Egy német televíziós műsorvezető – az ő nyelvükön moderátor – nem
különösebben mozgatja meg a magyar újságolvasó fantáziáját. Arra viszont
alighanem már többen felkapják a fejüket, ha eláruljuk, hogy ez a
moderátor kísértetiesen hasonlít a magyar Kálmán Olgára.
No nem külsőre,
hanem sokkal inkább belsőre, politikai elkötelezettségük, erkölcsi
világképük, erőszakos modoruk alapján.
Hasonlóságuk egyébként minden fölösleges szószaporítás helyett egyetlen rövid mondatban megfogalmazható: mindketten közutálatnak örvendenek a nemzeti oldalon, sőt úgy általában a jóérzésű emberek körében. Éppen ezért az olvasó első reakciója nyilván a csodálkozás lesz: ni csak, ezekből kettő van, amikor egy is sok lenne belőlük.
Ami pedig az eltéréseket illeti: míg Kálmán Olga alacsony nézettségű kereskedelmi adók silány kulisszái között hülyítette esténként a népet, és egyelőre, istennek hála, eltűnt a képernyőről, addig a német Dunja Hayali egy nyolcvankétmilliós ország közszolgálati televíziójának pazar stúdiójában reggelenként teszi ugyanezt. Így, jelen időben, azaz még ma is aktív. Ennek jegyében szeptember 1-jén elment Chemnitzbe, hogy tudósítson az ottani, szűnni nem akaró tüntetésekről és elbeszélgessen a tüntetőkkel.
A második generációs bevándorló Dunja Hayali egyébként német nyelvterületen diplomát szerzett iraki keresztény orvos házaspár lányaként Németországban született, itt végezte tanulmányait, és 2007 óta a ZDF Morgenmagazin, rövidítve Moma című három és fél órás reggeli műsorának egyik vezetője. Magánéletének egyetlen említésre méltó eseménye, hogy 2007-től 2011-ig párkapcsolatban élt egy popénekesnővel. Televíziós ténykedése mellett másodállásban rendszeresen moderálja szerencsejáték-társaságok rendezvényeit és konferenciáit.
Ha ezt néha a szemére hányják, ő maga egyáltalán nem lát benne semmi kivetnivalót, ellentétben Volker Lilienthal professzorral, aki úgy véli: Frau Hayali busás honoráriumok fejében a közszolgálati televízió vezető munkatársaként ottani műsoraiban is ezeknek a gyanús hátterű cégeknek, német és külföldi nagyvállalkozóknak a nótáját fújja, őket futtatja, vagyis nem maga válogatja meg se a témáit, se a beszélgetőpartnereit, se a mondanivalóját, amint azt a tisztességes újságírás szabályai megkövetelnék. A jobboldali elhajlással aligha vádolható liberális hamburgi professzor majdnem szó szerint idézett véleményéből csak a nevek hiányoznak. Odáig már nem merészkedett.
Ami pedig a magyar hasonmást illeti, ő ugyebár hasonló módon adta el magát valakinek. Mi bátrabbak vagyunk, és a nevét is kimondjuk ennek a magyar nagyvállalkozónak. Úgy hívják, Simicska Lajos. Az ő egykori hírtelevíziójában vezette műsorát, ugyancsak busás honoráriumért. Hát ezért örvendenek közutálatnak mindketten a jóérzésű emberek körében, akiket tehát Dunja Hayali szeptember elsején meglátogatott a barna lázadást előkészítő chemnitzi gyakorlóterepen.
Ezen a gyakorlóterepen aztán meg is kapta a magáét. Méghozzá élő adásban. Megkapta, hogy se ő, se a német közszolgálati televízió, se a német sajtó úgy általában nem semleges. Hogy elferdítik a valóságot. Tíz műsorukból tízben a saját népüket gyalázzák, nap mint nap csak rosszat mondanak a Pegidáról, az AfD-ről, Donald Trump elnökről, a tüntetőkről, a tiltakozókról, és csak jót Angela Merkelről. A rögtönzött utcai beszélgetés hangadója és szóvivője egy jól szituált nő volt, aki kikérte magának, hogy huligánnak, neonácinak, szélsőjobboldalinak, rasszistának nevezzék vagy egybemossák az ilyenekkel.
Amint mondta, ő egyszerűen csak nagymama, öt unokája van, őket nem engedi elvenni, azokat félti, meg persze saját magát és Németországot, ahol nemrég még olyan szép volt élni, de annak már vége. A csupa tisztes arcú, egyszerű emberek tömegéből időnként helyeslően besegítettek neki.
A tévedhetetlen tévésztár pedig egy-egy tétova közbevetés után leforrázva távozott. Ez az utcai csata más volt, mint a pazar stúdióból észt osztani. Itt emberére, sőt embereire akadt. Búcsúzóul és vereségét leplezendő kezet nyújtott vitapartnerének, de szemlátomást békét nem kötöttek egymással.
Másnap a blogjában elsírta minden bánatát a balul sikerült chemnitzi beszélgetésről. Eszerint hiába próbált beszélni velük, hiába próbált magyarázni, kérdezni, csak gyűlöletet, dühöt, rágalmakat szabadított magára. Szabályos verbális ütlegelésnek volt kitéve, és nem tudta, hogyan is reagáljon. Amikor hallgatott, azt hitték, igazat ad nekik. Ha kérdezett, azzal vágtak vissza, hogy nem hallgatja meg őket. Ha magyarázni próbált, kioktatásnak tartották. Az se tetszett nekik, ha beszélt velük, és az sem, ha nem beszélt. És egyáltalán nem értette, hogy tulajdonképpen mit is akarnak.
Nemcsak tőle, hanem úgy általában mit akarnak. Magyarországi hasonmásának példájából okulva mi megmondjuk Dunja Hayalinak, hogy mit akarnak tőle. Azt, hogy ne hazudjon, és hogy általában se hazudjanak nekik. Sőt azt is megmondjuk, miért nem tudott szót érteni a chemnitziekkel. Azért, mert a hazugságra nincs magyarázat, a hazug embert pedig előbb utolérik, mint a sánta kutyát. Ezúttal éppen a szászországi Chemnitz városának főterén érték utol.
Ircsik Vilmos
A szerző író, műfordító
www.magyaridok.hu
Hasonlóságuk egyébként minden fölösleges szószaporítás helyett egyetlen rövid mondatban megfogalmazható: mindketten közutálatnak örvendenek a nemzeti oldalon, sőt úgy általában a jóérzésű emberek körében. Éppen ezért az olvasó első reakciója nyilván a csodálkozás lesz: ni csak, ezekből kettő van, amikor egy is sok lenne belőlük.
Ami pedig az eltéréseket illeti: míg Kálmán Olga alacsony nézettségű kereskedelmi adók silány kulisszái között hülyítette esténként a népet, és egyelőre, istennek hála, eltűnt a képernyőről, addig a német Dunja Hayali egy nyolcvankétmilliós ország közszolgálati televíziójának pazar stúdiójában reggelenként teszi ugyanezt. Így, jelen időben, azaz még ma is aktív. Ennek jegyében szeptember 1-jén elment Chemnitzbe, hogy tudósítson az ottani, szűnni nem akaró tüntetésekről és elbeszélgessen a tüntetőkkel.
A második generációs bevándorló Dunja Hayali egyébként német nyelvterületen diplomát szerzett iraki keresztény orvos házaspár lányaként Németországban született, itt végezte tanulmányait, és 2007 óta a ZDF Morgenmagazin, rövidítve Moma című három és fél órás reggeli műsorának egyik vezetője. Magánéletének egyetlen említésre méltó eseménye, hogy 2007-től 2011-ig párkapcsolatban élt egy popénekesnővel. Televíziós ténykedése mellett másodállásban rendszeresen moderálja szerencsejáték-társaságok rendezvényeit és konferenciáit.
Ha ezt néha a szemére hányják, ő maga egyáltalán nem lát benne semmi kivetnivalót, ellentétben Volker Lilienthal professzorral, aki úgy véli: Frau Hayali busás honoráriumok fejében a közszolgálati televízió vezető munkatársaként ottani műsoraiban is ezeknek a gyanús hátterű cégeknek, német és külföldi nagyvállalkozóknak a nótáját fújja, őket futtatja, vagyis nem maga válogatja meg se a témáit, se a beszélgetőpartnereit, se a mondanivalóját, amint azt a tisztességes újságírás szabályai megkövetelnék. A jobboldali elhajlással aligha vádolható liberális hamburgi professzor majdnem szó szerint idézett véleményéből csak a nevek hiányoznak. Odáig már nem merészkedett.
Ami pedig a magyar hasonmást illeti, ő ugyebár hasonló módon adta el magát valakinek. Mi bátrabbak vagyunk, és a nevét is kimondjuk ennek a magyar nagyvállalkozónak. Úgy hívják, Simicska Lajos. Az ő egykori hírtelevíziójában vezette műsorát, ugyancsak busás honoráriumért. Hát ezért örvendenek közutálatnak mindketten a jóérzésű emberek körében, akiket tehát Dunja Hayali szeptember elsején meglátogatott a barna lázadást előkészítő chemnitzi gyakorlóterepen.
Ezen a gyakorlóterepen aztán meg is kapta a magáét. Méghozzá élő adásban. Megkapta, hogy se ő, se a német közszolgálati televízió, se a német sajtó úgy általában nem semleges. Hogy elferdítik a valóságot. Tíz műsorukból tízben a saját népüket gyalázzák, nap mint nap csak rosszat mondanak a Pegidáról, az AfD-ről, Donald Trump elnökről, a tüntetőkről, a tiltakozókról, és csak jót Angela Merkelről. A rögtönzött utcai beszélgetés hangadója és szóvivője egy jól szituált nő volt, aki kikérte magának, hogy huligánnak, neonácinak, szélsőjobboldalinak, rasszistának nevezzék vagy egybemossák az ilyenekkel.
Amint mondta, ő egyszerűen csak nagymama, öt unokája van, őket nem engedi elvenni, azokat félti, meg persze saját magát és Németországot, ahol nemrég még olyan szép volt élni, de annak már vége. A csupa tisztes arcú, egyszerű emberek tömegéből időnként helyeslően besegítettek neki.
A tévedhetetlen tévésztár pedig egy-egy tétova közbevetés után leforrázva távozott. Ez az utcai csata más volt, mint a pazar stúdióból észt osztani. Itt emberére, sőt embereire akadt. Búcsúzóul és vereségét leplezendő kezet nyújtott vitapartnerének, de szemlátomást békét nem kötöttek egymással.
Másnap a blogjában elsírta minden bánatát a balul sikerült chemnitzi beszélgetésről. Eszerint hiába próbált beszélni velük, hiába próbált magyarázni, kérdezni, csak gyűlöletet, dühöt, rágalmakat szabadított magára. Szabályos verbális ütlegelésnek volt kitéve, és nem tudta, hogyan is reagáljon. Amikor hallgatott, azt hitték, igazat ad nekik. Ha kérdezett, azzal vágtak vissza, hogy nem hallgatja meg őket. Ha magyarázni próbált, kioktatásnak tartották. Az se tetszett nekik, ha beszélt velük, és az sem, ha nem beszélt. És egyáltalán nem értette, hogy tulajdonképpen mit is akarnak.
Nemcsak tőle, hanem úgy általában mit akarnak. Magyarországi hasonmásának példájából okulva mi megmondjuk Dunja Hayalinak, hogy mit akarnak tőle. Azt, hogy ne hazudjon, és hogy általában se hazudjanak nekik. Sőt azt is megmondjuk, miért nem tudott szót érteni a chemnitziekkel. Azért, mert a hazugságra nincs magyarázat, a hazug embert pedig előbb utolérik, mint a sánta kutyát. Ezúttal éppen a szászországi Chemnitz városának főterén érték utol.
Ircsik Vilmos
A szerző író, műfordító
www.magyaridok.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése