Grétától félt, ezért inkább Putyint haragította magára a zöld transzba esett Nyugat

Kiderült a titok!

Az amerikaiak is keresik a választ, miképp is sikerült Vlagyimir Putyinnak teljes körű támadást indítania Ukrajna ellen. Ahogy írják: egy olyan embernek, aki olyan országot irányít, amelynek gazdasága kisebb, mint Texasé, ahol az átlagos élettartam 10 évvel alacsonyabb, mint Franciaországban. A választ is megtalálták: amíg mi a műanyag szívószálak betiltásával foglalkoztunk, addig Oroszország olajkutakat fúrt és megkétszerezte az atomenergia-termelést.

Michael Shellenberger (1971) amerikai újságíró, környezetvédelmi gondolkodó, több zöld szervezet, így a Breakthrough Institute és az Environmental Progress alapítója. Öt jelentős, sok vitát kiváltó környezetvédelmi könyvet írt, írásai miatt Green Book-díjat kapott és a Time Magazin a legfontosabb környezetvédelmi aktivisták között tüntette fel. 2018-ban a kaliforniai kormányzó választáson a Demokrata Párt egyik kormányzójelölt-jelöltje volt.
Shellenberger alternatív nézeteit sok mainstream környezetvédő szakember bírálja, tabudöntögető téziseit egy új könyvben foglalta össze. Az Apokalipszis soha című mű az MCC Press és a Gingko Kiadó együttműködésében jelent meg magyarul. A Mandiner tavaly készített vele interjút.

Michael Shellenberger írásában azért még árnyalja a képet. Megpróbál pszichológiai, politikai és szinte civilizációs választ találni az előbbiekben feltett kérdésre. 

 

Szerinte

Oroszország jobban akarja, hogy Ukrajna az ő részévé váljon, mint a Nyugat azt, hogy Ukrajna szabad legyen.

Megszerzéséért Oroszország pedig hajlandó hatalmas emberi és anyagi veszteségeket is kockáztatni. A másik oldalon komoly korlátai vannak annak, hogy az USA és Európa ez ellen hajlandó legyen katonailag fellépni. És Putyin mindezt tudja.

Shellenberger szerint Putyin tudja azt is, hogy

Európa napi 3,6 millió hordó olajat termel, de napi 15 millió hordó olajat használ fel. Putyin tudja, hogy Európa 230 milliárd köbméter földgázt termel évente, de 560 milliárd köbmétert használ fel, és tudja azt is, hogy Európa 950 millió tonna szenet használ fel évente, de ennek felét állítja elő.

A volt KGB-ügynök azt is tudja, hogy

Oroszország napi 11 millió hordó olajat termel, de csak 3,4 milliót használ fel. Tudja, hogy Oroszország jelenleg több mint 700 milliárd köbméter gázt termel évente, de csak körülbelül 400 milliárdot használ fel, és évente 800 millió tonna szenet bányász ki, de csak 300-at használ fel.

Így végül Oroszország szállítja Európa olajának mintegy 20 százalékát, a gáz 40 százalékát és a szén 20 százalékát.

A matematika egyszerű, egy gyerek is megérti

Michael Shellenberger, aki magát ökomodernistának nevezi, Európa abbéli vonakodását, hogy elrettentő intézkedéseket hozzon az orosz agresszió megakadályozására, az orosz olajtól és a gáztól való függőségével magyarázza. Felteszi a kérdést, hogy az európai országok, különösen Németország,

a hidegháború vége óta eltelt 30 év alatt miért hagyták magukat ennyire függővé válni egy tekintélyelvű országtól?

Szerinte, ezek az országok egy téves ideológia szorításában vannak, amely képtelenné tette őket az energiatermelés rideg valóságának megértésére. A zöld ideológia ragaszkodik ahhoz, hogy nincs szükségünk atomenergiára, és nincs szükségünk palagázra. Ragaszkodik ahhoz, hogy csak akarat és pénz kérdése a teljesen megújuló energiaforrásokra való átállás – méghozzá gyorsan. Ragaszkodnak ahhoz, hogy szükség van arra, hogy a gazdaság ne növekedjen, miközben szembe kell néznünk az emberi nem „kihalásával” is.

Míg a Nyugat hipnotikus transzba esett a természettel való kapcsolatának gyógyításától, a klímaapokalipszis elhárításától és egy Greta nevű tinédzser imádásától, addig Vlagyimir Putyin is megtette a lépéseit.

Csak ő közben otthon bővítette az atomenergia-termelést, hogy Oroszország exportálhassa az értékes olajat és gázt Európába. A nyugati kormányok idejüket és energiájukat ezzel szemben a „szénlábnyom” kötötte le, betiltották a műanyag szívószálakat, egy 9 éves kanadai gyerek természettudományos házifeladatától inspirálódva És a „klímaszorongás” terápiáért órák tömkelegét fizették ki.

A németek túlteljesítettek – megint

Európa Németország vezetésével leállította atomerőműveit, bezárta a gázmezőket, és megtagadta a további fejlesztéseket.

2016-ban az Európai Unió által fogyasztott földgáz 30 százaléka Oroszországból származott. 2018-ban ez az arány 40 százalékra ugrott. 2020-ra közel 44 százalék volt, 2021 elején pedig már közel 47 százalék.

Shellenberger felemlegeti még Donald Trump figyelmeztetését 2018-ból, aki szerint „Németország, Oroszország fogságában van, mert annyi energiát vesz Oroszországtól”. Ez a bírálat arra késztette Angela Merkelt, hogy kijelentse: országa „saját politikát folytathat, és saját döntéseket hozhat”.

Az eredményként Shellenberger elkönyveli az 1973 óta legsúlyosabb globális energiaválságot, amely világszerte megemelte az áram és a benzin árait. Ezt alapvetően a nem elégséges kínálat válságának tartja. 

Az európaiak, főképp a méregzöldek, úgy gondolták, hogy a Földdel való egészséges bánásmódhoz az energiát szűkössé kell tenni. A megújulók felé fordulva megmutatnák a világnak, hogyan élhetünk anélkül, hogy károsítanánk a bolygót. De ez csak álom volt. Nem lehet egy egész hálózatot napenergiával és szélenergiával táplálni, mert a nap és a szél instabil, és a jelenleg létező akkumulátorok nem is elég olcsók ahhoz, hogy nagy mennyiségű áramot tároljanak éjszakánként, nem hogy egész évszakokon keresztül.

A zöld kampányoknak sikerült lerombolniuk a német energiafüggetlenséget – ezt Energiewende-nek vagy „energiafordulatnak” nevezik.

Az éghajlatváltozást az ember túlélését fenyegető rövid távú apokaliptikus fenyegetésnek tartják, miközben kritizálják  azokat a technológiákat, amelyek a leginkább és leggyorsabban segíthetik a klímaváltozás elleni küzdelmet (ilyen az atomenergia vagy a földgáz).

Michael Shellenberger leírja, hogy az ezredfordulón Németország elektromos áramának 30 százalékát atomenergiával állította elő. Németország azonban bezárta a megbízható, olcsó atomerőműveit. Németország 2020-ra 30 százalékról 11 százalékra csökkentette a nukleáris energia részesedését. Aztán 2021 utolsó napján Németország leállította maradék hat atomreaktorának a felét. A másik hármat az idei év végén tervezik leállítani. (A szomszédos Franciaország, a villamosenergia-szükségletének 70 százalékát szén-dioxid-mentes atomerőművekben termeli meg.)

Németország bőségesen költött az időjárástól függő megújuló energiaforrásokra is – évi 36 milliárd dollárt – főként napelemekre és ipari szélturbinákra. De ezeknek is megvannak a maguk problémái. A napelemeknek valahol el kell helyezni.

Az európai naperőműveknek teljesítményre átszámítva  400-800-szor több termőföldre van szüksége, mint a földgáz- vagy atomerőműveknek.

Termőföldet vesznek el a napelemeknek. A napelemek pedig manapság egyre olcsóbbak, mert Európa számára ezeket Schellenberger szerint rabszolgamunkában állítják elő ujgur muszlimok Kínában. 

2015 és 2025 között Németország energiatermelésének környezetbarátabbá tételéért további 580 milliárd dollárt szánnak. Hatalmas erőfeszítések, és ennek ellenére a német áram még mindig 50 százalékkal többe kerül, mint a nukleáris-barát Franciaországban, ráadásul előállítása nyolcszor több szén-dioxid-kibocsátást eredményez egységenként, mint a francia áramtermelés. Arról ne is beszéljünk, hogy Németország energiájának több mint egyharmadát Oroszországból szerzi be.

A németek csapdája

Michael Shellenberger szerint Németország csapdába esett. Több szenet égethet el, ami alááshatja a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló elkötelezettségét. Vagy felhasználhat több földgázt, aminek fele akkora a szén-dioxid-kibocsátása, mint a széné, de mindezt importált orosz gázból. Berlin a szakértő szerint választhatott, hogy Putyin haragját a szomszédos országokra szabadítja, vagy Greta Thunberg haragját vívja ki. Putyint választották.

E politikai döntések miatt Vlagyimir Putyin leállíthatja a Németországba irányuló gázáramlást. Putyin vagy az utódja ezzel eljátszhat majd minden elkövetkező télen. Olyannak tartja ezt a helyzetet Shellenberger, mint amikor tudjuk, hogy a hackerek ellopták a banki adatainkat, de jelszavunkat mégsem változtatjuk meg.

Amikor a múlt héten az európai szövetségesekkel egyeztetve végre bejelentették a legnagyobb orosz bankokkal szembeni amerikai szankciókat, kifejezetten mentesítették ez alól az Európának szükséges energiát. 

Néhányan úgy vélték, hogy az energiaimport leállítása fájna leginkább Oroszországnak, de jelenleg nincs olyan alternatíva Európa energiával való ellátására, amellyel ki lehetne kerülni Putyint. Főleg úgy, hogy a méregzöldek aktivizmusa ellenzi a nukleáris erőműveket és a palagáz importját Amerikából.

Megoldások amerikai szemmel

Michael Shellenberger szerint az ukrajnai orosz inváziót figyelmeztetésnek kell tekintenünk.

A nyugati civilizáció melletti kiálláshoz ezúttal olcsó, bőséges és megbízható, itthon vagy a szövetséges országokban előállított energiaellátásra van szükség.

A nemzetbiztonság, a gazdasági növekedés és a fenntarthatóság megköveteli, hogy nagyobb mértékben támaszkodjunk az atomenergiára és a földgázra, és kevésbé a napelemekre és szélturbinákra, amelyek túlzottan megdrágítják az áramot.

Ha Németország lemondana az utolsó három atomerőművének lekapcsolásáról, sőt visszakapcsolná a tavaly bezárt három erőművet, akkor ez a hat elegendő villamos energiát termelne évi 11 milliárd köbméter földgáz pótlására, ami Németország jelenlegi szükségletének nyolcadát jelenti.

Michael Shellenberger azt is  javasolja, hogy Biden összehangoltan lépjen fel a Kongresszussal és kanadai partnereivel az Észak-Amerikából származó olaj- és földgázkibocsátás jelentős bővítése érdekében, amivel biztosítani tudnák az európai és ázsiai szövetségeseik energiabiztonságát. Shellenberger szerint Észak-Amerika energiagazdagabb, mint azt bárki gondolná. Igen, drágább lenne, mint a vezetéken szállított orosz gáz, de Európa akkor inkább foglalkozhatna Putyin Ukrajna elleni háborújával, nem pedig finanszírozná azt.

Azt is javasolja, hogy az Egyesült Államok hagyjon fel az atomerőművek leállításával, inkább újakat kezdjen el építeni. Minél több atomenergiát termelnek, annál kevesebb olajat és gázt kell elégetni. És annál kevesebbet kell majd a Nyugatnak vásárolnia Oroszországtól.

Megjegyzés: Michael Shellenberger megállapításaiban sok igazság van, ugyanakkor a megoldási javaslatai szinte szóról szóra megegyeznek Putyin gondolatmenetével, aki szintén az energiahordozók exportjával igyekezett függőségbe nyomni Európát. Csak az ő földgáza lényegesen olcsóbb, mint az amerikai palagáz. 

(Fotó: газета.ру)

www.mandiner.hu