Jurák Kata parádésan tette helyre Komjáthit

Nyílt levél Komjáthi Imrének
Sokat gondolkodtam, hogy van -e értelme írni Önnek. De mégis megteszem. (Rövid mondatokban igyekszem fogalmazni, hogy egészen biztosan megértse.)
Ön büszkén posztolta ki a tegnapi sajtótájékoztatón készült videót azzal, hogy mi “beleszaladtunk a munkásökölbe”. Tudja, ezzel nem csupán az a baj, hogy önmagát járatja le vele, hiszen minősíthetetlen hangon üvöltözött egy újságíróval. (aki egyébként Önhöz sem szólt), hanem az is, hogy Ön erre rendkívül büszke.

Teszi mindezt férfiként, azt emlegetve, hogy Ön mennyit dolgozott, vérbeli munkásember.Tudja, nem feltételezem, hogy ez nem így volt, bár tény, hogy Ön lehet a kivétel, amely erősíti a szabályt, ha elfogadjuk azt a megállapítást, hogy a “munka nemesít”. Az én apám is munkásember – több évet dolgozott, mint amennyit Ön említett -, de az én apám sosem hencegett ezzel. Sosem gondolta úgy, hogy a munkában eltöltött évtizedek feljogosítanák bármire is azonkívül, hogy felnevelt becsülettel négy gyereket. Az én apámat nem töltötte volna el büszkeséggel, ha ordítozik egy nővel, és tudja, Önnel ellentétben Ő sosem viselkedett volna ordenáré módon. Az én apámnak nem kell tiszteletet követelnie magának, mert enélkül is megbecsülik és szeretik. Az én apám igaz magyar emberként él.
És az én apám, ha látja, hogy milyen stílusban őrjöng velem, egészen biztosan megmutatta volna Önnek, hogy milyen a munkásököl. Mert férfi. Nem egy ócska proli, aki a munkásosztály tagjának képzeli magát és több tízezer forintos kabátjában őrjöng a túlóratörvény miatt. Azt viszont köszönjük, hogy ezzel a viselkedéssel emlékeztetett arra, hogy milyen is az igazi valójuk Önöknek, szocialistáknak.

És tudja, egészen biztos vagyok abban is, hogy amint hatalomra kerülnének, újra kezdetét venné a vörös terror. Mert Önök csak ebben jók: rombolni, pusztítani: Nem ismernek se Istent, se hazát, nem tisztelnek senkit és semmit. A düh, a keserűség és a bosszúvágy az, ami hajtja, élteti Önöket, igazi, vérbeli kommunistákat.
Így arra kérem, hogy ne hivatkozzon többé a munkásosztályra, mert Ön nem méltó rá, hogy azokkal azonosítsa önmagát, akik becsületesen ledolgozták az életüket.
Imádkozni fogunk Önért. Láthatóan nagy szüksége van rá.
Üdvözlettel:
Jurák Kata

www.mindenszo.hu