A képmutató Koncz Zsuzsa

Mutatjuk, milyen ember Zsuzsika valójában...
A pályafutásának 55. évében járó Koncz Zsuzsát szólaltatta meg az ATV Egyenes Beszéd című műsora a minap. Az ember mit sem sejtve arra gondolt, hogy a márciusi Aréna koncert szolgáltatta a beszélgetés apropóját. Gyanakvásra adott azonban okot, hogy egy aktuális műsor ritkán szokott másfél hónappal később reagálni valamire.

Valóban, a tévének sokkal fontosabb volt, hogy Koncz Zsuzsa Bródy Jánossal kint volt a civilek elleni tüntetésen. Az énekes meghívása tehát valójában arra kellett, hogy személyén keresztül is mélyíteni lehessen a nézőkben a civilek „igazát”. Azt, hogy ne kelljen bevallani, se kiadványaikon feltüntetni, mennyi 7,2 millió forintnál nagyobb összeggel támogatják őket külföldről, kitől származik a pénz, s az a politikai akarat, amit nekik cserébe, munkájuk során a magyar társadalomban közvetíteniük kell. Aminek végső célja a kormány ellen való lázítás, annak – ha demokratikus úton nem megy, márpedig nem megy, ezt a 2014-es választás és az ellenzék azóta is tartó egyet nem értése jól bizonyítja – utcai elégedetlenségek szításával, erőszakos úton való megdöntése.
Koncz Zsuzsának persze egyáltalán nem volt ellenére ez a kettős szereposztás. Könnyű Katót táncba vinni, mint tudjuk, még ha Zsuzsának hívják is.
A művésznő kétkulacsossága, szemforgató képmutatása azonban ezúttal is végig vonult a beszélgetésen. Büszkén emlegette a közönség szeretetét, hogy „olyan telt ház volt az Arénában, mint még soha.” Azt viszont még a legrámenősebb kérdések ellenére sem volt hajlandó kimondani, kiről szól a Mi lett belőled? című dal, amelyről a műsorvezető szerint az ellenzéki érzületű hallgatók ugyanarra a személyre asszociálnak. „Belőlem ezt nem fogod kihúzni.” – állt ellen keményen-viccesen. „Én is úgy gondolom, hogy mára világosan látszik, hogy ez lett belőlük. Ez nem feltétlenül dicséret, de az élet sajnos ilyen is. És ha az ember nem figyel oda eléggé, akkor elszabadulhatnak az indulatok, a kívánságok, a vágyak. Erre lennénk mi itt, hogy ezt megpróbáljuk korlátozni.” Természetesen Orbán Viktorról van szó, akiről a dal Bródy által írt szövege azt mondja: „Hát mi lett belőled, mi lett belőled, mi történt veled / Hogy szégyenkezni kell miattad mindenkinek.”
Koncz Zsuzsa képmutatása azért különösen visszataszító, mert az egyik oldalon eljátssza az ártatlant, az ábrándozót. Mint mondja, „A művészet nem arról szól, hogy megnevezzünk valakit. A művészet arról szól, hogy felmutassunk valami olyasmit, ami létezik.” A másik oldalon pedig a teljes Vadvilág című lemezén vadul politizál. Szapulja a jelenlegi rendszert, összekacsint a közönséggel, mint Kádár annak idején, azt mondja, hogy „tekintsük ezt egy átmeneti állapotnak”. Majd a végén a Mi lett belőled? című dallal nagyot rúg Orbán Viktorba. Tüntetni is azért ment, hogy jelenlétével nyomatékot adjon az ellenállásnak, függetlenül attól, hogy halvány segédfogalma sem volt arról, mi ellen tiltakozik. „Úgy gondolom, hogy nem kellene bántani azokat, akik segítenek olyan állami feladatok megoldásában, amit én közelebbről nem ismerek. Csak azt tudom, hogy ezért ezeknek, a civileknek fontos szerepük van.” Bravó, Kedves Koncz Zsuzsa! Azért az emberek ettől többet vártak tőle. Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna, válaszol erre a görög bölcsesség.
Azt már csak halkan kérdem, elgondolkozott-e azon a művésznő, ha nyíltan felvállalná Orbán-ellenességét, ahogy burkoltan új lemeze minden rezdülésében benne van, akkor is teltháza lenne-e az Arénában. Gyanítom, hogy nem. A Kádár-világ elleni tiltakozást rokonszenvvel figyelő generációk a rendszerváltozás óta azonban nem feltétlenül vevők ezekre a diktatúrára utaló ormótlan „sejtetésekre”.
Pedig e téren sem a szövegírók érzelemvilágának kiszolgáltatottja Koncz Zsuzsa, ellenkezőleg: éppen egyik zeneszerzője, Závodi Gábor mondta a koncert előtti sajtótájékoztatón, hogy Koncz Zsuzsa jóváhagyása nélkül a lemezén sem történhetett semmi. Minden akkor jó, ha úgy van, ahogy ő akarja.
Régóta sejtjük, hogy Koncz Zsuzsánál általában véve is csak az a demokrácia, ha a liberálisok vannak hatalmon.
Emlékezhetünk, hogy alig voltunk két évvel a nagy nemzeti fellélegzés, a rendszerváltoztatás után, amikor Koncz Zsuzsának már 1992-ben félre állt az orra, s az egy évvel korábban megalakult Demokratikus Charta rendezvényén már fontosnak tartotta énekelni. Alig két éve alakult meg az első szabadon választott kormány. Konrád Györgyék Pető Ivánnal, a szocikkal már akkor azt óbégatták, hogy veszélyben a demokrácia Magyarországon és ez ellen közösen kell fellépni. Koncz Zsuzsa meg énekelt hozzá. Aztán mikor 1994-ben a szocik a szadesszel közösen hatalomra kerültek, a Charta hirtelen feloszlott. Milyen érdekes, egyik napról a másikra megszűnt a demokráciadeficit veszélye. És Zsuzsika sem tüntetett tovább. Gyurcsány pláne feküdt neki, 2008-ban még Kossuth-díjat is kapott tőle. Érzékeny lelkét az azonban nem horzsolta föl, hogy 2006-ban kilőtték az ünneplők szemét, hogy véresre verték az 1956 félszázadik évfordulóját békésen éltetőket. Nem öltött se kockás inget, mint a Pukli-tünti idején, se nem andalgott Bródyval a civilek megmozdulásán, letáborozva egy nagy tábla mellett, amelyre az volt írva, hogy „Meglehetősen elégedetlen vagyok!”
Koncz Zsuzsa már csak ilyen marad. Képmutató az utolsó percig. Élvezi, hogy a koncertlátogatók garantálják neki fejlett életszínvonalát, miközben lelke mélyén megveti őket, az Antall József-féle mucsaiakat, akik most sziklaszilárdan Orbán Viktor mögött állnak.
Őszintén remélem, még nagyon sok Orbán-ellenes tüntetésre kilátogathat Koncz Zsuzsa és további lemezein is sejtelmesen utálkozhat majd.
Mert a magyarok kitartanak, s megmutatják, hogy igenis, demokrácia van Magyarországon. Nem kell hozzá se Charta-, se Soros-tüntetés. Az meg végképp nem, hogy Koncz Zsuzsa és barátai szervezzenek nekünk liberális „demokráciát”.
Horváth K. József - https://leander.blogstar.hu/