Szanyi Kapitány versben mondja el

Ez az ember nem normális! Ezt nézzék!
Ó, kapitány, kapitányom! Bár ez nagyon nem a Holt költők társasága, de úgy tűnik, Szanyi Tibor nagyon ráér, vagy meglódult az üveg, mert megajándékozta magát egy verssel.

Igen, magának írt egy költeményt, születésnapja alkalmából. Vajon mire gondolhatott a költő, amikor József Attila művét vette alapul? Talán ő maga sem tudja, de persze e ünnepi hangulatban sem feledkezett meg arról, hogy egy kis politikát és rinyálást is csepegtessen a fennkölt lopott gondolatai közé, íme:
Hatvannégy évem elszelelt, s még fővezérség sose lelt.
„Hatvannégy éves lettem én –
meglepetés e költemény
csecse
becse:
ajándék, mellyel meglepem
ez internetes szegleten
magam
magam.
Hatvannégy évem elszelelt
s még fővezérség sose lelt.
Az ám,
Hazám!
Lehettem volna loptató,
nem ily platform koptató
merész
legény.
De nem lettem, mert feltettem
az életem az emberek
jósága
javára.
A tanulság gyakran, nyersen ért
a mindennapi küzdelmemért,
a hont
kivont
szablyával óvták ellenem.
Ideidézik szellemem
hevét,
erejét:
„Ön, amig pénzből ért a nép,
nem lesz vezér e féltekén” –
gagyog
s ragyog.
Ha örül a sok kapitalista úr,
hogy kapitányunk nem ‘okosba’ tanul,
sekély
e kéj –
Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!”
Szegény Tiborunknak nem jött össze még születésnapjára sem a vezérkedés… De legalább kikiáltotta magát népművelőnek. És amíg Szanyi kapitány a pohár fenekére néz, mi ízlelgessük a fenti sorokat és képzeljük el, hogy vajon József Attila mit szólhatna ehhez a „költeményhez”.
https://verszivo.blogstar.hu/