Zelenszkijt sürgeti az idő, addig üti a vasat, amíg meleg, mégpedig azért, hogy fegyvereket kovácsoljon belőle magának.
ondonban Larry, a Downing Street macskája fogadta Volodimir Zelenszkijt a brit miniszterelnökségen – írta egy ukrajnai hírportál, ami elgondolkoztatja a hír olvasóját: ez vajon már keserű szatíra-e? Az ukrán elnök – háborúpárti békeútján – ezzel együtt fontos nyugati vezetőkkel is találkozott, noha a legfontosabb, ramsteini találkozót az amerikaiak a hurrikánhelyzet miatt lemondták, Joe Biden elnök csak később jön Európába.
Biden – három héttel az amerikai elnökválasztás előtt, amelyen nem indul – most már csak keveseknek fontos, talán a családtagjainak, no meg Zelenszkijnek. Donald Trump újabb elnökségének a lehetősége ugyanis Damoklész kardjaként függ az ukrán vezető feje felett. A republikánus jelölt gyors békét ígér a világnak, s ha ezt sikerül megvalósítania – sejtheti Zelenszkij –, akkor az ő törekvéseinek is kurta véget szabhat: „Öreg, ennyi volt…”
Zelenszkijt tehát sürgeti az idő, addig üti a vasat, amíg meleg, mégpedig azért, hogy fegyvereket kovácsoljon belőle magának. Ezért békeoffenzívát indított az elmúlt hetekben – Ukrajna kényes helyzetének leírására az oximoronok a legalkalmasabbak –, még Ferenc pápától is audienciát kért, noha az ő arzenálja a Jelenések könyvénél véget is ér. Zelenszkij győzelmi tervnek nevezi az elképzeléseit, amelyek értelmében komoly és folyamatos fegyverellátást, valamint konkrét NATO- és uniós tagságot is igényel.
Talán végső segélykiáltás ez azelőtt, hogy Kijevbe is beköszönne a valóság, egy szeptemberi felmérés szerint ugyanis az amerikaiak kétharmada most már tárgyalásos rendezést akar, és Ukrajnát nem említették a legfontosabb öt problémájuk között. Márpedig a tengerentúli pénz, paripa és fegyver kulcsfontosságú az egész nyugati támogatás szempontjából; ha vége szakad, kámforként illan el az európai segítség is.
Zelenszkij „győzelmi tervének” – békét akarok, de én írom elő neked, hogy milyen engedményeket tegyél – a legnagyobb hiányossága, hogy a harci helyzet nem támasztja alá azt az alkupozíciót, amit a magáénak gondol. Örül, ha három körtefát vissza tud szerezni az oroszoktól, nemhogy a Krímet és további négy megyét. Ez azért létkérdés a számára, mert ezt ígérte. Túl nagyot vállalt, arcvesztés fenyegeti (más kérdés, hogy a helyében bármelyikünk mennyivel érte volna be…).
Az amerikaiak okosabban fogalmazták meg a támogatásukat: „ameddig szükséges”. Nem tudjuk, meddig lesz „szükséges”. Jelen állás szerint nehezen képzelhető el, hogy a már a fronthelyzetből láthatóan is értelmetlenül hosszúra nyúlt öldöklésnek és az erőforrások elpocsékolásának ne olyan – akár csak tűzszüneti – rendezés vessen véget, amelyben az ukránoknak is komoly engedményeket kell majd tenniük. Egy befagyott konfliktus is jobb az éveken át tartó pusztításnál. Addig pedig az oroszok fárasztják őket, mint horgász a halat. Sem a két ország, sem a tartalékaik nincsenek egy súlycsoportban. Könnyen elképzelhető: az oroszok jobban ismerik a Nyugat működésmódját, mint fordítva. Mindez felértékeli a béketörekvéseket, a globális Dél, a kínaiak, brazilok, indiaiak szerepét, Európában meg a magyarokét.
A Nyugat kezd elfáradni abban, hogy akármennyit fektet is a mégoly jogos ukrán erőfeszítésekbe – való igaz, 2022-ben Oroszország támadta meg Ukrajnát –, ezek csaknem három évvel később sem térülnek meg.
Azért pedig a Nyugat nem fogja beküldeni a katonáit, hogy meghaljanak a nyelvtörőnek beillő Avgyijivkáért meg Zaporizzsjáért. A NATO és az EU is udvarias határt szabott annak, hogy mennyire hajlandó még közel engedni magához Kijevet. Akár Zelenszkijjel, akár majd már nélküle.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése