Hadházy állatorvos, csak felismeri a marhákat.
Nem tudom, kell-e, érdemes-e még/már egyetlen szót is vesztegetni a hazai baloldal pártjaira, politikusaira. Már az elnevezéssel is bajban vagyok: magyarországi baloldal? Ez a név maga a hazugság, hiszen ugyan itthon élnek (többnyire), a magyar adófizetők finanszírozzák (többnyire, plusz az amerikai és egyéb milliárdok) működésüket, de hogy nem magyar érdekeket képviselnek, az egészen bizonyos. Sorosék nem a szép szemükért nyomják nekik a dollármilliókat. A baloldali jelző meg csak egy elfonnyadt fügefalevél meztelen politikai testükön: nem jelent és nem takar már el semmit.
Hogy mégis róluk beszélünk, az csak azért történik, hogy a kedves magyar szavazópolgárok el ne felejtsék, kikkel is van dolguk. Arról már sokszor írtunk, hogy az európai uniós intézményekkel való jogállamisági vitáink nyugvópontra jutottak. Legalábbis ami a dolog technikai részét illeti, a bizottság kéréseit a magyar kormány teljesítette, vállalta ezek jogszabályba foglalását. Úgy hírlik, az illetékes bürokraták számára is elfogadható válaszokat adott a kormány. Azt is megírtuk, hogy mindez nem jelenti automatikusan azt, hogy egyetlen eurócentet is kapnánk a nekünk járó uniós pénzekből, lásd a lengyel példát. Az illetékes bizottsági főosztályon kívül még számtalan, egyébként a mi ügyünkkel kapcsolatban semmilyen felhatalmazással és illetékességgel nem rendelkező bürokratikus és politikai aktor szól majd bele a dolgainkba.
Nincs is ezzel baj: az Európai Parlament globalista, félhülye politikusaitól mit is várnánk mást? Nekik a magyar érdek annyit sem számít, mint migránsbolha tökén a pattanás. De itt van a mi milliárdokban mérhetően drága ellenzékünk, akik a választás előtt teleujjongták a világot, hogy most aztán megbuktatják a gonosz Orbán Viktort, de addig is egyetlen fillért se Magyarországnak, mert a jogállam meg a stb. Igaz, idehaza azóta egy kicsit rekedtesebb a hangjuk, ami nem csoda, lassan fél éve sírják tele a párnájukat éjjelente ekkora vereség láttán. Külföldön, Brüsszelben bezzeg már egészen bátrak és hangosak. Ott Gyurcsányné, Cseh Katalin és a többiek követelik rikácsolva Magyarország megbüntetését, megfosztását a magyar embereknek járó uniós forrásoktól?
Nem Orbán Viktortól, nem a magyar kormánytól lopják el a pénzt, hanem a magyar néptől. A pedagógusoktól, az egészségügyi dolgozóktól, a vállalkozóktól. Közben itthon, igazi kétszínű senkiházikként sopánkodnak, mint ez a Karácsony nevű, főpolgármesternek látszó valaki, hogy jaj, nagyon remélik, megkapjuk az uniós pénzeket, mert azok nélkül a főváros is bajba kerül. És a többi is telesírja az étert a tanároknak meg az ápolóknak járó béremelésért, aztán kimegy, és hátba szúrja a tanárokat meg az orvosokat. Mindezt azért, hogy megbuktassák Orbán Viktort, és persze megbüntessék ezt az ostoba népet, amelyik nem rájuk szavazott. Tizenkét év után azért csak rájöhettek volna már, hogy a magyar nép nem szereti az árulókat. Nem Orbán Viktornak ártanak, hanem a saját rituális öngyilkosságukat mutogatják minduntalan.
Azt mondja Hadházy Ákos, egyelőre majdnem képviselő, hogy „az EU meg a legnagyobb marha, ha […] egy kanyi vasat is ad” Magyarországnak. A diagnózissal egyet lehet érteni, Hadházy állatorvos, csak felismeri a marhákat. De valójában azért „marha” az EU, mert nem lehet huzamosabb ideig egy vagy több nép ellen politizálni, jogállamisági tündérmesék álságos függönye mögé bújva. Különösen nem ebben az elhúzódó háborús és mindenféle válságokkal terhes időkben. Egyszer eljön majd számukra is az igazság pillanata, attól tartok, nagyon fájdalmasan ébred fel Brüsszel és a magyar csatlósaik ebből a hazug meséből.
Borítókép: Hadházy Ákos (Fotó: Kurucz Árpád)
Néző László - www.magyarnemzet.hu