A Könnyek völgye még csak később következik.
A jövő történészei lenyűgöző dolgokat írhatnak majd a 2022-es Németországról. 2011-ben megrengett a japán tengerfenék, tizenegy évvel később pedig az összeomlás akut veszélye fenyegeti Németországot.
Miközben tőlünk kilencezer kilométerre keletre Japán Japán maradt, a szövetségi köztársaság stabil épülete zöld színű és nemsemleges kártyavárrá lett, amelyben 2023-tól évente egyszer bárki megváltoztathatja a születési nemét. A japánok józanok maradtak, a németek pedig zöldre itták magukat: ahogy a The Wall Street Journal nevezte szerkesztőségi cikkében, „a világ legostobább energiapolitikájával” és a genderőrülettel fejest ugrottak egy hatalmas katasztrófába, amelyet önmaguk idéztek elő. Egy olyan katasztrófába, amely az egész Európai Unió számára végzetes lehet.
Ukrajna orosz megtámadása veszélyeztető tényezőként járul ehhez hozzá, de nem ez okozza a katasztrofális helyzetet — ellentétben a német kormány állításával, ezzel az ideológiai tündérmesével. A valóság az, hogy Németország évek óta társadalmilag, gazdaságilag, energetikailag szembefordult minden értelemmel és emberi-civilizációs tapasztalattal. Átalakításnak nevezik a saját országunk célratörő tönkretételét. Németország az ősztől nehéz idők elé néz. Bizonytalan, mi következik, elképzelhető, hogy nem leszünk urai a történések lehetséges forgatagának.
Hamburg környezetvédelmi hatóságának korábbi vezetője, Fritz Vahrenholt volt városi szenátor írja: „Tizennyolc atomerőművet zártunk be, és megkezdtük a szénenergia kivezetését. Eközben földgázt alakítanak át elektromos árammá. Az atom és a szén feladása tévedés volt. Az Oroszországtól való földgázfüggőség is. Mindent rosszul csináltak. A Németországban előállított energia öt százaléka származik szélből és napból; ez soha nem oldja meg a problémát. Nálunk minden évben három hónapig szélcsend van. Németországban a legmagasabb az áram ára az egész világon. Az országot belehajszolták a média klímapánikjába, miszerint hamarosan elpusztul a világ. Ez tiszta zagyvaság, az embereket egy szélsőséges, kitalált forgatókönyvvel bizonytalanítják el.”
Németországban az idén hiány lesz gázból. Ahelyett, hogy tárolnák, ahogyan az szükséges lenne a következő télre, nagy mennyiségben alakítják át elektromos árammá, mivel az így fejlesztett áram nélkül máris leállna az ország. Baden-Württemberg tartomány zöldpárti miniszterelnöke, Winfried Kretschmann díjat érdemlő ostobasággal szállt be a vitába, amikor azt mondta, a télen gázhiány fenyeget, nem pedig áramhiány, az atomerőművek ugyanis tudvalevően áramot, nem pedig gázt termelnek. A Merkel előtti időkben soha nem lett volna belőle miniszterelnök. Akkoriban még számított a tudás és a gyakorlat.
Különösen veszélyeztetett most a gáztól függő német háztartások mellett a szesz-, a dohány-, a textil-, a gyógyszeripar, a vegy- és a fémipar, ahogyan a papír-, az üveg- és járműgyártás, valamint a nyomdászat is. (Igencsak különleges ezek közül az üvegipar helyzete: termékeire a Zöldek által mindenekfelett imádott napelemekhez is szükség van.) Ellenirányban csak akkor tudnánk haladni, ha rükvercbe kapcsolna a berlini kormány, nem állítaná le az utolsó három atomerőművet, újra üzembe helyezné a 2021 végén a hálózatról lekapcsolt erőműveket, nem zárná be a huszonhárom szénerőművet sem – visszatérne az atom- és a szénenergiához –, továbbá támogatná az új energiaforrásokkal kapcsolatos kutatásokat, és csak kiegészítésként venné számításba a napot és a szelet. A legegyszerűbb lenne visszatérni a 2005-ös adótörvényekhez; akkor kezdte pozitív hatását kifejteni az Agenda 2010 (Gerhard Schröder kancellár második kormányának reformprogramja — a szerk.). Ez természetesen nem fog bekövetkezni, noha a tények ereje végül diadalt arat majd az ideológia felett, és ez az elkerülhetetlen fejlemény végtelenül sokba fog kerülni nekünk.
Az egyik német kormánypárt, a liberális FDP érdekesen kommentálta a legújabb kormányzati felhívást, hogy szerelkezzünk fel szükségáram-fejlesztőkkel: „zavarba ejtő, hogy egy államtitkár arra szólít fel, vásároljunk [dízelmeghajtású] aggregátorokat, miközben ugyanez a kormány minden további nélkül le akar állítani csúcstechnológiát képviselő, szén-dioxid-mentes atomerőműveket”. Feszülten várjuk, hogy a szabad demokraták vajon tesznek-e valamit e velős szavak után? Kételyünknek azért fenntartjuk a helyet. Mindenesetre az energiafordulat és a földgázügyi kényszerhelyzet hiába két külön fogalom, valójában egy és ugyanazon dolgot jelentik. Németország továbbra is töretlenül sóvárog, hogy a fejlődő országok sorsára jusson. A Könnyek völgye még csak később következik.
A szerző 1990 és 2005 között a szászországi SPD-képviselők vezetője volt, 2019-ben kilépett a Német Szociáldemokrata Pártból
Borítókép: Winfried Kretschmann, Baden-Württemberg miniszterelnöke (Fotó: MTI/EPA/DPA pool/Marijan Murat)
Gunter Weißgerber - www.magyarnemzet.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése