindenféle jelzővel megbélyegzik őket. A konzervatív lap szerzője, Gavin Mortimer szerint az újságírókkal szembeni erőszakos incidensek mögött is elsősorban az áll, hogy a médiát és a politikai elitet egységnek tekintik a tüntetők. Ahogy fogalmazott, a fehér munkásosztály sértések sorát nyelte le a liberális elit képviselőitől, akik közben a nyitott határokért harcoltak, mert úgy gondolták, az ország gyarmattartó múltja miatt – amit nemrég Matteo Salvini olasz belügyminiszter is felemlegetett – tartoznak ezzel a harmadik világnak. Azonban, mutatott rá Mortimer, az a szenvedés és nyomor, amit ők csak Afrikában és a Közel-Keleten akarnak észrevenni, sokkal közelebb is jelen van.

A bevándorlás távolról sem az egyetlen oka a tüntetéseknek, de mindenképpen árulkodó, hogy Macron kerüli a témát. Laurent Wauquiez jobbközép ellenzéki vezető a napokban egy lapinterjúban elmondta, Franciaországban nem szabad arról beszélni, hogy a migráció, az iszlamizmus és a terrorizmus összefügg, ennélfogva nincs sem hatékony megelőzés, sem pedig szembenézés a problémákkal. Ez pedig korántsem francia belügy, hiszen a májusi EP-választásra Macron az integrációpárti oldal vezetőjének kiáltotta ki magát. Nyíltan felszólalt a nemzetállami szuverenitás ellen, kiátkozta visegrádi partnereit – különösen Orbán Viktort –, miközben nem érti a közép-európai gondolkodást, és nem is nagyon érdekli. Szövetségesének a leszállóágba ért Angela Merkelt és a szabad szemmel láthatatlan demokratikus felhatalmazással bíró Guy Verhofstadtot választotta. Macron olyan Európát akar építeni, ahol mi is pont azt kapnánk, mint Jérome Rodrigues. 
Őry Mariann - www.magyarhirlap.hu