Tóth Csaba Orbán torkon harapásában lehet érdekelt

Önök szerint a jogállamiság szempontjából minek van nagyobb súlya? Annak-e, hogy a hét végén Macron emberei 18 embernek lőtték ki a szemét, vakították meg őket, köztük egy éppen családalapításra készülő negyven éves férfit, akinek ezzel tönkretették az egész életét vagy annak, hogy Hadházy Ákos erőszakosan helyet követelve fetreng az MTVA székházában lyukas zokniban, hogy akaratának érvényt szerezzen?

A kérdések alapvetően természetesen költőiek, de hogy mégsem egészen azok, annak komoly oka van. Nevezetesen az, hogy a vérliberális Tóth Csaba, a Republikon Intézet igazgatója (itt a fenntartó alapítvány elnöke Horn Gábor, a nemzet volt SZDSZ-es vérszívója, aki ötvenkét évesen a Gyurcsány kormány által bevezetett kedvezményes képviselői nyugdíjba vonult, értsd: teljes államtitkári fizetéssel), szóval Csabi visszatért az Echo Tv Angardjába és aljas érvelésével egyből két újjal igyekezett kinyomni a nézők szemét.
Bármily hihetetlen, számára fontosabb, hogy mi történik a lyukas zokni hatóságilag igazoltan törvénysértő gazdájával és a törvénnyel erőszakosan szembe menő képviselő társaival, mint az, hogy Franciaországban a brutalitás révén eddig több ezren sebesültek meg. Egy nyolcvan éves asszony pedig abba halt bele, hogy be akarta csukni az utcáról feláramló könnygáz ellen a spalettát.
Emellett éppen a szerda esti tévés vita előtt fejeződött be – az EP kampány jegyében – Brüsszelben Magyarország ismételt deresre húzása. Tóth Csabának azonban fontosabb volt a jogállamiság szempontjából a lyukas zoknis bohóctársaság baromságait elítélni, mint a fenti tragédiák tömegére akárcsak egy szót is vesztegetni. Pedig ugyanannak az Európai Uniónak a jogállami mércéjével kellene mérni mindkét cselekményt, hiszen egy családba tartozunk. Csakhogy Tóth Csabának fontosabb támogatni a bevándorláspárti Unió s annak egyik vezéralakja Macron elnök magyarellenes uniós politikáját. Az nem számít, hogy a migránspárti uniós elit mindent elkövet annak érdekében, hogy hazánkat akár az uniós források felfüggesztésével is – megalapozatlan, hamis indokok alapján – szankcionálja, miközben az égbekiáltó jogsértések fölött csak azért huny szemet, mert az egybeesik a sorosista kozmopolita elit saját hatalmát reszketve mentő migránspárti politika népellenes érdekeivel. Még azt is elvárná, hogy Orbán Viktor a helyszínen védelmezze az ország érdekeit a kampányban a kormányfői válaszokra egyáltalán nem figyelő, nyilvánvalóan ostoba, hazug, rosszindulatú vádpontokkal szemben. Mindezt azért, mert Tóth az egész kormány lejáratásában, Orbán torkon harapásában lehet érdekelt, nem a nemzeti érdekek védelmében?    
Mit gondolnak, a ’19-es patkányforradalomban a legvéresebb kezű Szamuely Tibor vagy Lukács György rémtettei kapcsán akart volna-e Tóth Csaba a magyarokat kegyetlenül felakasztó, azok torkába harapó népbiztosok jogállami tetteiről beszélni egy tévévita során?
A vitában a valóságra folyamatosan egyszerű szavakkal, közérthetően rávilágító G. Fodor Gábor politológus és Gajdics Ottó, a Magyar Idők főszerkesztője hiába érvelt a magyarok millióinak érdeke mellett, Tóth ezen csak mosolygott. Gajdics helyesen mondta: „Azt kellene tisztázni, mik az európai értékek, mi a jogállam, mi a demokrácia, s mit akarunk Európa jövőjével. Majd ha ebben minimális konszenzus lesz, akkor lehet az országokat vegzálni. Ameddig ez nincsen, addig kampány van két egymástól markánsan elkülönülő erő között. Az egyik bevándorláspárti, a másik nem.”
Tóth Csaba ezúttal is bebizonyította, hogy a liberálisok nemzetközi hatalmának megőrzése számára mindennél fontosabb. Saját szűk hatalmi érdekük megóvása érdekében még az se nagy kár, ha ebbe belerokkan az egész ország, ha belepusztul a teljes európai keresztényvilág. Igaz, ezt eddig is tudtuk, de nem árt nap mint nap felidézni, mire számíthatunk a Szamuelyk, a Lukácsok mai örököseitől.
 Horváth K. József - https://leander.blogstar.hu/