Ismét Orbánnak rontana az ellenzék

Azt gondolom, teljesen rendjén való, hogy a kormánypárti képviselők nem vesznek részt egy újabb bohóckodásban, amit az ellenzéki képviselők rendkívüli parlamenti ülésszaknak igyekeznek beállítani. Ezzel a január 3-ra tervezett ülés egyszerűen nem lesz határozatképes. Mégis ragaszkodnak a megtartásához, nyilvánvalóan azért, hogy tovább hergeljék a közvéleményt a kormány ellen, újabb alkalmat keresve arra, hogy megtévesszék, átverjék a választóikat. 

Ez a becsapás markáns példája. Hiszen terépcsecsős Gyurcsány már egyértelműsítette, hogy az ellenzék erőszakba torkolló fellépései nem a különböző törvényekkel kapcsolatos elégedetlenségek miatt történtek, hanem kifejezetten kormánybuktatási célból.

Ehhez képest olyan határozati javaslatokat akarnak megtárgyalni, amelyek a túlmunkával kapcsolatos és a közigazgatási bíróságok felállításáról szóló jogszabályok megalkotása során éppen általuk botrányossá tett december 12-ikei ülésről szólnak. Tárgyalni akarják azt is, hogy az MTVA székházánál történt atrocitások során szerintük megsértették a képviselők mentelmi jogát.

Jól látható tehát, hogy a rendkívüli parlamenti ülés is színtiszta provokációnak készülne, amellyel azt akarják bizonyítani, hogy az ellenzéki képviselők törvényen kívül állnak. Szerintük ugyanis nem az a törvényalkotás normális menete, amit a házszabály előír, hanem az, hogy erőszakkal megakadályozzák az ülést levezető elnököt feladata ellátásához megfelelő helyre való eljutásában, az a törvényalkotás normális menete, hogy „munka” közben szirénáznak, sípolnak, nem vesznek részt a szavazásban, elfoglalják a miniszterelnök parlamenti patkóbeli székét, nyomkodják szavazógombjait, belesípolnak az arcába, közvetlen közelről, hosszú időn keresztül videókamerával rögzítik még a lélegzetvételét is.

Szerintük akkor járnak el törvényes, ha országgyűlési képviselői jogukon túlterjeszkedve nemcsak hivatalos tájékoztatást akarnak kérni a közintézmény működéséről, amihez a törvény jogot biztosít számukra, hanem a működést is közvetlenül meg akarják határozni azzal, hogy petíciójuk beolvasását szándékoznak minden eszközzel elérni. Ebben a színjáték legszélesebb eszköztárát is bevetve a lépcsőkorlát mászástól, a biztonsági őrökkel való birkózásig, a földre fekvéses nagyjelenetig.

Eközben tudtukkal és belegyezésükkel az utcán Soros-aktivisták rendőröket provokálnak, arcul köpdösik őket, levizelik a ruhájukat, tojásokkal, vasdarabokkal dobálják a rend szolgálóit. Ha ez az ellenzék tudta és beleegyezése nélkül történt volna, akkor már régen elhatárolódtak volna az utcai erőszak ezen durva megnyilvánulásaitól. Ez azonban mind a mai napig elmaradt.

A rendkívüli parlamenti ülés nem lenne más, mint egy újabb provokáció, szerecsenmosdatás, az ellenzék által az adventi időszakban elkövetett súlyos és erőszakos jogtiprások törvényes színben való feltüntetésére irányuló előre kitervelt kísérlet. A kormánybuktatási cél beteljesítéséhez szükséges néplázítás újabb állomása, amely a parlamenten belül kezdődne és az utcán folytatódna. Az álruhás Jobbik „elnök”, az ősellenség Gyurcsány mai legforróbb szövetségese Vona Gábor már nem is kormány, hanem egyenesen rendszerváltásról beszél. Orbánra rontana. 2019-et pedig az utca évének nevezi, mondván Orbán Viktor azt mondta magáról, hogy utcai harcos. Valóban az, de a demokrácia utcai harcosa, aki békés érvekkel küzd s ellenzékben töltött tizenhat éve alatt egyszer sem vetemedett erőszakos eszköz alkalmazására. Ez pedig nagy különbség.

Érdemes odafigyelni egy koreai harcművész, a kyokushin karate megalapítójának, Sosai Masutatsu Oyama tanítására: „Az erő igazság nélkül erőszak, az igazság erő nélkül tehetetlenség.”

Itt van az eb elhantolva. Az ellenzék tehetetlensége, dühödt erőszakossága az igazság súlyos hiányát mutatja. Ezért nem jutnak egyről a kettőre. Se rendkívüli ülésszakon a parlamentben, se az utcán.
Horváth K. József - https://leander.blogstar.hu