Szó se róla!
Miközben Magyarország energiaellátása jelenleg zavartalan, és az ország felkészült egy esetleges ellátási zavar kezelésére is, addig az Európai Bizottság által „megtervezett” olajembargó súlyos gazdasági visszaeséssel járhat majd.
S miután a magyar gazdaság európai uniós függése nagyon nagy, átmeneti „kedvezménnyel” is csak negatív forgatókönyvek léteznek. S itt nem morális, hanem gazdasági kérdésről van szó.
De kezdjük a kályhától! Közismert, hogy Magyarország erősen függ az oroszországi szénhidrogén-származékoktól. A kimutatások szerint a múlt évben az olajimport 64 százaléka származott Oroszországból, míg a felhasznált földgáz 85 százaléka. E két szám jelzi az extrém kitettséget, aligha kell szofisztikáltan magyarázni.
Továbbá a magyar háztartások csaknem kilencven százaléka földgázzal oldja meg a fűtést évtizedek óta. Éppen ezért az átfogó importtilalom vagy bármilyen korlátozás a magyar gazdaságot felkészületlenül érné, valamint a kieső orosz szállítmányok mennyiségi ellentételezésére nincs reális fizikai lehetőség. Hogy ezt pontosan miként is lehetne megoldani, még Brüsszelben sem tudják. Ami pedig a legfrissebb korlátozásról szóló bejelentést illeti, orosz gáz nélkül napokon belül összeomlana a gazdaság. De rögzítsük újból: Magyarország számára az orosz nyersanyag-beszállítások nem politikai, hanem egész egyszerűen gazdasági érdekek mentén történnek.
Ehhez következetesen ragaszkodnia kell a kormánynak is. Közben az orosz olajembargós információk apropóján kiderült az is, hogy a szállítások kiiktatása a világpiacon erős árfelhajtó hatást okozna, magyarán tovább drágulna az olaj és a földgáz, de megfelelő infrastruktúra és vezetékhálózat híján hazánk még így is alig tudná beszerezni például az északi-tengeri olajat.
Elég csak arra gondolni, hogy a világ legnagyobb olajkitermelője Oroszország, napi több mint tizenegymillió hordó olajat termel ki. Ennek a hatalmas mennyiségnek vagy akár csak a töredékének a kiesése a világpiacról legalább akkora olajárrobbanást idézne elő, mint az 1970-es évek elejének sokkja, amikor a többszörösére drágult az olaj, és a világban drámai folyamatok kezdődtek. És ne felejtsük azt sem, hogy Magyarország jelenlegi vállalati-termelési rendszerei, de főleg a háztartások a megugró energiaárat nem lennének képesek megfizetni. Különösebb riogatás nélkül állapítható meg, hogy az elmúlt évtized gazdasági eredményei elvesznének, sőt napokon belül működésképtelenné válhatna hazánk. Miközben másról sem hallani, mint az uniós egységről, a szolidaritásról, addig Magyarország az Európai Uniónak a Covid-járvány gazdasági hatásait ellensúlyozó helyreállítási alapjából (újjáépítési és rezilienciaalap) egyetlen eurót sem kaptunk, sőt más költségvetési források kifizetése is késik, illetve blokkolják. Holott a helyreállítási alap egy közös kötvénykibocsátásból létesült, vagyis minden tagállam érintett a közös hitelben. Sajnos nincs okunk az optimizmusra: a minap indított kötelezettségszegési eljárás alatt valószínűleg ez így is marad.
Addig is, pontosabban azóta is Magyarország a saját erejéből tartotta magát talpon az elmúlt években. Ugyanakkor a hónapok óta tartó kontinentális „energiaprojekt”, az olaj- és földgázprobléma ráirányítja a figyelmet arra, hogy a magyar gazdaság versenyképességét, ezen belül pedig a költséghatékony, környezetbarát gazdálkodás kiépítését fokozni kell.
Szó se róla, lépésről lépésre csökkenteni kell az olaj- és földgázfelhasználást, helyébe más energiaforrások (nukleáris energia, szél- és napenergia) felhasználása felé indokolt elmozdulni. Ám az, hogy az orosz gáz- és olajimporttal belátható időn belül leálljunk, felérne egy totális gazdasági-társadalmi krízissel.
A szerző a Figyelő főszerkesztő-helyettese
Szajlai Csaba - www.magyarnemzet.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése