A XX. század totális háborúiban a polgári lakosságot ért támadások
mindennapossá válásával a nők és a gyerekek lettek a legnagyobb
vesztesei a reguláris erők összecsapásainak.
Persze, a történelemben mindig is érték atrocitások a civileket, de az erőszak tudatos alkalmazása, az elfoglalt területen élők megfélemlítése, terrorizálása, megalázása a legújabb kor szomorú velejárója lett.
Elég, ha arra gondolunk, hogy a II. világháborúban a nők tömeges megerőszakolásának kérdése évtizedekig tabutéma volt, aminek feltárása csak az elmúlt években kezdődött meg Magyarországon is. A téma érzékenysége, illetve a múlt sebeinek lassú gyógyulása miatt is igyekszem óvatosan fogalmazni. Férfiként, férjként, apaként és biztonsági szakemberként is.
Az elmúlt évszázadok egyik legnagyobb vívmánya a keresztény–zsidó kultúrkörben a női egyenjogúság kivívása illetve, teljeskörűvé tétele volt. Ma már döntő többségünknek természetes, hogy a nők az élet minden területén teljes egyenjogúságot élveznek, a legextrémebb körülmények között is megállják a helyüket.
Volt szerencsém személyesen is megtapasztalni, hogy Afganisztánban a magyar katonák között a nők milyen kiválóan teljesítettek a legveszélyesebb helyzetekben is. Vagy a titkosszolgálatok világában az aktív műveleti munkában is a legmagasabb szinten, bátran, kezdeményezően hajtották végre a legérzékenyebb akciókat is. A példákat még hosszan lehetne sorolni. Ezért is fontos, hogy a még meglévő jövedelmi különbségek felszámolása, a család és a karrier összeegyeztetése minél zökkenőmentesebb legyen.
Ezzel szemben a közelmúltban kirobbant botrányok sora, amely nők elleni zaklatásokról, azok elhallgatásáról szólt, mélyen megrázta Amerikát és Európát is. A #metoo mozgalom robbanásszerű megjelenése rávilágított arra, hogy a női egyenjogúság terén is bőven van még tennivaló.
Ezért is nehezen érthető, hogy az elmúlt három évben megtapasztalt negatív tendenciákkal szemben miért is viselkedik Európa nyugati fele oly ellentmondásosan.
Az iszlám radikalizmus, az iszlámalapú terrorizmus elleni harc kérdésében döntően mindenki egyetért. Ám a nők, gyerekek elleni erőszak rohamos terjedése vonatkozásában már nem ilyen egyértelmű a megítélés. Nézzünk néhány statisztikai adatot. Bár ezek az információk több országban nehezen kihámozhatók, mivel az elkövetők esetében érthetetlen szemérmességből vagy nagyon is érthető politikai megfontolásokból nem rögzítik a tettesek származását.
Elizabeth Fritz svéd ügyésznő nyilatkozata szerint Svédországban az erőszaktevők döntő többsége migráns, de nem lehet így kategorizálni az elkövetőket. Svédországban a bűnügyi statisztikai hivatal adatai szerint az elmúlt évben már minden nyolcadik nőt megerőszakolták. Tíz év alatt az ilyen bűncselekmények száma 34 százalékkal nőtt. Az egyik svéd lap szerint 2016–17-ben a nők elleni szexuális támadások 98 százalékát migráns hátterű férfiak követték el. A malmői rendőrség azt tudta tanácsolni a nőknek, hogy sötétedés után ne menjenek egyedül az utcára. Megjegyzem, hogy azon a szélességi körön az év jelentős részében már kora délutántól sötét van, amikor még a nők dolgoznak.
Németországban a 2015-ös kölni szilveszteri támadássorozatot tekinthetjük egyfajta határvonalnak. Az ünneplő tömegben a nőket ért tömeges szexuális támadás sokkolta a közvéleményt. Pontosabban négy-öt nappal utána, mivel a sajtó addig nem tudta eldönteni, hogy mit kezdjen ezzel a helyzettel, ami élesen szemben állt az akkor még uralkodó optimista, befogadó hangulattal.
Ez év áprilisában Kandel városában egy afgán menedékkérő által meggyilkolt 15 éves német lány esete egyfajta szimbólummá vált, ami tüntetéseket indított el Németországban és Ausztriában is. 2017-ben Bajorországban ötven százalékkal nőtt a szexuális bűncselekmények száma, amelyeknél a migráns hátterű elkövetők aránya 91 százalékkal emelkedett.
A német sajtó egy része azt sugallja, hogy az eltérő kulturális szokások, az integráció sikertelensége, a migránsokban felgyülemlő feszültség ennek a kiváltó oka. Ehhez tegyük hozzá, hogy a muszlim országokban alig van szexuális erőszakra példa, ha mégis megtörténik, akkor az rendkívül szigorú büntetést von maga után.
A nők elleni szexuális támadások elszaporodása mellett a másik sokkoló kihívás Európának a gyermekházasságok megjelenése. 2016-ban 132 ilyen esetet regisztráltak Svédországban, ám a szakemberek ennél jóval magasabbra becsülik ezek számát. A gyerekkorúval kötendő házasságot ugyan a törvény tiltja, de a svéd kormány nem felszámolni, hanem „kezelni” akarja a helyzetet. A Nemzeti Egészségügyi és Jóléti Hivatal olyan tájékoztató brosúrát adott ki, amely azoknak a migráns férfiaknak ad tanácsokat, akik gyermekkorúval élnek házasságban. Már Németországban is harcolnak azért jogvédő szervezetek, hogy a gyermekekkel létesített szexuális kapcsolat természetes irányultságnak minősüljön.
Mindezekhez képest elhanyagolható problémának tűnik a burka, a hidzsáb viselésének kérdése. A teljes testet, arcot fedő ruházatot már több országban betiltották, legutóbb Dániában. A törvény ellen tüntetők között szép számmal jelentek meg dán nők is, akik érthetetlen módon az emberi jogok csorbítását látják ebben. Eljutottunk odáig, hogy a burka fürdőruha-változatát, a burkinit már divatbemutatókon igyekeznek népszerűsíteni.
Meggyőződésem szerint a nők, gyerekek elleni szexuális támadások az európai lakosság terrorizálásának, megfélemlítésének eszközei, amelyek ellen a hatóságoknak a törvény teljes szigorával fel kell lépni. A keresztény–zsidó kultúra, életforma alapjait ért támadásként kell kezelni a nők jogainak korlátozását. Emlékeztetőül: Szaúd-Arábia most engedélyezte, hogy a nők is vezethessenek autót.
A fentiek alapján nem igazán értem, hogy a nyugat-európai jogvédő szervezetek, feminista mozgalmak miért nem emelik fel a hangjukat ebben a kérdésben is csak úgy, mint a #metoo mozgalommal tették. Nem hihetik a nők, hogy az iszlám radikalizmus terjedése Európában nem akarja a saját képére formálni az önfeladó Nyugatot! Legyen szó étkezési szokásokról, viseletről, családról, emberi és szexuális jogokról. Ez a harc már folyik. Minden egyes lépés, amely életformánk, szokásaink önkéntes feladásával jár, egyben a hódítókat erősíti.
Horváth József - www.magyaridok.hu
Persze, a történelemben mindig is érték atrocitások a civileket, de az erőszak tudatos alkalmazása, az elfoglalt területen élők megfélemlítése, terrorizálása, megalázása a legújabb kor szomorú velejárója lett.
Elég, ha arra gondolunk, hogy a II. világháborúban a nők tömeges megerőszakolásának kérdése évtizedekig tabutéma volt, aminek feltárása csak az elmúlt években kezdődött meg Magyarországon is. A téma érzékenysége, illetve a múlt sebeinek lassú gyógyulása miatt is igyekszem óvatosan fogalmazni. Férfiként, férjként, apaként és biztonsági szakemberként is.
Az elmúlt évszázadok egyik legnagyobb vívmánya a keresztény–zsidó kultúrkörben a női egyenjogúság kivívása illetve, teljeskörűvé tétele volt. Ma már döntő többségünknek természetes, hogy a nők az élet minden területén teljes egyenjogúságot élveznek, a legextrémebb körülmények között is megállják a helyüket.
Volt szerencsém személyesen is megtapasztalni, hogy Afganisztánban a magyar katonák között a nők milyen kiválóan teljesítettek a legveszélyesebb helyzetekben is. Vagy a titkosszolgálatok világában az aktív műveleti munkában is a legmagasabb szinten, bátran, kezdeményezően hajtották végre a legérzékenyebb akciókat is. A példákat még hosszan lehetne sorolni. Ezért is fontos, hogy a még meglévő jövedelmi különbségek felszámolása, a család és a karrier összeegyeztetése minél zökkenőmentesebb legyen.
Ezzel szemben a közelmúltban kirobbant botrányok sora, amely nők elleni zaklatásokról, azok elhallgatásáról szólt, mélyen megrázta Amerikát és Európát is. A #metoo mozgalom robbanásszerű megjelenése rávilágított arra, hogy a női egyenjogúság terén is bőven van még tennivaló.
Ezért is nehezen érthető, hogy az elmúlt három évben megtapasztalt negatív tendenciákkal szemben miért is viselkedik Európa nyugati fele oly ellentmondásosan.
Az iszlám radikalizmus, az iszlámalapú terrorizmus elleni harc kérdésében döntően mindenki egyetért. Ám a nők, gyerekek elleni erőszak rohamos terjedése vonatkozásában már nem ilyen egyértelmű a megítélés. Nézzünk néhány statisztikai adatot. Bár ezek az információk több országban nehezen kihámozhatók, mivel az elkövetők esetében érthetetlen szemérmességből vagy nagyon is érthető politikai megfontolásokból nem rögzítik a tettesek származását.
Elizabeth Fritz svéd ügyésznő nyilatkozata szerint Svédországban az erőszaktevők döntő többsége migráns, de nem lehet így kategorizálni az elkövetőket. Svédországban a bűnügyi statisztikai hivatal adatai szerint az elmúlt évben már minden nyolcadik nőt megerőszakolták. Tíz év alatt az ilyen bűncselekmények száma 34 százalékkal nőtt. Az egyik svéd lap szerint 2016–17-ben a nők elleni szexuális támadások 98 százalékát migráns hátterű férfiak követték el. A malmői rendőrség azt tudta tanácsolni a nőknek, hogy sötétedés után ne menjenek egyedül az utcára. Megjegyzem, hogy azon a szélességi körön az év jelentős részében már kora délutántól sötét van, amikor még a nők dolgoznak.
Németországban a 2015-ös kölni szilveszteri támadássorozatot tekinthetjük egyfajta határvonalnak. Az ünneplő tömegben a nőket ért tömeges szexuális támadás sokkolta a közvéleményt. Pontosabban négy-öt nappal utána, mivel a sajtó addig nem tudta eldönteni, hogy mit kezdjen ezzel a helyzettel, ami élesen szemben állt az akkor még uralkodó optimista, befogadó hangulattal.
Ez év áprilisában Kandel városában egy afgán menedékkérő által meggyilkolt 15 éves német lány esete egyfajta szimbólummá vált, ami tüntetéseket indított el Németországban és Ausztriában is. 2017-ben Bajorországban ötven százalékkal nőtt a szexuális bűncselekmények száma, amelyeknél a migráns hátterű elkövetők aránya 91 százalékkal emelkedett.
A német sajtó egy része azt sugallja, hogy az eltérő kulturális szokások, az integráció sikertelensége, a migránsokban felgyülemlő feszültség ennek a kiváltó oka. Ehhez tegyük hozzá, hogy a muszlim országokban alig van szexuális erőszakra példa, ha mégis megtörténik, akkor az rendkívül szigorú büntetést von maga után.
A nők elleni szexuális támadások elszaporodása mellett a másik sokkoló kihívás Európának a gyermekházasságok megjelenése. 2016-ban 132 ilyen esetet regisztráltak Svédországban, ám a szakemberek ennél jóval magasabbra becsülik ezek számát. A gyerekkorúval kötendő házasságot ugyan a törvény tiltja, de a svéd kormány nem felszámolni, hanem „kezelni” akarja a helyzetet. A Nemzeti Egészségügyi és Jóléti Hivatal olyan tájékoztató brosúrát adott ki, amely azoknak a migráns férfiaknak ad tanácsokat, akik gyermekkorúval élnek házasságban. Már Németországban is harcolnak azért jogvédő szervezetek, hogy a gyermekekkel létesített szexuális kapcsolat természetes irányultságnak minősüljön.
Mindezekhez képest elhanyagolható problémának tűnik a burka, a hidzsáb viselésének kérdése. A teljes testet, arcot fedő ruházatot már több országban betiltották, legutóbb Dániában. A törvény ellen tüntetők között szép számmal jelentek meg dán nők is, akik érthetetlen módon az emberi jogok csorbítását látják ebben. Eljutottunk odáig, hogy a burka fürdőruha-változatát, a burkinit már divatbemutatókon igyekeznek népszerűsíteni.
Meggyőződésem szerint a nők, gyerekek elleni szexuális támadások az európai lakosság terrorizálásának, megfélemlítésének eszközei, amelyek ellen a hatóságoknak a törvény teljes szigorával fel kell lépni. A keresztény–zsidó kultúra, életforma alapjait ért támadásként kell kezelni a nők jogainak korlátozását. Emlékeztetőül: Szaúd-Arábia most engedélyezte, hogy a nők is vezethessenek autót.
A fentiek alapján nem igazán értem, hogy a nyugat-európai jogvédő szervezetek, feminista mozgalmak miért nem emelik fel a hangjukat ebben a kérdésben is csak úgy, mint a #metoo mozgalommal tették. Nem hihetik a nők, hogy az iszlám radikalizmus terjedése Európában nem akarja a saját képére formálni az önfeladó Nyugatot! Legyen szó étkezési szokásokról, viseletről, családról, emberi és szexuális jogokról. Ez a harc már folyik. Minden egyes lépés, amely életformánk, szokásaink önkéntes feladásával jár, egyben a hódítókat erősíti.
Horváth József - www.magyaridok.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése