Beultráztak az Európai Parlamentben

Homokszem került az Árokásó művelet gépezetébe, megbontva az ellenzéki egységet Brüsszelben. Máskülönben nem lenne ennyi olvasata Várhelyi Olivér – végül is sikeres – ­európai parlamenti meghallgatásának. Kendernay János, az LMP társelnöke – korábbi uniós diplomata – úgy látja, a magyar biztosjelölt írásban „nem tudott érdemben választ adni azokra a kérdésekre és felvetésekre, amelyek a jelölőtől, tehát a magyar miniszterelnöktől való függetlenségét firtatják”, míg Ujhelyi István szocialista EP-képviselő szerint Várhelyi „írásban is megtagadta az orbáni politikát”. Egyiküknek talán nem jó az olvasószemüvege. A harmadik politikai bíró, Gyurcsány Ferencné született Dobrev Klára óvatosabb, és – fifty-fifty alapon – így következtet: Várhelyi „láthatóan jól megtanulta Orbán pávatáncát és kettős beszédét”.

Nem mintha nem lenne mindez teljesen mindegy – legalábbis tartalmi szinten, miután letisztítjuk róla a belpolitikai habot. Nemcsak Várhelyi, de az első biztosjelölt, Trócsányi László beterjesztésekor is annyira elmerült az Európai Parlament baloldala – soraikban ellenzéki érzelmű polgártársaink küldötteivel – a kákán lévő csomó keresgetésében, hogy az volt az ember érzése: náluk Orbán Viktor, mint a magyar biztos jelölője még egy Orbán Viktor-hasonmásversenyen sem lenne dobogós. Politikailag lehet kekeckedni, de – ezt jól tudják az EP-ben is – korán kellett volna felkelnie annak, aki szakmai kifogást akart emelni Várhelyi és Trócsányi ellen. Mindketten jogászdoktorok, Várhelyi az egész pályafutását, az elmúlt negyedszázadot uniós területen töltötte, ennek a felét Brüsszelben. Még bőven nem voltunk EU-tagok, de ő ezzel foglalkozott.
Trócsányi volt brüsszeli nagykövet, alkotmánybíró, miniszter, egyetemi professzor. Nem tanácsos olyasvalakinek a hozzáértésében kételkedni, aki jóval hozzáértőbb nálunk. Ez önleleplező és fordítva sülhet el. Ezért vágták el Trócsányi jelöltségét már a legelején – ügyvédi irodája miatti összeférhetetlenségre hivatkozva –, hogy meg se szólalhasson, Várhelyinek pedig írásos pótkérdéseket tettek fel a máskülönben sikeres szakbizottsági meghallgatása után, nehogy unatkozzék a hét végén. Hétfőig kellett beadnia a válaszait, amelyeket órákon belül pozitívan bíráltak el.
A gyorsításnak egyszerű volt az oka. Az európai parlamenti képviselőket most már sürgeti az idő, hogy minél előbb szavazhassanak a leendő Európai Bizottságról. A hivatalba lépéshez hatalmi érdekek fűződnek, és már így is egy hónapos késedelmet szenved.
Egy kis idejük volt még, hogy Várhelyit szívatgassák, de sok nem. Kezdettől fogva tudni lehetett azt is, hogy amíg világ a világ, Magyarország az EU tagja, Orbán Viktor pedig kormányfő, addig nem lehet a végtelenségig visszautasítani a jelöltjeit. Utólag könnyű okosnak lenni, de ha az volt a cél, hogy Trócsányi legyen végül a befutó biztos, akkor másodjára kellett volna bedobni a nevét, Várhelyi pedig elsőre elvihette volna a balhét. Nyilván ő is összeférhetetlen valamivel, csak a végére kellett volna járni, pontosan mivel is. Ha mással nem, a jó modorral. Nem vicc: felvetődött mint probléma, hogy letorkolja a beosztottait.
A biztosi testület jóváhagyása előtti hetekben szokásosan nagy az Európai Parlament mellénye. Ilyenkor egy csapásra megkerülhetetlen lesz, amit éreztet is. Az egész eljárás, Várhelyi csuklóztatása és Trócsányi elmeszelése a Magyar Néphadseregben egykor beultrázásnak nevezett módszerre emlékeztet. Ez azt jelentette: aránytalanul nagy mennyiségű Ultra márkájú tisztítószert szórnak szét a körletben, és több vödör vizet is beöntenek. A végeredmény pozitív: tiszta a körlet. Ahogyan Várhelyi sikeres vizsgája is pozitív fejlemény. A hangsúly azonban a szívatáson, az alá- és fölérendeltségi viszony éreztetésén volt. Nem a lekvár teszi el a nagymamát, az EP hagyja jóvá a bizottságot, nem fordítva. Orbán jelöltjét egzecíroztatni kellett egy darabig. A katonai szlengszótár szerint a beultrázást követő úgynevezett sikamika ezt takarta: az öregkatonák által megalázás, büntetés, kitolás céljával kikényszerített, az újoncok által végrehajtott, többnyire értelmetlen, hosszadalmas nagytakarítás.
Noha Orbán második jelöltjét már nem tudták visszadobni az EP-ben, mindenáron kifejezésre akarták juttatni kormánya politikájával kapcsolatos általános nemtetszésüket. A migráció elutasításától kezdve a jogállamisági aggályokig számos sérelmet gyűjtöttek már be Brüsszelben. Ehhez jön hozzá az irigység, amiért Orbán 2010 óta hatalmon van. Trócsányi és Várhelyi volt most a két újonc – ideig-óráig. De a jövő héten már ébresztőt fújnak a körletben. Legfőbb ideje, az egész uniós döntéshozatalt tekintve is, hogy az EP hagyja jóvá az Ursula von der Leyen vezette bizottságot, benne Várhelyi Olivérrel. Így elkezdődhet végre az, ami amúgy az EU célja lenne: alkotómunka félmilliárd ember javára.
Szőcs László - www.magyarnemzet.hu