Íme a nagy leleplezés!
A magyar gazdatársadalom nem dől be azoknak, akik minden erejükkel Brüsszel szekerét tolják.
Magyar Péter, a Tisza Párt izgága elnöke nemrég azt üzente a magyar vidéknek és a gazdáknak, hogy számíthatnak rá és a híveire. És ennél is tovább ment, amikor a kisgazdák pártjának nevezte a Tiszát. Én meg azt mondom, hogy a Mindenható óvja meg a magyar vidéket és a gazdákat ezektől az ígérgető, hataloméhes alakoktól és a vezérüktől.
Itt van például a gazdák számára nélkülözhetetlen öntözővíz kérdésköre, amellyel kapcsolatban az Európai Parlament megszavazott egy dokumentumot. Ebben az a javaslat is szerepel, hogy
a tagállamok ne tegyék lehetővé a mezőgazdasági termelők számára az ingyenes vízhasználatot. Ezt a Tisza Párt, mint a magyar gazdák „nagy barátja”, gond nélkül támogatta, ami azt jelenti, hogy a gazdák nemcsak Magyar Péterre, hanem a vízdíjakra is számíthatnak.
Ha a feleséglehallgató, mobiltelefon-áztató pártelnöknek (amúgy Zelenszkij nagy barátjának) sikerülne megragadnia a magyar kormányrudat, akkor a magyar gazdák rémálma, Ukrajna gyorsított csatlakozásának mesterterve is megvalósulna. Ez esetben a tömegesen beáramló olcsó, ellenőrizetlen, silány minőségű ukrán termények megadnák a kegyelemdöfést a magyar, a lengyel, a szlovák és a cseh termelőknek, de a fogyasztókra is veszélyt jelentenének.
Orbán Viktor sose nevezte a pártját a kisgazdák pártjának, viszont a nemzetbarát politikát folytató Fidesz–KDNP érdemben támogatja a gazdatársadalmat. Ennek megfelelően kemény harcokat vív azokkal a globalista erőkkel, amelyek Magyarországon a gazdasági megszorításokat szorgalmazzák, s akiknek a Kollár Kinga-féle tiszások lelkesen tapsolnak.
Az unió és az Európai Bizottság sokféle módon nehezítette az uniós gazdák életét. Elég, ha az ostoba energiapolitika, az oroszellenes szankciók miatt bekövetkezett drágulásokra gondolunk, de Brüsszel az ukrán gabonával is idegesítette Lengyelország, Szlovákia, Magyarország és Románia gazdálkodóit. > Jól emlékszünk az éhező afrikaiaknak szánt ukrán gabonaszállítmányok sorsára. A kétes minőségű ukrán gabona nem jutott el azokba a célországokba, ahova állítólag szánták. Eljutott viszont az európai gabonapiacra, ahol rendesen letörte az árakat és hatalmas károkat okozott a gazdáknak.
Akkor az unió – az érintett országok kérésére − nagy kegyesen pár hónapos behozatali tilalmat rendelt el az ukrán termőhelyekről származó, de főként külföldi (multi-) kezekben lévő gabonára. Mivel a határidőt hazánkkal együtt három ország nem kívánta elfogadni, és nemzeti hatáskörben fenntartotta a tilalmat, ezért Ukrajna pert indított ellenünk a Kereskedelmi Világszervezetnél.
Julija Szviridenko ukrán gazdasági miniszter a Lengyelország, Magyarország és Szlovákia ellen 2023-ban indított perrel kapcsolatban többek között kijelentette: „Reméljük, hogy ezek az államok megszüntetik a korlátozásaikat, és nekünk nem sokáig kell a bíróságokon tisztázni a viszonyokat. Szolidaritásra van szükségünk velük és a gazdálkodók érdekeinek védelmében.”
A miniszter asszony a gazdálkodók iránti szolidaritásról beszélt, ami elképesztő cinizmusról, valamint arról árulkodott, hogy az ukránokat nem érdekli a megkárosított lengyel, szlovák és magyar gazdák iránti szolidaritás.
Az idő tájt Nagy István agrárminiszter kijelentette, hogy az EU vezetői nem az unió, hanem a nemzetközi, multinacionális nagytőke érdekeit védik. És ezt gondolták azok a tüntető gazdák is, akik Európa-szerte kivonultak az utakra. A tiltakozások és a gazdatüntetések hatására az Európai Bizottság valamelyest változtatott az új közös agrárpolitikán, s jelenleg jó eredményként könyvelhetjük el, hogy az idei földalapú (területalapú) támogatások keretében a fiatal magyar gazdák számára 79 milliárd forint vissza nem térítendő támogatás lesz elérhető.
A hazai termelők évenként több száz milliárd forint támogatást kapnak (a 2021-es kérelmek után például együttesen 440 milliárdhoz jutottak), s nem kell jóstehetség annak megállapításához, hogy
Ukrajna − mint mezőgazdasági nagyhatalom − csatlakozása esetén mindez drasztikusan, számunkra hátrányosan megváltozna. Az Orbán-kormány a támogatások megőrzéséért küzd, s ezt a küzdelmet támadja hátba a lakájmentalitású, ukránbarát Tisza Párt.
Ha a volt kisgazda elnök, Torgyán József élne, a maga módján rá tudna mutatni, kik azok, akik „belülről rágják édes hazánk nemes testét”. Szerencsére jól tudja ezt a magyar gazdatársadalom is, amely nem dől be azoknak, akik barátnak mutatkoznak, de közben minden erejükkel Brüsszel szekerét tolják.
Bánó Attila
A szerző író, újságíró
Megjegyzések
Megjegyzés küldése