A rendőri, rendvédelmi és titkosszolgálati munka egyik alapját a
törvényekbe vetett hit adja. A bizalom abban, hogy amíg a törvény betűje
szerint végzik a munkájukat, addig a hatalom, a politika és az
állampolgárok támogatását is maguk mögött tudhatják. Ez nagyon fontos
dolog, hiszen adott esetben ezek a szervezetek erőszakot alkalmazhatnak a
törvény védelme, betartatása érdekében.
Máskor pedig a törvény felhatalmazásával hajthatnak végre olyan titkosszolgálati műveleteket, amelyek során szigorú kontroll mellett hágnak át más törvényeket. A titkosszolgálati munka során azért döntő fontosságú ennek a bizalomnak a szilárdsága, mert sokszor kormányzati ciklusokon átívelő, hosszú évekig tartó munkát kell végezniük.
Az 1972-es müncheni olimpiát örökre beárnyékoló terrortámadás szinte sokkolta akkoriban a világot. A Fekete Szeptember nevű palesztin terrorszervezet nyolc tagja behatolt az olimpiai faluba, és izraeli sportolókat ejtett túszul. Elengedésükért cserébe bebörtönzött palesztin és szélsőbaloldali német terroristák – a Baader–Meinhof-csoport – tagjainak szabadon bocsátását követelték. (Napjainkban is láthatunk hasonló összefonódásra utaló jeleket az iszlám radikális terrorszervezetek és szélsőbaloldali csoportok között, szóval nincs új a nap alatt.)
A palesztinok akciójának végén tizenegy izraeli sportolót öltek meg, a német rendőrség öt terroristát lelőtt, a többi elmenekült Líbiába, ahol hősként ünnepelték őket. Golda Meir izraeli miniszterelnök utasítására a titkosszolgálat a Gideon kardja fedőnevű akció során azonosította, felkutatta az elkövetőket, a kitervelőket és a finanszírozókat, majd likvidálta őket. Ez a művelet közel húsz évig tartott. Kormányok váltották egymást Izraelben, de ahhoz kétség sem fért, hogy ennek az akciónak folytatódnia kell.
2001. szeptember 11-én az al-Kaida terrorszervezet Oszama bin Laden utasítására csapást mért az Egyesült Államok keleti partvidékének kiemelt célpontjaira. A támadás részletei még frissen élnek bennünk, ezért nem részletezem azokat. Ezt követően két napon belül George W. Bush amerikai elnök televíziós beszédben jelentette be, hogy országa minden erejét bevetve felderíti és megbünteti az elkövetőket. Az amerikai titkosszolgálatok a hazafias törvény új keretei között megkezdték a munkát, ami tíz évig tartott.
Barack Obama elnöksége alatt, 2011. május 2-án, a Neptun lándzsája fedőnevű akció során sikerült a pakisztáni Abbottábádban évek óta rejtőzködő Bin Ladent megölni. Emellett több ezer oldalnyi dokumentumot, adathordozókat is megszereztek, ami további sikeres akciók alapjait teremtette meg. A republikánusok idején elindított akció a demokraták alatt ért sikeresen véget, amelynek gyümölcsét Obama elnök arathatta le. De a munkában részt vevő sok száz titkosszolgálati szakember, katona biztos lehetett abban, hogy az ország állampolgárainak és politikai vezetésének döntő többsége egyértelműen mellettük áll.
Sajnos napjaink Nyugat-Európája nem ilyen képet mutat. 2005-ben illegális bevándorlóként érkezett Németországba a tunéziai származású Sami A. A német titkosszolgálat az eltelt tizenhárom év alatt figyelemmel kísérte a férfit. Megállapították róla, hogy az al-Kaida terrorszervezet tagja volt, Afganisztánban kapott kiképzést, egy ideig Bin Laden testőrségében is szolgált. A bizonyítékok alapján ezt a német bíróság is megalapozottnak találta.
A legutóbbi időszakban radikalizált több muzulmán fiatalt, akiket terrorakciók elkövetésére igyekezett rávenni. Eközben négy gyermeke született, akik német állampolgárok lettek, a feleségével együtt. A német szociális ellátórendszer havonta 1167 eurót utalt a családnak, így a férfi „főállásban” folytathatta terrorizmust támogató tevékenységét. Ennek kontroll alatt tartása érdekében a német titkosszolgálatok szintén
eurótízezreket költöttek folyamatosan az ellenőrzésére.
Végre 2018 júliusában döntés született Tunéziába történő kitoloncolásáról, mivel ott is körözés alatt állt. A tizenhárom év után végrehajtott kitoloncolás ellen a gelsenkircheni bíróság vétót emelt, és tízezer euró bírság terhe mellett felszólította a bochumi bevándorlási hivatalt, hogy szállítsák vissza Németországba a férfit, mert Tunéziában megkínozhatják. Ezt az észak-afrikai ország kormánya cáfolta, sőt napjainkban már szabadlábon várja az ellene folyó eljárás végét.
Azt gondolom, hogy a fenti példák önmagukért beszélnek. Addig, amíg Nyugat-Európa országainak lakossága, politikai vezetése, államigazgatási szervei ilyen végletesen megosztottak az illegális bevándorlás, az erőszakos iszlamizáció és a terrorizmus kérdésében, a rendőrség és a titkosszolgálatok is nagyon nehéz szakmai és morális dilemmák között őrlődnek. Nem elég, hogy nagyságrendekkel megnövekedett és veszélyesebbé vált munkájukhoz nem kapják meg a szükséges többleterőforrásokat, a törvények sem adnak kellő támaszt nekik. Nemhogy évtizedes műveletek felépítésére, végrehajtására, de még néhány hónapra előre sem.
Így pedig borítékolható a titkosszolgálatok hatékonyságának csökkenése. Ahogy az is, hogy sokan megbetegszenek az általuk feltárt veszélyek és a rájuk nehezedő külső politikai és média nyomás súlya alatt. A jól képzett szakemberek közül sokan elhagyják pályát, illetve ami még rosszabb, cinikussá válnak, belefásulnak a kilátástalannak érzett munkába. Ne legyen kétségünk afelől, hogy amikor látják, hallják, tapasztalják a francia, német vagy svéd kormányzati vezetők nyilatkozatait, akkor többségük hajszálpontosan érzi a helyzet képtelenségét.
Amíg az európai politikai elit nem látja be a földrészünk megmaradásához szükséges gyökeres fordulat elkerülhetetlenségét, addig a biztonsági helyzet megszilárdításáról szóló hangzatos beszédek üres szólamok maradnak.
Gideon kardja, Neptun lándzsája helyett ma még az Európa elrablása fedőnevű művelet zajlik.
Horváth József - www.magyaridok.hu
Máskor pedig a törvény felhatalmazásával hajthatnak végre olyan titkosszolgálati műveleteket, amelyek során szigorú kontroll mellett hágnak át más törvényeket. A titkosszolgálati munka során azért döntő fontosságú ennek a bizalomnak a szilárdsága, mert sokszor kormányzati ciklusokon átívelő, hosszú évekig tartó munkát kell végezniük.
Az 1972-es müncheni olimpiát örökre beárnyékoló terrortámadás szinte sokkolta akkoriban a világot. A Fekete Szeptember nevű palesztin terrorszervezet nyolc tagja behatolt az olimpiai faluba, és izraeli sportolókat ejtett túszul. Elengedésükért cserébe bebörtönzött palesztin és szélsőbaloldali német terroristák – a Baader–Meinhof-csoport – tagjainak szabadon bocsátását követelték. (Napjainkban is láthatunk hasonló összefonódásra utaló jeleket az iszlám radikális terrorszervezetek és szélsőbaloldali csoportok között, szóval nincs új a nap alatt.)
A palesztinok akciójának végén tizenegy izraeli sportolót öltek meg, a német rendőrség öt terroristát lelőtt, a többi elmenekült Líbiába, ahol hősként ünnepelték őket. Golda Meir izraeli miniszterelnök utasítására a titkosszolgálat a Gideon kardja fedőnevű akció során azonosította, felkutatta az elkövetőket, a kitervelőket és a finanszírozókat, majd likvidálta őket. Ez a művelet közel húsz évig tartott. Kormányok váltották egymást Izraelben, de ahhoz kétség sem fért, hogy ennek az akciónak folytatódnia kell.
2001. szeptember 11-én az al-Kaida terrorszervezet Oszama bin Laden utasítására csapást mért az Egyesült Államok keleti partvidékének kiemelt célpontjaira. A támadás részletei még frissen élnek bennünk, ezért nem részletezem azokat. Ezt követően két napon belül George W. Bush amerikai elnök televíziós beszédben jelentette be, hogy országa minden erejét bevetve felderíti és megbünteti az elkövetőket. Az amerikai titkosszolgálatok a hazafias törvény új keretei között megkezdték a munkát, ami tíz évig tartott.
Barack Obama elnöksége alatt, 2011. május 2-án, a Neptun lándzsája fedőnevű akció során sikerült a pakisztáni Abbottábádban évek óta rejtőzködő Bin Ladent megölni. Emellett több ezer oldalnyi dokumentumot, adathordozókat is megszereztek, ami további sikeres akciók alapjait teremtette meg. A republikánusok idején elindított akció a demokraták alatt ért sikeresen véget, amelynek gyümölcsét Obama elnök arathatta le. De a munkában részt vevő sok száz titkosszolgálati szakember, katona biztos lehetett abban, hogy az ország állampolgárainak és politikai vezetésének döntő többsége egyértelműen mellettük áll.
Sajnos napjaink Nyugat-Európája nem ilyen képet mutat. 2005-ben illegális bevándorlóként érkezett Németországba a tunéziai származású Sami A. A német titkosszolgálat az eltelt tizenhárom év alatt figyelemmel kísérte a férfit. Megállapították róla, hogy az al-Kaida terrorszervezet tagja volt, Afganisztánban kapott kiképzést, egy ideig Bin Laden testőrségében is szolgált. A bizonyítékok alapján ezt a német bíróság is megalapozottnak találta.
A legutóbbi időszakban radikalizált több muzulmán fiatalt, akiket terrorakciók elkövetésére igyekezett rávenni. Eközben négy gyermeke született, akik német állampolgárok lettek, a feleségével együtt. A német szociális ellátórendszer havonta 1167 eurót utalt a családnak, így a férfi „főállásban” folytathatta terrorizmust támogató tevékenységét. Ennek kontroll alatt tartása érdekében a német titkosszolgálatok szintén
eurótízezreket költöttek folyamatosan az ellenőrzésére.
Végre 2018 júliusában döntés született Tunéziába történő kitoloncolásáról, mivel ott is körözés alatt állt. A tizenhárom év után végrehajtott kitoloncolás ellen a gelsenkircheni bíróság vétót emelt, és tízezer euró bírság terhe mellett felszólította a bochumi bevándorlási hivatalt, hogy szállítsák vissza Németországba a férfit, mert Tunéziában megkínozhatják. Ezt az észak-afrikai ország kormánya cáfolta, sőt napjainkban már szabadlábon várja az ellene folyó eljárás végét.
Azt gondolom, hogy a fenti példák önmagukért beszélnek. Addig, amíg Nyugat-Európa országainak lakossága, politikai vezetése, államigazgatási szervei ilyen végletesen megosztottak az illegális bevándorlás, az erőszakos iszlamizáció és a terrorizmus kérdésében, a rendőrség és a titkosszolgálatok is nagyon nehéz szakmai és morális dilemmák között őrlődnek. Nem elég, hogy nagyságrendekkel megnövekedett és veszélyesebbé vált munkájukhoz nem kapják meg a szükséges többleterőforrásokat, a törvények sem adnak kellő támaszt nekik. Nemhogy évtizedes műveletek felépítésére, végrehajtására, de még néhány hónapra előre sem.
Így pedig borítékolható a titkosszolgálatok hatékonyságának csökkenése. Ahogy az is, hogy sokan megbetegszenek az általuk feltárt veszélyek és a rájuk nehezedő külső politikai és média nyomás súlya alatt. A jól képzett szakemberek közül sokan elhagyják pályát, illetve ami még rosszabb, cinikussá válnak, belefásulnak a kilátástalannak érzett munkába. Ne legyen kétségünk afelől, hogy amikor látják, hallják, tapasztalják a francia, német vagy svéd kormányzati vezetők nyilatkozatait, akkor többségük hajszálpontosan érzi a helyzet képtelenségét.
Amíg az európai politikai elit nem látja be a földrészünk megmaradásához szükséges gyökeres fordulat elkerülhetetlenségét, addig a biztonsági helyzet megszilárdításáról szóló hangzatos beszédek üres szólamok maradnak.
Gideon kardja, Neptun lándzsája helyett ma még az Európa elrablása fedőnevű művelet zajlik.
Horváth József - www.magyaridok.hu
Szakemberrel , hiába vagyok újpesti, nem vitatkozom. Csak arra gondolok, hogy a rendőrségnek van a rendészeti munkája. A másik rész politikai. Sokszor csúnyán keveredik a kettő. Hiába járok Újpesten a lakótelep környékén, hiába jut eszembe, néha a kezembe akad az a kis puha fedelű könyv, élvezném a beszélgetéseket. :)
VálaszTörlésNehéz a kérdés. Egyszerű rendészeti problémának tűnhet, és földrészek, fehérek-feketék, vallások problémáivá válik. Bizony Horváth elvtárs.