A Bagi - Nacsa sikerpáros kiállt Orbán mellett

Kiállás Európa keresztény gyökerei mellett
Interjú.
Bagi Iván és Nacsa Olivér a bevándorlásról, az EP-választás tétjéről és a jobboldali humorról.
Körvonalazódik az unióban egy markáns választói egység, amely nem kér a jelenlegi elit felelőtlen politikájából; a jobboldal üzenete világos, a normalitás talaján állva fogalmazza meg az erős nemzetek közösségének gondolatát – nyilatkozta a Magyar Hírlapnak Nacsa Olivér és Bagi Iván humorista.

– Bocsánatot kértek már azoktól, akik hangján pályakezdőként kultúrházas fellépéseket szerveztek le maguknak telefonon?
– Bagi Iván: Valóban, mások mellett Farkasházy Tivadar és Fábry Sándor „nevében” intéztünk magunknak – még a kilencvenes években – fellépéseket különböző vidéki helyszínekre. Szerencsére kivétel nélkül mindenki bevette. Szükség volt erre a trükkre, hiszen akkor még gyakorlatilag ismeretlenek voltunk.
– Nacsa Olivér: Itt ragadjuk meg ünnepélyesen az alkalmat, hogy minden érintettől elnézést kérjünk! (nevet)
– Ma melyik pártot vagy politikust könnyű parodizálni?
– N. O.: Esetünkben két megközelítés lehetséges: az egyik a karakter, a másik a politikai aktualitás vagy konkrét esemény aspektusából. Egy biztos, jó paródiát csak erős karakterekről lehet készíteni. Megjegyzendő, időnként előfordul, hogy elveszik az ember kenyerét.
– Mire gondol?
– N. O.: Ezt tette decemberben az ellenzék az MTVA székházában. Ráadásul nem egyedi esetről van szó. Időnként bosszúsak vagyunk, sokszor ugyanis magunk sem tudnánk jobbat, viccesebbet kitalálni, mint amit ők produkálnak.
– B. I.: A rendszerváltozás idejé­n jóformán még gyerekek voltunk mind a ketten, tehát nagyjából néhány évvel utána indultunk el a pályán, 1995-ben alakult a duónk. De ami a karaktereket illeti: Antall József, Horn Gyula és Torgyán József például tényleg valódi egyéniség volt, akkoriban a politikusok közül elsősorban rájuk fókuszáltunk. Manapság inkább ahhoz kötjük a jeleneteinket, ami aktuális, amiről a legtöbbet beszélnek. Mindenesetre azt meg kell hagyni, hogy a rendszerváltás óta eltelt harminc évben elég sokat változott a politizálás természete: az ellenzék látványosan a botránypolitizálás felé mozdult el.
– N. O.: Egyetértek. Én jellegzete­s chaplini elemeket fedeztem fel Kunhalmi Ágnes ajtónak rohanásában, lenyűgözött a produkciója.
– Kunhalmi nyilván nem viccnek szánta ezt az akciót. De ha távolabbról nézzük: önök szerint, stílusában nem túlságosan komoly a magyar politika világa?
– N. O.: Kicsit több humorérzékre­ mindenképp szükség lenne, ez általánosságban véve igaz az egész közegre. Bizonyos helyzeteket sokkal könnyebb humorral kezelni. Egyébiránt minket is rengeteg támadás ér, arra hivatkozva, hogy nem létezik jobboldali humor.
– Szokták mondani egyesek, baloldali műfajról van szó.
– N. O.: Ízlés dolga. Bárki megné­zi a műsorainkat, láthatja, hogy egyik oldalt sem kíméljük, mindenkit egyformán kritizálunk. Ez a dolgunk.
– B. I.: Erre mindig is ügyeltünk. Ahogy arra is, hogy amennyire erőnkből futja, ápoljuk a műfaj hagyományait: a pesti kabarét. Illetve meghatározó alapelveink közé tartozik, hogy lehetőség szerint mindig szeretettel nyúljunk az általunk kiválasztott karakterekhez vagy témákhoz. Nem igazán tartom művészetnek, amikor valaki kifejezetten rosszindulatból gúnyolódik másokon. Mindennel lehet viccelni, de nem mindegy, hogyan tesszük. Szükség van egy alapvető értékrendre. A közszereplők többségének életében eljön az a pillanat, amikor az ember úgy érzi, hogy bizonyos közéleti kérdésekben muszáj őszintén megnyilvánulnia. Példának okáért amíg ez a pillanat nálunk nem jött el, kaptunk jó kritikákat is a Magyar Narancsban, illetve egyéb baloldali felületeken. Ez a helyzet azóta változott meg gyökeresen, mióta bizonyos kérdésekben időről időre elmondjuk a véleményünket, mivel úgy érezzük, ezt kell tennünk.
– N. O.: Pedig szükség lenne egyfajta következetességre. A teljesítményünk alapján várunk el kritikát, nem pedig egyéb politikai szempontok mentén. Mindenkinek joga van véleményt formálni, akár ezen, akár azon az oldalon teszi. Mások esetében mi ezt tiszteletben tartjuk. Nem neheztelünk senkire, mert más a politikai beállítottsága, mint nekünk. Ugyanakkor joggal elvárhatnánk, hogy minket se állítsanak falhoz pusztán azért, mert bizonyos területeken kifejezetten jónak tartjuk azt az irányt, amerre az ország halad.
– Az EP-kampány utolsó hetében vagyunk, a Fidesz a bevándorlás elutasításáról és a szuverenitásról beszél, az ellenzék újfent csak Orbán Viktor legyőzéséről. Mit gondolnak erről?
– N. O.: Egész Európában pánikhelyzet uralkodik a liberális oldalon. Körvonalazódik ugyanis az unióban egy markáns választói egység, amely nem kér a jelenlegi elit felelőtlen politikájából. Ez a konfliktus a migráció problémája körül csúcsosodik ki.
– B. I.: Ez annak is betudható, hogy az emberek egyre inkább nehezményezik, hogy nincs valódi beleszólásuk az európai egyesült államok kialakítása felé haladó brüsszeli politikába. Ezzel szemben a jobboldal üzenete teljesen világos, a normalitás talaján állva fogalmazza meg az erős nemzetek közösségének gondolatát.
– N. O.: Véleményem szerint az EU nem lehet olvasztótégely. Meg kell hagyni az egyes országok szabadságát és identitását. Ehhez nekünk is jogunk van. A magyar miniszterelnök ennek az irányzatnak állt az élére. Beszédes, hogy Németországban, Franciaországban vagy Olaszországban is egyre több választópolgár mond nemet a balliberális, elitista vezetésre.
– B. I.: Miközben komoly, egyértelmű liberális médiacenzúra működik Nyugaton, így az emberekhez sajnos nem mindig jut el – vagy csak „szűrve” – az a felfogás, amit Magyarország is képvisel, például a bevándorlás kapcsán.
– Borítékolható, hogy ezekre a mondatokra az ellenzéki sajtó ismét rásüti majd a kormánypártiság bélyegét.
– N. O.: Pedig ez nem politikai kérdés, hanem józan ész kérdése. Az évezredek során kialakult európai zsidó-keresztény kultúrát egész egyszerűen meg kell őriznünk. A ma­­-gyar kormány sem azt állítja, hogy senkit nem szabad befogadni. Viszont ellenőrizetlen tömegeket nem hagyhatunk beözönleni, hogy aztán ezek – a mi kultúránktól teljesen eltérő, erős identitású közösségek – a saját életvitelükre rendezkedjenek be a kontinensen, párhuzamos társadalmakat hozva létre.
– Franciaországból és Hollandiá­ból egyes beszámolók szerint már szinte menekülnek Izraelbe a zsidó közösségek.
– N. O.: Ez is egy valós veszély, csak senki sem beszél róla. A liberális, mindenkit befogadó ideológia emellett sajnálatos módon felerősíti a szélsőséges pártokat, illetve nézeteket Európában. Az Orbán-kormány időben, s talán elsőként ismerte fel a valós veszélyeket, és következetesen tartja magát az európai identitás megőrzését célzó politikához.
– Mi várható május 26-a után?
– N. O.: Arra most kevés esélyt látok, hogy Európában kialakuljon valamiféle egység. Persze ezt nehéz megjósolni. Óriási kérdés, mekkora felhatalmazást kapnak a bevándorlást elutasító erők. Amennyiben többségbe kerülnek, nehéz lesz a mostani uniós irányt tartani.
– B. I.: Sajnos a balliberális kommunikáció, különösen külföldön, meglehetősen hatékony és egységes. Aki pusztán csak megkérdőjelezi a jelenleg uralkodó ideológiát, azt rögtön a legerősebb jelzőkkel illetik. Az árral szemben nehéz úszni.
– N. O.: Az Egyesült Államokban képletesen szólva kitették a „megtelt” táblát, s ennek ott komoly társadalmi elfogadottsága van. Ma ez Európában még szitokszó.
– Persze, mert a német iparnak szüksége a munkáskezekre. Európában ugyanis nem születik elég gyermek. Hatékony válasz a kormány részéről a családtámogatások drasztikus bővítése?
– B. I.: Mindenképpen, ám enne­k tényleges hatásai csak hosszú távon jelentkezhetnek. Ugyanakkor sok helyről hallom, hogy ezeknek az intézkedéseknek komoly ösztönző erejük van, és egyre többen érdeklődnek a különböző újító lehetőségek iránt. A családalapítás előtt álló egzisztenciális akadályok mindenesetre így elhárulnak, ami üdvözlendő.
– N. O.: Felelős döntés a kormány részéről, hogy ilyen intézkedésekkel próbálja megfordítani a demográfiai folyamatokat. Miközben látjuk azt is, hogy stabilan nő a gazdaság, egyre kiszámíthatóbb az élet, bővül a foglalkoztatottság, emelkednek a bérek. Nem túlzás azt állítani: felfelé ívelő pályán vagyunk.
– Az ellenzék eközben élhetetlen országról és százezrek kivándorlásáról beszél.
– N. O.: Ennek ellentmond az a tén­y, hogy mennyivel többen élnek munkából, mint 2010-ben. A nyugati életszínvonalat persze még nem értük utol. Ugyanakkor vegyük számításba azt is, hogy az Európai Uniónak az egyik legnagyszerűbb vívmánya, hogy a szabad munkaerőpiac révén bárki bármelyik tagállamban vállalhat munkát.
– B. I.: Annak idején a tagságról szóló népszavazás egyik fő üzenete éppen az volt, hogy ha szeretnénk, akár Bécsben is nyithatunk kávézót. Vagyis akkor ezt a jelenséget kifejezetten pozitívumként állították be azok, akik most a jelenlegi kormányt ezzel támadják.
– N. O.: A kint munkát vállaló magyarok ráadásul kifejezetten megbecsült tagjai az ottani társadalmaknak, mivel tiszteletben tartják az adott ország törvényeit, kulturális szokásait. Megjegyzem, meglehetősen álságos dolog az ötvenhatos menekültekhez hasonlítani a mai migránsokat.
– Visszatérve a szakmájukhoz: mit terveznek a következő időszakban?
– N. O.: A köztévén folytatódik az immár nyolcadik éve futó produkciónk, a Bagi-Nacsa show, teljesen megújult formában. Az M5-ön továbbra is vezetem a Kult30 című műsort, emellett pedig gőzerővel szervezem a hetedik Budavári Palotakoncertet is.
– B. I.: Én pedig idén őszre készülök el legújabb, tizedik könyvemmel. Ez, illetve az ezt követő könyv ismét verseskötet lesz, aztán visszatérek a regény műfajához. Tehát továbbra is a kultúra területén mozgunk.
– N. O.: Ennek kapcsán szeretném megjegyezni, hogy nagyon hiányzik nekünk egykori mentorunk, a tavaly elhunyt Kerényi Imre, aki pótolhatatlan személyisége volt a magyar jobboldali, polgári értelmiségnek és hazánk kulturális életének. Reméljük, hogy az utókor méltóképpen fogja megőrizni páratlan szellemi hagyatékát.
Kacsoh Dániel - www.magyarhirlap.hu