Az elmúlt hónapok során többször olvastam, hallottam, hogy minek
riogatni az embereket: „Nem kell igazán komolyan venni a károgókat,
hiszen egyetlen terrorista sincs Magyarországon, egyetlen migráns sem
akar letelepedni nálunk. Unják már állandóan ezt hallani, vannak ennél
komolyabb gondok, azokkal kell inkább foglalkozni.”
Akkor próbáljuk meg főbb vonalaiban áttekinteni, hogy mekkora a baj, merre tart a világ 2018-ban, és ez milyen hatással lesz a mi életünkre is.
Az arab tavasz 2011-es kirobbanása óta káoszba zuhant Szíria, Irak, Líbia. A diktátorok meggyilkolása, meggyengítése után az iszlám radikalizmus ébredése életre hívta az Iszlám Államot. Ez az alapjaiban új jelenség a terror, a dzsihád, a diktatúra olyan új, kísérleti laboratóriumát hozta létre, amelyhez képest az al-Kaida még csak egy gonosz előjátéknak tűnik. Afganisztánban újra teret nyert a tálib rendszer, erőre kapott a tetszhalott állapotban lévő al-Kaida, és újra destabilizálódott az ország.
A síita Irán az elmúlt évek elszigeteltségéből kilépve újra nyílt vallási, gazdasági és politikai harcot kezdett a szunnita Szaúd-Arábiával és követőivel. Törökországban megindult a világi állam lebontása, az iszlám alapú struktúra megszilárdítása, az ellenzék felszámolása. A térség legerősebb hadseregére támaszkodva folyamatosan növeli befolyását, és Európa felé is egyre többször úgy tekint, mint expanziós irányra.
Belépett a játszmába az Egyesült Államokkal szemben az újra megerősödő Oroszország is. Ukrajna 2014-es destabilizálása, a Krím félsziget Oroszországhoz csatolása, az orosz–ukrán (amerikai) hibridháború lassan egy új hidegháború árnyát vetíti előre.
Ennek egyik lenyomata az Oroszország elleni gazdasági szankciók politikája, illetve napjainkban a Szergej Szkripal kettős ügynök megmérgezése nyomán kirobbant kölcsönös kitiltási kampány.
Mindeközben Vlagyimir Putyin olyan új fegyverrendszerek eredményes fejlesztését jelentette be, amelyek új kihívást jelentenek a NATO-nak és még inkább az Európai Uniónak.
Európa mindeközben olyan Európai Egyesült Államokat akar önjáró módon létrehozni, amely az ezredéves nemzetállami Európát számolná fel. Nagy-Britannia kiválása politikailag, gazdaságilag és katonailag is jelentősen meggyengíti az uniót.
Németország, noha gazdaságilag meghatározó erővel bír, ám politikailag meggyengült, katonailag pedig a II. világháború óta nem is kíván újra tényezővé válni. Franciaország, Spanyolország, Olaszország sajnos csak árnyéka régi önmagának. Ebbe a legyengült Európába érkezett meg a 2015-ben megindult tömeges, illegális bevándorlás. A politikailag irányt tévesztett, legyengült Európa ideológiai béklyókat magára véve, bénultan áll az inváziós áradatban.
Csaknem kétmillió ember rohanta le mindenféle ellenállás nélkül a Nyugatot. 2018-ra olyan helyzet alakult ki Európa gazdag, ám gyenge, a politikai korrektség fogságába esett nyugati felében, amelynek leírására már nem megfelelő a káosz, a terror, hanem egyre inkább polgárháborús, sőt hibridháborús állapotról kell beszélnünk. Ennek jelei: a vallási, ideológiai alapú terrortámadások szinte mindennapossá lettek, elkövetési módozatai elképesztően sokszínűvé váltak.
A nők, gyermekek elleni szexuális alapú, de egyben megfélemlítő, demoralizáló hatású támadások soha nem látott mértékben szaporodtak el. A szervezett bűnözés etnikai-vallási alapon szerveződik újjá, a területszerző bandaháborúk szinte mindennapossá váltak. Egyes országokban városi harcra is kiképzett katonai alakulatokat kell bevetni a biztonsági helyzet látványos romlása miatt.
Az elvesztett területek „visszafoglalása” szinte már szóba sem kerül, a no-go zónák létét kész tényként kezelik. Ezeken a területeken már a hódító törvénye, a saría az irányadó, saját rendőrsége átveszi az utcák ellenőrzését, az ítélkezést az iszlám bíróságok gyakorolják, az oktatást, hitéletet már ők irányítják.
A nagyvárosok lakossága először vidékre próbál költözni-menekülni, de már többen választják hazájuk elhagyását, a biztonságos Közép-Európába költözést. Mindezeket az elhallgatás eszközével akarták meg nem történtté tenni.
Eközben Európán belül is zajlik egy szisztematikus destabilizációs folyamat. Újszerű, hogy már nem idegen országok titkosszolgálatai hajtják végre ezeket a műveleteket. Multinacionális érdekcsoportok gazdasági, politikai céljaik elérése érdekében olyan, látszólag nem politikai szervezeteket (NGO-kat) hoznak létre, amelyek civil fedéssel igyekeznek finanszírozóik érdekeit érvényesíteni.
A tényleges titkosszolgálatokat is megszégyenítő professzionizmussal építik ki struktúráikat, befolyásolási csatornáikat, már az államok szervezetein belül is. Gondoljunk Ukrajnára, Macedóniára, Csehországra, Szlovákiára, Romániára. Érdemes a beépülés és a befolyásolás módszereit összehasonlítani. Erre mondta Ian Fleming, James Bond atyja: „Egyszer eshetőség, másodszor egybeesés, harmadszor ellenséges akció.”
A magyar lapokban napvilágot látott információk alapján hazánk ellen is hasonló támadás zajlik évek óta. A Magyarországot érintő külső nyomás és belső befolyásolás oka akkor érthető meg igazán, ha nemzetközi összefüggésbe helyezzük. A világ körülöttünk alapjaiban recseg-ropog.
Az évezredes zsidó-keresztény Európa külső és belső támadás alatt áll, amelyet tehetetlenül, megadóan tűr. Sőt, az unió és egyes államok vezetői – összejátszva a támadókkal – elárulják értékeinket és az öreg kontinenst. Ennek a folyamatnak az útjában már csak néhány ország, ha úgy tetszik, néhány végvár áll. Ilyen lett ismét Magyarország is, mint a történelmünk során már oly sokszor.
Száz éve egyszerűbb volt, mert okolhattuk a vesztes háborút, az antantot, a kommünt, a túlerőt. Most, ha rosszul döntünk, csak magunkat okolhatjuk. Ne legyen kétségünk, hogy az ismert, megszokott, szeretett világunk pillanatok alatt porladhat szét.
Én, mindannyiunk, leginkább születendő unokám, a hazám jövője érdekében remélem, hogy megértjük a helyzet súlyosságát, és megtesszük azt, amit most megkövetel a haza.
Horváth József - www.magyaridok.hu
Akkor próbáljuk meg főbb vonalaiban áttekinteni, hogy mekkora a baj, merre tart a világ 2018-ban, és ez milyen hatással lesz a mi életünkre is.
Az arab tavasz 2011-es kirobbanása óta káoszba zuhant Szíria, Irak, Líbia. A diktátorok meggyilkolása, meggyengítése után az iszlám radikalizmus ébredése életre hívta az Iszlám Államot. Ez az alapjaiban új jelenség a terror, a dzsihád, a diktatúra olyan új, kísérleti laboratóriumát hozta létre, amelyhez képest az al-Kaida még csak egy gonosz előjátéknak tűnik. Afganisztánban újra teret nyert a tálib rendszer, erőre kapott a tetszhalott állapotban lévő al-Kaida, és újra destabilizálódott az ország.
A síita Irán az elmúlt évek elszigeteltségéből kilépve újra nyílt vallási, gazdasági és politikai harcot kezdett a szunnita Szaúd-Arábiával és követőivel. Törökországban megindult a világi állam lebontása, az iszlám alapú struktúra megszilárdítása, az ellenzék felszámolása. A térség legerősebb hadseregére támaszkodva folyamatosan növeli befolyását, és Európa felé is egyre többször úgy tekint, mint expanziós irányra.
Belépett a játszmába az Egyesült Államokkal szemben az újra megerősödő Oroszország is. Ukrajna 2014-es destabilizálása, a Krím félsziget Oroszországhoz csatolása, az orosz–ukrán (amerikai) hibridháború lassan egy új hidegháború árnyát vetíti előre.
Ennek egyik lenyomata az Oroszország elleni gazdasági szankciók politikája, illetve napjainkban a Szergej Szkripal kettős ügynök megmérgezése nyomán kirobbant kölcsönös kitiltási kampány.
Mindeközben Vlagyimir Putyin olyan új fegyverrendszerek eredményes fejlesztését jelentette be, amelyek új kihívást jelentenek a NATO-nak és még inkább az Európai Uniónak.
Európa mindeközben olyan Európai Egyesült Államokat akar önjáró módon létrehozni, amely az ezredéves nemzetállami Európát számolná fel. Nagy-Britannia kiválása politikailag, gazdaságilag és katonailag is jelentősen meggyengíti az uniót.
Németország, noha gazdaságilag meghatározó erővel bír, ám politikailag meggyengült, katonailag pedig a II. világháború óta nem is kíván újra tényezővé válni. Franciaország, Spanyolország, Olaszország sajnos csak árnyéka régi önmagának. Ebbe a legyengült Európába érkezett meg a 2015-ben megindult tömeges, illegális bevándorlás. A politikailag irányt tévesztett, legyengült Európa ideológiai béklyókat magára véve, bénultan áll az inváziós áradatban.
Csaknem kétmillió ember rohanta le mindenféle ellenállás nélkül a Nyugatot. 2018-ra olyan helyzet alakult ki Európa gazdag, ám gyenge, a politikai korrektség fogságába esett nyugati felében, amelynek leírására már nem megfelelő a káosz, a terror, hanem egyre inkább polgárháborús, sőt hibridháborús állapotról kell beszélnünk. Ennek jelei: a vallási, ideológiai alapú terrortámadások szinte mindennapossá lettek, elkövetési módozatai elképesztően sokszínűvé váltak.
A nők, gyermekek elleni szexuális alapú, de egyben megfélemlítő, demoralizáló hatású támadások soha nem látott mértékben szaporodtak el. A szervezett bűnözés etnikai-vallási alapon szerveződik újjá, a területszerző bandaháborúk szinte mindennapossá váltak. Egyes országokban városi harcra is kiképzett katonai alakulatokat kell bevetni a biztonsági helyzet látványos romlása miatt.
Az elvesztett területek „visszafoglalása” szinte már szóba sem kerül, a no-go zónák létét kész tényként kezelik. Ezeken a területeken már a hódító törvénye, a saría az irányadó, saját rendőrsége átveszi az utcák ellenőrzését, az ítélkezést az iszlám bíróságok gyakorolják, az oktatást, hitéletet már ők irányítják.
A nagyvárosok lakossága először vidékre próbál költözni-menekülni, de már többen választják hazájuk elhagyását, a biztonságos Közép-Európába költözést. Mindezeket az elhallgatás eszközével akarták meg nem történtté tenni.
Eközben Európán belül is zajlik egy szisztematikus destabilizációs folyamat. Újszerű, hogy már nem idegen országok titkosszolgálatai hajtják végre ezeket a műveleteket. Multinacionális érdekcsoportok gazdasági, politikai céljaik elérése érdekében olyan, látszólag nem politikai szervezeteket (NGO-kat) hoznak létre, amelyek civil fedéssel igyekeznek finanszírozóik érdekeit érvényesíteni.
A tényleges titkosszolgálatokat is megszégyenítő professzionizmussal építik ki struktúráikat, befolyásolási csatornáikat, már az államok szervezetein belül is. Gondoljunk Ukrajnára, Macedóniára, Csehországra, Szlovákiára, Romániára. Érdemes a beépülés és a befolyásolás módszereit összehasonlítani. Erre mondta Ian Fleming, James Bond atyja: „Egyszer eshetőség, másodszor egybeesés, harmadszor ellenséges akció.”
A magyar lapokban napvilágot látott információk alapján hazánk ellen is hasonló támadás zajlik évek óta. A Magyarországot érintő külső nyomás és belső befolyásolás oka akkor érthető meg igazán, ha nemzetközi összefüggésbe helyezzük. A világ körülöttünk alapjaiban recseg-ropog.
Az évezredes zsidó-keresztény Európa külső és belső támadás alatt áll, amelyet tehetetlenül, megadóan tűr. Sőt, az unió és egyes államok vezetői – összejátszva a támadókkal – elárulják értékeinket és az öreg kontinenst. Ennek a folyamatnak az útjában már csak néhány ország, ha úgy tetszik, néhány végvár áll. Ilyen lett ismét Magyarország is, mint a történelmünk során már oly sokszor.
Száz éve egyszerűbb volt, mert okolhattuk a vesztes háborút, az antantot, a kommünt, a túlerőt. Most, ha rosszul döntünk, csak magunkat okolhatjuk. Ne legyen kétségünk, hogy az ismert, megszokott, szeretett világunk pillanatok alatt porladhat szét.
Én, mindannyiunk, leginkább születendő unokám, a hazám jövője érdekében remélem, hogy megértjük a helyzet súlyosságát, és megtesszük azt, amit most megkövetel a haza.
Horváth József - www.magyaridok.hu
nagyszerű írások!!!
VálaszTörlés