A világot nem a józan ész irányítja, hanem a mohóság.
Amióta világ a világ, egy szuverén ország azt enged be magához, akit akar, akit törvényei megengednek. Amióta világ a világ, egy szuverén ország maga dönt arról, hogy kinek ad állampolgárságot.
Nem, nem az arab világra gondolok, ahol mindennapos az a házassági forma, amelyben a felek beleegyezése nélkül vagy akarata ellenére kötnek együttélési szerződést.
A mi európai világunkra gondolok, amely olyan szokásokat, életidegen cselekedeteket és számos nem kívánt, káros jelenséget engedett be az életünkbe, amelyek mindegyike alkalmas a társadalom által vágyott életmód megzavarására, megváltoztatására, és amelyeket a világ azon urai találtak ki, akiknek egyetlen céljuk sátáni tervük megvalósítása, ránk kényszerítése.
Ennek a tervnek a részleteit számosan felvázolták már, ám éppúgy, mint a kényszerházasságok esetében, az érintetteket persze eszük ágában sem volt megkérdezni, akarják-e a terv megvalósítását.
Így jutottunk aztán olyan helyzetbe, amelyben naponta tudomásul kell vennünk, mivel és kivel, kikkel és milyen eszmékkel is kell együtt élnünk itt, Európában, akár akarjuk, akár nem. Íme egy rövid lista: Együtt kell élnünk a migránsinvázióval, amely ellen rengeteg pénzbe kerül a védekezés. A háborúval, amely nem a mi háborúnk, hanem másoké. (Akár balkáni háborúnak, akár orosz–ukrán összecsapásnak hívjuk.)
Tudomásul kellene vennünk az immár Európában is mindennapos merényleteket és az erőszakos cselekedeteket. Együtt kell élnünk a vallásüldözéssel, amely a keresztények kigúnyolásával, legyilkolásával jár, valamint templomaink meggyalázásával, megrongálásával. El kellene fogadnunk az ostoba genderideológiát, s immár az energiahiánnyal, az inflációval és más gazdasági nehézségekkel is naponta számolnunk kell. S végül együtt kell élnünk azon vezetőkkel is, akik erkölcstelenségüket és ostobaságukat naponta bizonyítják, s hazudnak reggel, délben meg még éjszaka is, Európa vezetőiként. Magyarán folyamatosan elárulják Európát.
A kényszerházasságban nem boldogok a felek. Az ember errefelé, a vén Európában bizony olyan teremtmény, aki szereti a szabadságot, és nem szereti a törvényeit megcsúfoló, semmibe vevő erőszakot. Szereti a rendet, és szeret azok társaságában lenni, akikkel hasonlóan gondolkodik. Kivált egy olyan közegben, Európában, amelynek törvényeit maga alkotta meg. Sokszor véres harcok árán.
Csakhogy mostanában látnia kell vagy kellene Európa népének, hogy a kontinens vezetőinek jelentős része bizony csatlósává vált egy idegen, hagymázas, embertelen és a Teremtő törvényeit semmibe vevő, ördögi társaságnak. Akik úgy gondolják, nemzetrontó tevékenységükért, nihilista, hedonista elképzeléseik elterjesztéséért, ránk erőltetéséért megkapják majd a jutalmat, és beléphetnek a szuperelit, sátáni társaságba, abba, amely a káoszt, a zavarost támogatja, hogy abban halászva, azt kihasználva alkossa meg az új rendet. A káosz rendjét.
Kényszerházasságban élünk tehát. Olyan ránk erőltetett jelenségekkel, amelyek tönkreteszik mindennapjainkat, félelemben tartanak bennünket, és eltávolítanak mindentől, ami erkölcsös és emberi, és ami hagyományainkhoz tartozik. Holott valamennyi, fentebb emlegetett gondra volna megoldás, de mi nem tiltakozunk. A lázadásnak, a tiltakozásnak, az ellenállásnak a hiánya pedig még inkább megterheli a lelket. S ez az a pont, amikor az ember kezdi nem érteni a világot. Ilyen könnyen megadjuk magunkat? Veszni hagyjuk a vén Európát? Miben reménykedünk? Abban az Istenben, akit elhagytunk? Ki érti ezt?
Amióta világ a világ, ha egy országot megtámadnak illetéktelenek, akkor az nem szép szóval védekezik, hanem fegyverrel. S mindenkinek tudtára adja, hogy lőni fog arra, aki illegálisan akar behatolni. Amióta világ a világ, egy szuverén ország azt enged be magához, akit akar, akit törvényei megengednek. E téren nem diktálhat neki senki. Amióta világ a világ, egy szuverén ország maga dönt arról, hogy kinek ad állampolgárságot vagy letelepedési engedélyt. És arról is, kit toloncol ki, ha törvényei és a biztonsága úgy kívánja. Népesedéspolitikáját is maga dönti el. Ha munkaerőhiányban szenved, átgondolja gazdaságpolitikáját, és nem „rabszolgákat” importál, vagy éppen exportál. Egy szuverén ország foggal-körömmel védi lakosainak hitét, biztonságát. S nem úgy, hogy bezárja a templomokat. Hanem kinyitja, és ügyel a biztonságra.
Abbahagyom a vágyálmok felsorolását, hiszen pontosan tudom, hogy a fenti mondatok óriási naivitásról árulkodnak. Mert a világot nem a józan ész irányítja, hanem a mohóság, a rosszindulat és a hatalomvágy. Súlyos betegség mindegyik. Akár halálos is lehet. Amikor egy kórházban, klinikán nagybetegen fekszik valaki, az orvosok előírják neki, milyen gyógyszereket kell szednie, miképpen kell vigyáznia magára. Ha az utasításokat nem tartja be, az orvosok nem vállalnak érte felelősséget. Azt hiszem, mi megkaptuk az utasításokat a Teremtőtől. Sokszor és már nagyon régen. Ő sosem kényszerített bennünket semmire.
Kondor Katalin
(A szerző újságíró)
www.magyarhirlap.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése