Tudja, hogy ez egy jobboldali ország, csak nem tudja elviselni.
A teljes tudathasadás szélén
egyensúlyozó interjút közölt a 168 Óra Heller Ágnessel. A 90.
születésnapját ünneplő Heller azt fejtegette a beszélgetés során, hogy a
cél szentesít minden eszközt, emiatt pedig az összes ellenzéki pártnak
össze kellene fognia a Fidesz ellen. Az egykori elkötelezett Kádár-káder
most azért lobbizik, hogy az általa szélsőjobboldalinak (!) tartott
kormánypárt eltűnjön a közéletből, de legalább a kormányzó pozícióból.
Nem áll azonban meg kis hazánkban az okfejtés: jó marxista proletárként
Heller a baloldali fordulatot keresztülvinné az egész világon, mivel
szerinte titkon az emberek a tömegtársadalmakban látják a jövőjüket,
amelyben aztán eljöhetnek a boldog kommunista békeidők.
A feledés ára
Az ember sokat felejt, ha nem akar, és
még többet, ha megerőlteti magát. Heller Ágnes nagyon sokat
erőlködhetett, mire sikerült túltennie magát a világháború alatti
megpróbáltatásain. Mikor aztán végül sikerült, úgy belelendült, hogy a
nyilasok áldozatából átvedlett egy másik rémuralmi rendszer, a
kommunizmus egyik fontos ideológiai káderévé, és mint ilyen, mindent
megtett a polgári osztály és az azt képviselő emberek totális
kiiktatásáért. Így lett például Kosztolányi művészete is a “vörös
terror” áldozata.
De a nyilasterror időszaka tovább látszik fakulni az írónő emlékezetében, ha ízlelgetjük a kijelentéseit.
(A Fidesz) a szélsőjobb, ezt mindenki tudja.
Ha ez így lenne, talán nem ártana róla
értesíteni Orbán Viktort is, hiszen úgy látom, még mindig beleesik olyan
“hibákba”, amelyekbe az elé állított “példaképek” sosem estek volna.
Például van olyan őrült, hogy teljességgel büntetlenül hagyja a fentihez
hasonló, bivalyerős rágalmakat. Valószínűleg súlyosabb következményei
lettek volna annak, ha valaki ’44 telén Szálasiék humanizmusát kétségbe
vonja, mint amire 2019-ben Magyarországon egy kommunista agitátor
számíthat, ha tömeggyilkosokhoz hasonlítgatja a törvényesen
megválasztott kormányzatot.
Nemcsak a memória témakörében jelent
eltévelyedést Heller kijelentése. Ugyanis nem csupán azt mondja, hogy
egy szélsőjobbos párt, ami már önmagában is a fenti okokból kizárt,
hanem azt is, hogy a Fidesz “a szélsőjobb”. Toroczkai meg természetesen csak tornagyakorlatokat akart végeztetni az újraalapított Magyar Gárdával Törökszentmiklóson.
A néppárt és Weber tetszik neki, hiszen
hasonlítanak is. Mind Heller, mind a néppárt abból próbál megélni, hogy a
liberális és világbirodalmi eszméket kergető dilettánsokat igyekszik
kiszolgálni. Míg Weber a liberálisokhoz közeledik, idehaza Heller a
hasonló hazai egyenlet ellentétes előjelű tényezője, aki a baloldalt
próbálja a már nem is igazán megállapítható identitású Jobbikkal
összeboronálni. Hiszen ahogy Machiavelli is megmondta: a cél mindig
szentesíti az eszközt.
Világ, vagy legalább Magyarország Proletárjai, Egyesüljetek!
Ha a nagy proletár világforradalom még
odébb is van, Heller már nagyon unhatja, hogy már 9 éve leválasztotta a
magyar társadalom az MSZP-nek nevezett daganatot az ország testéről. A
Fidesz ugyanis – mint azt immáron már az írónőtől is megtudtuk – bukásra
van ítélve. Mint ’18-ban, meg ’14-ben. A lényeg tehát, hogy megbukik.
Ha nem magától, akkor hát majd a szivárványkoalíciótól, feltéve, hogy
azok nem marják szét egymást, mielőtt egyáltalán nekiállhatnának az
Orbán-rezsim megdöntésének.
Bár nyilvánvalóvá vált az elmúlt években,
hogy a baloldal még a saját fajtájával sem képes szövetkezni -nyilván a
kommunista egypártrendszerre való visszatérés állandó vágya miatt -,
Heller szerint ebbe a vidám kis társaságba be kéne venni a Jobbikot is.
Ezen a ponton az egyszeri újságíró megvakarja a fejét és nem érti: most
akkor lesz kormánybuktatás? Vagy Heller Fidesz-ügynök lenne, akit azért
küldtek az ellenzéki sorok közé, hogy belülről bomlassza őket? Mert hogy
józan gondolkodású ellenzéki érzelmű ember nem küldené be a Jobbikot a
baloldali gladiátorverembe, az biztos.
Bár a kérdés bonyolult, a megoldás
egyszerű. Hellernek – legyenek gondolatai bármennyire kártékonyak is a
magyar társadalomra – egyvalamiben igaza volt: Magyarország nem
baloldali ország. Bár soha nem is volt az, ’45 és’ 89 között szovjet
barátaik, majd 1990 után az SZDSZ és az MSZP gondoskodtak arról, hogy a
jövőben se legyen az.
Magyarország nem baloldali ország, és ha a baloldali barátaim azt hiszik, hogy többséget fognak kapni akár egy tökéletesen szabályos választáson, akkor nagyon tévednek.
Bár azt hihetnénk, hogy a magyar
forradalmárok ezt felismerve leteszik vörös zászlóikat és visszatérnek a
sarló meg a kalapács rendeltetésszerű használatához, nagyot tévedünk.
Ehelyett az új baloldali mesterterv: összeborulni egy valóban
szélsőjobboldali párttal, egy olyannal, amilyet elvileg le akarnak
váltani. Ha pedig ennek az egésznek most semmi értelmét nem látja a
Kedves Olvasó, akkor a hiba bizonyosan nem az Ön készülékében van.
Fotó: MTI/Kálmándy Ferenc
Szalai Szilárd - www.pestisracok.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése