Két hete, a „Soros-vírustörzs” azonosításakor felmerült az ismételt felülvizsgálat szükségessége. A folytatásban a „vírustelepítés”
technikáját vesszük mikroszkopikus vizsgálat alá. Nikola Gruevszki esete
szinte kínálkozik a tárgylemezre, tökéletesen alkalmas példa ugyanis
annak bemutatására, hogyan alakul ki a Soros-vírus.
Mielőtt a
Gruevszki-ügyet elemeznénk, szükséges néhány általános megállapítást
tennünk a „vírustelepítés” – szakmai kifejezéssel élve a beépülés –
módszertanáról.
Az első és legfontosabb lépés a profilozás. A célszemély karaktere, társadalmi státusa alapvetően meghatározza, hogy vele szemben milyen módszert választanak. Az idealista például könnyen motiválható egy tetszőlegesen kiválasztott eszmeiséggel. Rövid idő alatt magáévá teszi a nyílt társadalom ideáljának alapvetéseit, amelyeket aztán kompromisszumok nélkül képvisel bármilyen fórumon. Ő az, aki elfogadja, hogy a világ megérett az átalakításra, mely folyamatot néhány elkötelezett dollármilliárdos (jótékony filantrópok) irányítása mellett kell végrehajtani. A pénz- és/vagy hataloméhes típusok esetében van az az összeg és/vagy státus, amely elég vonzó számukra, hogy akár a hazájukat is elárulják érte. A harmadik típus a vezeklők esetében a meggyőzési forma, a pressziós alap, mikor fellelhető valami gyenge pont, amivel zsarolhatóvá, ezáltal irányíthatóvá válik az illető.
A Soros-vírus ilyetén terjedése szembetűnő hasonlóságot mutat a titkosszolgálatok beszervezési technikáival. Hogy utóbbi akkor miért nem „titkosszolgálati vírus”? Jogos a kérdés. A szolgálatok is eszmei, anyagi vagy pressziós alapon hajtják végre a célszemély beszervezését. Ugyanakkor az operatív szerveknél van egy lényeges szempont a kiválasztással összefüggésben. Mégpedig a jelölt célszerűsége. Van-e értelme annak, hogy együttműködjön a titkosszolgálattal? Azaz a munkahelye, a személyisége, a lehetőségei alkalmassá teszik-e arra, hogy egyáltalán célszemély legyen. Az egész társadalomra kivetítve ez azt jelenti, hogy a polgárok többsége sohasem lesz potenciális beszervezési jelölt. Ez az a pont, ahol a Soros-vírus természetrajza eltér a titkosszolgálatok kutató-feldolgozó munkájától. A Soros-vírus – a biológiai vírussal megegyező módon – bármilyen életformát képes megfertőzni. Létszámukat tekintve a vírusok messze a leggyakoribb szervezetek a Földön, ahogy a Soros-vírustörzs is globálisan, kiterjedt hálózattal van jelen; ellentétben a titkosszolgálatokkal, amelyek közismerten egyes államok érdekeinek védelmében és csak bizonyos régiókban aktívak.
A nyílt társadalom eszmeiségének köntösébe bújtatott fertőzés veszélyének leginkább a még fejletlen immunrendszerrel rendelkező nyitott generáció – a fiatalok – van kitéve. Ők a George Soros nevét viselő kórokozó legfőbb célcsoportjai. Esetükben a vírus sokáig látens marad, a fertőzésnek hónapokon vagy éveken keresztül sincsenek látható hatásai. Van még egy lényeges különbség a titkosszolgálati módszer és a Soros-vírus működése között. A szolgálatok egy jelöltet egyféleképpen szerveznek be. A vírus terjesztői előszeretettel használják a kombinált megoldást. Vagyis a számukra igazán fontos jelölteket egyszerre próbálják meggyőzni az új világrend fontosságáról, miközben anyagilag is támogatják, de az eredmény érdekében keresik az okot, hogy a támadott személyt – ha kell – kompromittálni tudják. Nem egy európai politikusnál kimutathatók a „háromszoros fertőzés” szindrómái.
Gruevszki esetében mindhárom módszert együttesen alkalmazták. George Soros és fia jelenléte a Balkánon egyértelmű jelzés, hogy a térség országai remélt felzárkózásuk okán érdekeltek Európa átalakításában. Adott esetben az Európai Egyesült Államok létrejöttében is társai lennének a háttérhatalomnak, ha ez azt jelentené számukra, hogy így gyorsabban csatlakozhatnak az unióhoz.
Nemcsak a most hatalmon lévő macedón vezetésre – személy szerint Zoran Zaevre – igaz ez, hanem Albánia kormányfőjére, Edi Ramára éppúgy, ahogy részben a szerb elnökre, Alekszandar Vucsicsra is. Mindannyian leplezetlen politikai barátsággal közelednek a Soros famíliához. Megvan tehát a szükséges eszmei alap a vírustelepítéshez. Nikola Gruevszki kezdeti regnálása idején is még szinte természetes volt a kapcsolat a vírusterjesztőkkel. A volt macedón miniszterelnök eleinte nem volt elutasító az anyagi támogatást illetően, ahogy országa érdekében abban is bízott, hogy a pénzügyi bennfentesek révén komolyabb befektetések is érkeznek majd Macedóniába. Csakhogy időközben a balkáni állam egykori kormányfője immunitást szerzett, többen pedig védettséget adó oltóanyag kifejlesztésébe kezdtek.
Míg Gruevszki lezárta Macedónia határait az illegális bevándorlás, az Európa elfoglalására szervezett invázió előtt, addig elindult a Stop, Soros! mozgalom. Ekkor a vírus új irányt vett, és elkezdődött a miniszterelnök elmozdításának előkészítése. A forgatókönyv ismert akár Csehországban, Szlovákiában, miként Ukrajnában is. Össztűz indul a renitens vezetők ellen. Kezdetben lejárató cikksorozatokkal, jól szervezett tömegtüntetésekkel, később az ellenzéki pártok csatlakozásával. Ezután vagy lemond a kormányon lévő vezető, vagy éppen a soron következő választást veszíti el, esetleg megnyeri ugyan, de nem tud kormányt alakítani. Mindenképpen vége.
A Soros-vírus azonban – a biológiai vírus esetében is igaz ez – a teljes pusztítást célozza. Sohasem elégszik meg részeredménnyel, azzal, ha a politikai fordulat számára kedvezően változik, mert a teljes kiiktatást szeretné elérni. Századokon át előfordultak hasonló esetek, emigrációra kényszerítés, börtönbe vetés, még kivégzések is. Az új generációs vírus igazi célja a káosz előidézése. Olyan helyzeteket generál, amelyben teljesen elvész az egyszerű logika, hiszen sikerül olyanokat is bevonni a támogatói körbe, akik egyébként józan gondolkodású, jóindulatú emberek. Vagy éppen felerősíti ostoba, műveletlen, tartalom nélküli percpolitikusok állásfoglalásait akkor is, ha ők történetesen nem is szerepelnek Soros fizetési listáján. Jó példa volt erre Gruevszki Magyarországra érkezése. Azonnal uralta a téma a közéletet és a sajtót. Politikai nyilatkozatok sokasága, utcai demonstrációk, tematizált médiajelenlét. Vagyis: teljes a megszervezett káosz.
E vírusszerű káosszal szemben azonban van orvosság, de a recept – okkal – nem publikus…
Az első rész ITT olvasható el.
Földi László - www.magyaridok.hu
Az első és legfontosabb lépés a profilozás. A célszemély karaktere, társadalmi státusa alapvetően meghatározza, hogy vele szemben milyen módszert választanak. Az idealista például könnyen motiválható egy tetszőlegesen kiválasztott eszmeiséggel. Rövid idő alatt magáévá teszi a nyílt társadalom ideáljának alapvetéseit, amelyeket aztán kompromisszumok nélkül képvisel bármilyen fórumon. Ő az, aki elfogadja, hogy a világ megérett az átalakításra, mely folyamatot néhány elkötelezett dollármilliárdos (jótékony filantrópok) irányítása mellett kell végrehajtani. A pénz- és/vagy hataloméhes típusok esetében van az az összeg és/vagy státus, amely elég vonzó számukra, hogy akár a hazájukat is elárulják érte. A harmadik típus a vezeklők esetében a meggyőzési forma, a pressziós alap, mikor fellelhető valami gyenge pont, amivel zsarolhatóvá, ezáltal irányíthatóvá válik az illető.
A Soros-vírus ilyetén terjedése szembetűnő hasonlóságot mutat a titkosszolgálatok beszervezési technikáival. Hogy utóbbi akkor miért nem „titkosszolgálati vírus”? Jogos a kérdés. A szolgálatok is eszmei, anyagi vagy pressziós alapon hajtják végre a célszemély beszervezését. Ugyanakkor az operatív szerveknél van egy lényeges szempont a kiválasztással összefüggésben. Mégpedig a jelölt célszerűsége. Van-e értelme annak, hogy együttműködjön a titkosszolgálattal? Azaz a munkahelye, a személyisége, a lehetőségei alkalmassá teszik-e arra, hogy egyáltalán célszemély legyen. Az egész társadalomra kivetítve ez azt jelenti, hogy a polgárok többsége sohasem lesz potenciális beszervezési jelölt. Ez az a pont, ahol a Soros-vírus természetrajza eltér a titkosszolgálatok kutató-feldolgozó munkájától. A Soros-vírus – a biológiai vírussal megegyező módon – bármilyen életformát képes megfertőzni. Létszámukat tekintve a vírusok messze a leggyakoribb szervezetek a Földön, ahogy a Soros-vírustörzs is globálisan, kiterjedt hálózattal van jelen; ellentétben a titkosszolgálatokkal, amelyek közismerten egyes államok érdekeinek védelmében és csak bizonyos régiókban aktívak.
A nyílt társadalom eszmeiségének köntösébe bújtatott fertőzés veszélyének leginkább a még fejletlen immunrendszerrel rendelkező nyitott generáció – a fiatalok – van kitéve. Ők a George Soros nevét viselő kórokozó legfőbb célcsoportjai. Esetükben a vírus sokáig látens marad, a fertőzésnek hónapokon vagy éveken keresztül sincsenek látható hatásai. Van még egy lényeges különbség a titkosszolgálati módszer és a Soros-vírus működése között. A szolgálatok egy jelöltet egyféleképpen szerveznek be. A vírus terjesztői előszeretettel használják a kombinált megoldást. Vagyis a számukra igazán fontos jelölteket egyszerre próbálják meggyőzni az új világrend fontosságáról, miközben anyagilag is támogatják, de az eredmény érdekében keresik az okot, hogy a támadott személyt – ha kell – kompromittálni tudják. Nem egy európai politikusnál kimutathatók a „háromszoros fertőzés” szindrómái.
Gruevszki esetében mindhárom módszert együttesen alkalmazták. George Soros és fia jelenléte a Balkánon egyértelmű jelzés, hogy a térség országai remélt felzárkózásuk okán érdekeltek Európa átalakításában. Adott esetben az Európai Egyesült Államok létrejöttében is társai lennének a háttérhatalomnak, ha ez azt jelentené számukra, hogy így gyorsabban csatlakozhatnak az unióhoz.
Nemcsak a most hatalmon lévő macedón vezetésre – személy szerint Zoran Zaevre – igaz ez, hanem Albánia kormányfőjére, Edi Ramára éppúgy, ahogy részben a szerb elnökre, Alekszandar Vucsicsra is. Mindannyian leplezetlen politikai barátsággal közelednek a Soros famíliához. Megvan tehát a szükséges eszmei alap a vírustelepítéshez. Nikola Gruevszki kezdeti regnálása idején is még szinte természetes volt a kapcsolat a vírusterjesztőkkel. A volt macedón miniszterelnök eleinte nem volt elutasító az anyagi támogatást illetően, ahogy országa érdekében abban is bízott, hogy a pénzügyi bennfentesek révén komolyabb befektetések is érkeznek majd Macedóniába. Csakhogy időközben a balkáni állam egykori kormányfője immunitást szerzett, többen pedig védettséget adó oltóanyag kifejlesztésébe kezdtek.
Míg Gruevszki lezárta Macedónia határait az illegális bevándorlás, az Európa elfoglalására szervezett invázió előtt, addig elindult a Stop, Soros! mozgalom. Ekkor a vírus új irányt vett, és elkezdődött a miniszterelnök elmozdításának előkészítése. A forgatókönyv ismert akár Csehországban, Szlovákiában, miként Ukrajnában is. Össztűz indul a renitens vezetők ellen. Kezdetben lejárató cikksorozatokkal, jól szervezett tömegtüntetésekkel, később az ellenzéki pártok csatlakozásával. Ezután vagy lemond a kormányon lévő vezető, vagy éppen a soron következő választást veszíti el, esetleg megnyeri ugyan, de nem tud kormányt alakítani. Mindenképpen vége.
A Soros-vírus azonban – a biológiai vírus esetében is igaz ez – a teljes pusztítást célozza. Sohasem elégszik meg részeredménnyel, azzal, ha a politikai fordulat számára kedvezően változik, mert a teljes kiiktatást szeretné elérni. Századokon át előfordultak hasonló esetek, emigrációra kényszerítés, börtönbe vetés, még kivégzések is. Az új generációs vírus igazi célja a káosz előidézése. Olyan helyzeteket generál, amelyben teljesen elvész az egyszerű logika, hiszen sikerül olyanokat is bevonni a támogatói körbe, akik egyébként józan gondolkodású, jóindulatú emberek. Vagy éppen felerősíti ostoba, műveletlen, tartalom nélküli percpolitikusok állásfoglalásait akkor is, ha ők történetesen nem is szerepelnek Soros fizetési listáján. Jó példa volt erre Gruevszki Magyarországra érkezése. Azonnal uralta a téma a közéletet és a sajtót. Politikai nyilatkozatok sokasága, utcai demonstrációk, tematizált médiajelenlét. Vagyis: teljes a megszervezett káosz.
E vírusszerű káosszal szemben azonban van orvosság, de a recept – okkal – nem publikus…
Az első rész ITT olvasható el.
Földi László - www.magyaridok.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése