Pofára esés

Az ellenzéki összefogás hétvégén is hasalt egyet.
Az Álljon le az ország, kezdődjön a sztrájk! felszólítás néhány ezer emberen kívül az országban senkit sem hatott meg. Az ország nem állt le, a fővárosban és a nagyvárosokban zavartalanul zajlott az élet, jámbor kíváncsiskodók, turisták csodálkoztak rá a Várkert bazárban és a Lánchídon, hogy mit hőzöngenek, mit ordibálnak itt többségében jól öltözött emberek, fiatalok és zsigerből gyűlölködő idősebbek. 

A decemberben kezdődő agresszió-hullámot ellenzéki politikusok indították el. Először a parlament törvényhozási ülését zavarták meg, majd kivonultak az utcára, onnan az MTVA köztelevízióba.

Az ma már világos, hogy a Jobbik, az egykori látszatjobboldaliságát végleg feladta.

Felfedte valódi lényegét, a balliberális oldalhoz csapódott, ahogyan Csurka István már tíz éve megmondta: a Jobbik az MSZP szatellit pártja. Ezt akkor nem hittük el, ma már tudjuk, mert valósággá vált. Ebből a pofára esési mozgalomból a másik következtetés, hogy ezt az ellenzéki, néhány tíz magyar képviselőt ugyanaz a szervezet mozgatja – Sorossal a háttérben –, mint az Európai Unió kétszázvalahány képviselőjét, akik jól fizetett lekötelezettjei vagy fogott emberei Soros hálózatának és a mögötte álló háttérhatalomnak.
A Fidesz-KDNP kommunikációja már régen nem beszél jobb és baloldalról, konzervatív, keresztény értékekről valamint  liberálisokról, zöldekről, hanem bevándorló ellenes és bevándorláspárti politikusokról. Ez a meghatározás jól fedi azt is, hogy a bevándorláspárti politikusok Európa-ellenesek, magyarok esetében nemzetellenesek, a bevándorlásellenes pártok, politikusok Európa keresztény hagyományait védik, a magyarok esetében az ezer éves civilizációnkat, ezerötszáz éves magyar-hun örökség továbbélésének, nemzeti örökségünknek, kultúránknak védelmezői.
Mondjuk ki! Akik azt akarják, hogy európai civilizációnkat, a kereszténységet felváltsa egy tőlünk távol álló kultúra, nyelv és vallás, az nem tesz mást, mint elárulja nemzetét, hazáját. Sajnos ezek között vannak magyar politikusok, álcivil alkalmazottak is, akik fizetett ügynökei egy idegen érdekszövetségnek. Nem véletlen, hogy ezek az egyének a balliberális oldalról kerülnek ki, hiszen százéves hagyománnyal rendelkeznek – abból jól megéltek, megélnek –, hogy hazájukat kiárusítják, népüket elárulják.
Az 1918-as „őszirózsás forradalomtól”, az 1919-es Tanácsköztársaságtól, a Kommüntől egyenes az út idáig, máig. Most ez a hagyomány éledt újra. A rosszra, a gonoszra mindig akad vállalkozó. Néhány becsapott embert megint az utcára vittek, de egyre csappan követőik száma. Egyre többen jönnek rá, hogy a bolhacirkuszosok (Hadházy, Niedermüller, Bangóné, Szél, Karácsony, Horváth Csaba, Újhelyi és a többiek) nem komoly emberek, mert amit prédikálnak a sajtószabadság hiányáról, a diktatúráról, a nyomorról, a bérből-fizetésből élők túldolgoztatásáról, azok tételesen nem igazak. Magyarországon ma demokrácia van, az új túlóratörvény biztosítja a munkavállalók jogait és részben megszünteti a sundám-bundám fekete túlóráztatást.

Akik ma ez ellen tüntetnek, tüntetnek a szabad határok mellett, azok nem a hazának, hanem az idegeneknek, a külföldieknek dolgoznak.

El is árulják magukat az operett forradalmárok. Szónokaik közül megmozdulásukat 1948, 1918, 1945 és 1956 megvalósítandó céljaihoz hasonlítják. Ám  két dátum felemlegetése nagyon is gyanús. Az első világháború vége 1918-ban, az őszirózsás forradalom Károlyi Mihállyal az élen megágyazta hazánk mérték nélküli feladarabolását, gazdasági tönkretételét, és megágyazta a folytatást, azaz a Lenin fiúk véres garázdálkodását a védtelen Magyarországon a moszkvai bolsevisták irányításával.

Ez lenne a mai lázadók példaképe?

Aztán 1945 után szovjet katonai megszállás alá került Magyarország több mint negyvenöt évig, ami magába foglalta  a kommunista megtorlást (Rákosi-, Kádár-korszak), az emigrációt, a disszidálást (csaknem 500 ezer ember menekült el), s magába foglalta az ország identitásának megcsorbítását, sok tízezer ember megkínzását, halálát, vagyonukból való kiforgatását. Végül is Magyarország csaknem tízmilliónyi lakossága szenvedte meg e két valóban diktatórikus korszakot.

Ez is követendő példa?

Követendő példa, amit a Nyugat és Kelet hatalmasságai, érdekszövetségei hazánk ellen elkövettek? Nyíljon ki a szeme annak a kisebbségnek, akik Sorosékat, Junckerékat, Sargentiniékat támogatják a magyar quislingjeikkel együtt, hogy ha elveszítjük szuverenitásukat, ugyanaz várhat ránk, mint Trianon és a Párizs-környéki békediktátumok után.
Az világos, hogy az ellenzéki összefogás alig fél évvel a választási kudarc után az erőszakhoz fordult a Parlamenten belül és az utcákon is. Veszélyeztetik közintézményeinket, társadalmi békénket. Sőt a sajtószabadságot is lábbal tiporják. Az Echo TV stábját is megtámadták a Várkert Bazárnál tartott ellenzéki tüntetésen, az MSZP standja közelében.  Bohár Dániel riportert és Miklósvölgyi Csaba operatőrt az Európába igyekvő demokraták lökdösni kezdték, megrongálták a felszerelésüket, miközben trágár szavakkal illették őket. Akadályozták a HírTV munkáját is.

Ez lenne a sajtószabadság?

Az erőszak, a rombolás jellemzi az ellenzéki politikusokat, nem az építkezés, az alkotás.
Itt van a Párbeszéd üdvöskéje a jó arcot mutató, sokszínű Karácsony Gergely. Főpolgármesterré választása esetén kezdeményezni fogja a Liget-projekt leállítását, mondta Karácsony Gergely, a baloldali előválasztás párbeszédes aspiránsa az M1 csatornán. Zugló polgármestere szerint a projekt leállítására azért van szükség, mert egy parkban építkezni „őrültség”. Karácsony nem titkolja szándékát: Soros embereit vinné a városházára. Szerinte a budapesti önkormányzat épületében helye lenne a Transparency International és a Greenpeace szervezeteinek is. Valóban, ha ilyesfajta emberek kerülnének a főváros élére, akkor folytatódna az a sok száz milliárdos károkozás, ámokfutás, amit Demszky Gábor okozott Budapestnek.
A tüntetők megint padlót fogtak. Támogatottságuk elenyésző. Elégedetlenkedők mindig lesznek, mindig lesznek, akiknek semmi sem elég, semmi nem elég jó. Deák Dániel politológus pontosan fogalmazott: a tüntetők nemhogy egy országot, egy várost, de még egy járdát sem tudtak megbénítani.

A kérdés az, hogy meddig lehet büntetlenül szemtelenkedni a nyugodt, békés többséggel?

Soros fizetett szolgái (a hataloméhesek) meghirdették, hogy erőszakos „forradalmukat” folytatják az országgyűlésben, különböző közintézményekben és az utcákon is. A magyar jog a jelen esetben nem zárt rendszer, nyúlik, mint a rétestészta. A magyar bírók szabadon ítélkeznek, kényük-kedvük szerint. Közülük sokan átlépik a törvényesség határait. Ennek is vannak hagyományai a bolsevista diktatúra idejéből. Dehát a türelemnek is vannak határai.
Stefka István - https://azoreg.hu