Ez a nő egy végtelenül gonosz ember.
Azonban nemhogy elismerték volna tévedésüket, nemhogy belátták volna, hogy nem segítették a védekezést, de súlyos álhírgyártásba fogva kifejezetten akadályozták is azt.
Alávaló magatartásukért azonban nemhogy bocsánatot nem kérnek, ahogy ez úri szalonokban illik, hanem a miniszterelnökkel kapcsolatban azóta is folytatják nemtelen hazug politikájukat,s egyáltalán nem szégyellik magukat amiatt, hogy azóta is hangosan a korlátlan hatalom megszerzéséről beszélek, s még mindig szájukra áll Orbán Viktor diktátorozása.
Pedig most, amikor a kormány az Országgyűlés elé terjesztette a rendkívüli jogrend visszavonását célzó törvényjavaslatot, kiválóalkalom nyílt volna az elegáns színvallásra.
Szabó Tímea, a Párbeszéd társelnöke sajátos
stílusában próbálkozott ugyan a bocsánatkéréssel, de mint tudjuk,
szavainak hitelességét éppen saját maga vonta kétségbe egy életre azzal
az alaptalan, hangulatkeltően félrevezető kijelentésével, hogy
Amiből egy szó sem igaz, természetesen. Mondom, próbálkozott, de a
rendre a hétfejű sárkányéhoz hasonlítható aktuális kirohanásával már a
házszámra nem tudott koncentrálni. Ezért Orbán Viktor helyett Kásler
Miklós emberi erőforrás minisztertől igyekezett bocsánatot kérni.
Miniszter úr! Szakmai kérdést én nem is teszek föl, mert úgysem fogunk választ kapni rá. De az a pökhendiség, ahogy ön az összes ellenzéki kérdést kezeli, az a pimaszság netovábbja.”
Itt tartunk. Nincs ebben semmi meglepő. A baloldal ezúttal is bebizonyította, hogy még egy morális kényszerhelyzetben – ha egyáltalán tisztában vannak vele, mi az? – sem képesek a jobbik énjüket elővenni.
Költői lenne a kérdés, kedves Olvasó, hogy ennek az az oka, hogy egyszerűen nincs nekik olyan? Ha mégis van és elővették, akkor az a legjobb oldaluk, amit Szabó Tímea bocsánatkérés címén a tegnapi parlamenti produkciójával bemutatott.
az egész kerek nagy világon Magyarországon halnak meg a legtöbben a koronavírus-járványban.”
Ám ahogy korábbi közszerepléseivel történt, ez is alaposan félresikerült.
Rövid idézet a „bocsánatkéréséből”:Miniszter úr! Szakmai kérdést én nem is teszek föl, mert úgysem fogunk választ kapni rá. De az a pökhendiség, ahogy ön az összes ellenzéki kérdést kezeli, az a pimaszság netovábbja.”
Így kér tehát bocsánatot egy szabad szemmel alig látható
támogatottsággal bíró párt ellenzéki képviselője, aki mögül botrányos
közszereplései miatt már azok a szavazók is kihátráltak, akik 2018-ban
még rá adták a voksukat.
Ennyire belátóak, ennyire képtelenek azonosulni a valósággal, ennyire
nem áll érdekükben a járvány sikeres kezelésének elismerése,
ennyire nehezen viselik azt, hogy Magyarországon például nem volt több halott. Arató Gergellyel szólva „sajnos ebben a számban sem áll rosszul az ország”. Pedig
ha többen hunytak volna el, mennyivel hatásosabban lehetett volna támadni a kormányt,
talán már meg is dőlhetett volna – folytathatnánk a romlás képzeletbeli gondolatmenetét.Itt tartunk. Nincs ebben semmi meglepő. A baloldal ezúttal is bebizonyította, hogy még egy morális kényszerhelyzetben – ha egyáltalán tisztában vannak vele, mi az? – sem képesek a jobbik énjüket elővenni.
Költői lenne a kérdés, kedves Olvasó, hogy ennek az az oka, hogy egyszerűen nincs nekik olyan? Ha mégis van és elővették, akkor az a legjobb oldaluk, amit Szabó Tímea bocsánatkérés címén a tegnapi parlamenti produkciójával bemutatott.
Az őszödi beszéd elhangzásának 14. évfordulóján méltóbb megemlékezés el sem hangozhatott volna.
www.888.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése