Orbán Viktort és magyarországot akarta tönkre tenni.
A hét végi választások tétje az, hogy a nemzetek Európáján alapuló együttműködést választjuk-e, vagy még tovább haladunk az európai föderalizmus kelepcékkel és kudarcokkal kikövezett útján — nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Nicolas Bay, a Nemzetek és Szabadság Európája (ENF) európai parlamenti frakciójának társelnöke. A francia Nemzeti Tömörülés politikusa azt is elmondta: az ENF-ben példaként tekintenek a magyar miniszterelnöknek az Európai Bizottság túlzott hatalmával szembeni ellenállására, és szerinte Emmanuel Macronnak is ezt kellene tennie.
A francia belpolitikát évtizedekig a konzervatív jobbközép és a progresszív baloldal között ingadozó bipoláris hatalmi egyensúly jellemezte, a 2014-es EP-választások óta azonban gyökeresen megváltozott a politikai paletta: a hagyományos politikai erők, azaz a Köztársaságiak és a Szocialista Párt ma már csak árnyai egykori önmaguknak, a helyükre pedig két, az európai politika jövőbeli irányának meghatározásában egyaránt fontos szerepet vállalni kívánó tömörülés lépett.
A két nap múlva esedékes voksolás legfontosabb franciaországi szereplői tehát a francia elnök Köztársaság Lendületben (LREM) nevű liberális mozgalma és a bevándorlásellenességéről ismertté vált Marine Le Pen megújulásra törekvő Nemzeti Tömörülése. Noha a tét mindkét párt számára nagy, a több mint fél éve a sárga mellényes tüntetők elégedetlenségének fogságában vergődő, rekordnépszerűtlenséggel küszködő Emmanuel Macron szokatlan hévvel vetette bele magát a kampányba.
A Le Figaro konzervatív napilap a minap arról írt, az ellenzék számos képviselője fejezte ki felháborodását, amiért az államfő – saját szerepköréből kilépve – a vasárnapi voksolást az elnökválasztás egy második fordulójává teszi. Nicolas Bay, az ENF társelnöke (képünkön) lapunknak ezzel kapcsolatban azt nyilatkozta: Macron mindent megtett az elmúlt hónapokban, hogy az európai kampányon élősködve az ő saját „nagy vitáját” helyezze a középpontba, ami gyorsan „nagy monológba” fordult át.
– Aztán amikor látta, hogy EP-listavezetője, Nathalie Loiseau komoly nehézségekbe ütközött a kampányban, személyesen is beszállt a vitába. Ezt méghozzá azzal magyarázta, hogy számára a legfőbb cél harcba szállni a Nemzeti Tömörüléssel, amit ő egyébként – Orbán Viktort és a magyar kormányfő szavazóit is ide sorolva – csak Európában terjedő „populista lepraként” emlegetett – fogalmazott Nicolas Bay. A Nemzeti Tömörülés EP-képviselője hozzátette: ha tehát valaki személyeskedésbe kezdett a kampány alatt, „az ő volt, és nem mi”.
– Természetesen nem vagyunk részesei annak a többségi blokknak, amely a bal oldaltól indulva, olykor a szélsőbaltól egészen az Európai Néppárt egy részét magába foglalva alkot egységet, ebből pedig az is következik, hogy egyelőre nehéz meghatározni a helyzetünket – tette hozzá a politikus. Elmondása szerint abban bíznak, hogy újonnan csatlakozó szövetségeseikkel sikerül megerősíteni a pártcsaládjukat, illetve annak befolyását.
– A közvélemény-kutatások azt jelzik, hogy körülbelül 70-80 helyre számíthatunk a parlamentben, olyan pártokat soraink között tudva, mint például a nagyobbik olasz kormánypárt, a Liga vagy az Észt Konzervatív Néppárt, amely szintén tagja az észt kormánykoalíciónak – magyarázta a politikus. Hozzáfűzte: egy ilyen pozíció jelentősen megnehezítené pártcsaládjuk mellőzését, kivéve ha az Európai Néppárt (EPP) – amely szerinte sajnálatosan sokkal inkább Angela Merkelt vagy Jean-Claude Junckert követi, mint Orbán Viktort – továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy a balliberális oldal felé húzzon.
– Az ellenfeleinkkel ellentétben mi sosem egy bezárt szektaként működtünk, hanem a józan észre hallgatva mindig támogattuk azokat a jelentéseket, amelyek úgy tűntek, támogatják az európai nemzetek érdekeit – fűzte hozzá a politikus. Nyomatékosította: természetesen a Fidesszel akkor is együtt tudnának működni, ha különböző pártcsaládban maradnak. Emlékeztetett, az ENF volt például az egyetlen, amely egyhangúlag a Fidesz mögé állt a Sargentini-jelentés megszavazásakor.
– A Sargentini-jelentésnek egyébként éppen én voltam a témafelelőse, úgynevezett árnyék-jelentéstevője az ENF-ben, tehát jól ismerem a helyzetet – jegyezte meg a politikus.
– Számomra a kezdetektől nyilvánvaló volt, hogy a jelentés egy moszkvai bíróság hangulatát idézi, amely ahelyett, hogy az igazság keresésére irányult volna, inkább azt a célt szolgálta, hogy ártson Orbán Viktornak és a magyaroknak, megbüntetve őket, amiért megvédték nemzetüket és érdekeiket. Orbán Viktor bevándorlási politikája, családtámogatási terve és az Európai Bizottság túlzott hatalmával szembeni ellenállása példás számunkra. Emmanuel Macron, aki a bevándorláspárti és a föderalista erők vezetője, példát vehetne a magyar miniszterelnökről – fogalmazott Bay.
– A soron következő választás tehát egy lehetőséget kínál arra, hogy a civilizációnk értékeit újra az európai projekt középpontjába állítsuk, és demográfiai, kulturális és gazdasági védelmet hozzunk létre az európai nemzetnek.
– A Saint-Denis szomszédságában lévő Villeneuve-la-Garenne egy évtizede még a nyugalomra vágyó párizsiak kedvenc letelepedési helye volt, mostanra viszont ott tartunk, hogy csak a környéken legalább három mecset épült az elmúlt években, miközben templomból csak egy van – fogalmazott a 60-as éveiben járó nő. Mint mondta, Saint-Denis egykor népszerű bevásárlóutcáját már nagy ívben elkerülik a franciák: „A régi üzletekbe muszlim kendőárusok és arab kifőzdék költöztek, ott már mi vagyunk az idegenek.”
Judi Tamara - www.magyarnemzet.hu
A hét végi választások tétje az, hogy a nemzetek Európáján alapuló együttműködést választjuk-e, vagy még tovább haladunk az európai föderalizmus kelepcékkel és kudarcokkal kikövezett útján — nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Nicolas Bay, a Nemzetek és Szabadság Európája (ENF) európai parlamenti frakciójának társelnöke. A francia Nemzeti Tömörülés politikusa azt is elmondta: az ENF-ben példaként tekintenek a magyar miniszterelnöknek az Európai Bizottság túlzott hatalmával szembeni ellenállására, és szerinte Emmanuel Macronnak is ezt kellene tennie.
A francia belpolitikát évtizedekig a konzervatív jobbközép és a progresszív baloldal között ingadozó bipoláris hatalmi egyensúly jellemezte, a 2014-es EP-választások óta azonban gyökeresen megváltozott a politikai paletta: a hagyományos politikai erők, azaz a Köztársaságiak és a Szocialista Párt ma már csak árnyai egykori önmaguknak, a helyükre pedig két, az európai politika jövőbeli irányának meghatározásában egyaránt fontos szerepet vállalni kívánó tömörülés lépett.
A két nap múlva esedékes voksolás legfontosabb franciaországi szereplői tehát a francia elnök Köztársaság Lendületben (LREM) nevű liberális mozgalma és a bevándorlásellenességéről ismertté vált Marine Le Pen megújulásra törekvő Nemzeti Tömörülése. Noha a tét mindkét párt számára nagy, a több mint fél éve a sárga mellényes tüntetők elégedetlenségének fogságában vergődő, rekordnépszerűtlenséggel küszködő Emmanuel Macron szokatlan hévvel vetette bele magát a kampányba.
A Le Figaro konzervatív napilap a minap arról írt, az ellenzék számos képviselője fejezte ki felháborodását, amiért az államfő – saját szerepköréből kilépve – a vasárnapi voksolást az elnökválasztás egy második fordulójává teszi. Nicolas Bay, az ENF társelnöke (képünkön) lapunknak ezzel kapcsolatban azt nyilatkozta: Macron mindent megtett az elmúlt hónapokban, hogy az európai kampányon élősködve az ő saját „nagy vitáját” helyezze a középpontba, ami gyorsan „nagy monológba” fordult át.
– Aztán amikor látta, hogy EP-listavezetője, Nathalie Loiseau komoly nehézségekbe ütközött a kampányban, személyesen is beszállt a vitába. Ezt méghozzá azzal magyarázta, hogy számára a legfőbb cél harcba szállni a Nemzeti Tömörüléssel, amit ő egyébként – Orbán Viktort és a magyar kormányfő szavazóit is ide sorolva – csak Európában terjedő „populista lepraként” emlegetett – fogalmazott Nicolas Bay. A Nemzeti Tömörülés EP-képviselője hozzátette: ha tehát valaki személyeskedésbe kezdett a kampány alatt, „az ő volt, és nem mi”.
Erősödő befolyás
Arra a kérdésre, hogy jelenleg az Európai Parlament legkisebb frakciójában, az ENF-pártcsaládban helyet foglaló Nemzeti Tömörülés milyen elvárásokkal fut neki a hétvégének, Nicolas Bay elmondta: „Annak ellenére, hogy valóban a legkisebb tömörülésként vettünk részt az elmúlt öt évben a parlament munkájában, számos nagyszerű eredményt tudhatunk magunk mögött.” Mint fogalmazott, szövetségeseikkel koherens csoportot alkotva alaposan és hitelesen kidolgozták a nemzetek Európájára épülő projektjüket, mindig nemmel szavaztak a nemzeteknek és a népeknek ártó jelentésekre, miközben pragmatikusan támogatták azokat, amelyek védik a nemzeti érdekeket.– Természetesen nem vagyunk részesei annak a többségi blokknak, amely a bal oldaltól indulva, olykor a szélsőbaltól egészen az Európai Néppárt egy részét magába foglalva alkot egységet, ebből pedig az is következik, hogy egyelőre nehéz meghatározni a helyzetünket – tette hozzá a politikus. Elmondása szerint abban bíznak, hogy újonnan csatlakozó szövetségeseikkel sikerül megerősíteni a pártcsaládjukat, illetve annak befolyását.
– A közvélemény-kutatások azt jelzik, hogy körülbelül 70-80 helyre számíthatunk a parlamentben, olyan pártokat soraink között tudva, mint például a nagyobbik olasz kormánypárt, a Liga vagy az Észt Konzervatív Néppárt, amely szintén tagja az észt kormánykoalíciónak – magyarázta a politikus. Hozzáfűzte: egy ilyen pozíció jelentősen megnehezítené pártcsaládjuk mellőzését, kivéve ha az Európai Néppárt (EPP) – amely szerinte sajnálatosan sokkal inkább Angela Merkelt vagy Jean-Claude Junckert követi, mint Orbán Viktort – továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy a balliberális oldal felé húzzon.
Migrációellenes egység
A bevándorlással kapcsolatban egyébként – Orbán Viktor miniszterelnökhöz hasonlóan – a Nemzeti Tömörülés, illetve az ENF is rendkívül határozott politikát képvisel. Az azzal kapcsolatos kérdésre, hogy terveznek-e a migrációs kérdéseket illetően együttműködni a magyar kormánnyal, Nicolas Bay elmondta: „Készek vagyunk együtt dolgozni azokkal a pártokkal és pártcsaládokkal, amelyek hozzánk hasonlóan gondolkodnak a bevándorlással, illetve a biztonsági, gazdasági és szervezeti kérdésekkel kapcsolatban, és osztoznak a kereszténységen alapuló európai identitásról alkotott jövőképünkben.”– Az ellenfeleinkkel ellentétben mi sosem egy bezárt szektaként működtünk, hanem a józan észre hallgatva mindig támogattuk azokat a jelentéseket, amelyek úgy tűntek, támogatják az európai nemzetek érdekeit – fűzte hozzá a politikus. Nyomatékosította: természetesen a Fidesszel akkor is együtt tudnának működni, ha különböző pártcsaládban maradnak. Emlékeztetett, az ENF volt például az egyetlen, amely egyhangúlag a Fidesz mögé állt a Sargentini-jelentés megszavazásakor.
– A Sargentini-jelentésnek egyébként éppen én voltam a témafelelőse, úgynevezett árnyék-jelentéstevője az ENF-ben, tehát jól ismerem a helyzetet – jegyezte meg a politikus.
– Számomra a kezdetektől nyilvánvaló volt, hogy a jelentés egy moszkvai bíróság hangulatát idézi, amely ahelyett, hogy az igazság keresésére irányult volna, inkább azt a célt szolgálta, hogy ártson Orbán Viktornak és a magyaroknak, megbüntetve őket, amiért megvédték nemzetüket és érdekeiket. Orbán Viktor bevándorlási politikája, családtámogatási terve és az Európai Bizottság túlzott hatalmával szembeni ellenállása példás számunkra. Emmanuel Macron, aki a bevándorláspárti és a föderalista erők vezetője, példát vehetne a magyar miniszterelnökről – fogalmazott Bay.
Számos külvárosban már szinte csak bevándorlót látni
A politikus szerint egyébként a hét végi választások tétje az, hogy a
nemzetek Európáján alapuló együttműködést választjuk-e, vagy tovább
haladunk az európai föderalizmus kelepcékkel és kudarcokkal kikövezett
útján, ahogy azt Emmanuel Macron és – egyre fogyatkozó – szövetségesei
javasolják. Mint mondta, mindenekelőtt vissza kell szerezni az
ellenőrzést az Európai Bizottság felett, amely napjainkra jelentős
hatásköröket tudhat magáénak: a jogalkotási kezdeményezés és az
irányelvek alkalmazásának ellenőrzése egyaránt a csúcsszervezet
feladata, miközben „a szerződések őrzőjeként” bíráskodik az emberek
demokratikus akarata ellen.– A soron következő választás tehát egy lehetőséget kínál arra, hogy a civilizációnk értékeit újra az európai projekt középpontjába állítsuk, és demográfiai, kulturális és gazdasági védelmet hozzunk létre az európai nemzetnek.
Elveszett külvárosok
Az LREM rendkívül tapasztalt EP-listavezetőjével szemben egyébként a Nemzeti Tömörülés egy 23 éves fiatalembert, Jordan Bardellát állította a kampány élére, amely a politikai elit megújításán kívül azt is üzeni a fiatal szavazópolgároknak, hogy a párt nem huny szemet az elégedetlen hangok felett. A bevándorlók lakta párizsi külvárosban, Seine–Saint-Denis-ben felnövő, olasz felmenőket maga mögött tudó Bardella 16 évesen lépett be a pártba, az elmúlt hónapokban pedig Le Pen oldalán járta a kis francia városokat a szavazatnövelés reményében. Lapunk megkeresésére a vezetékneve elhallgatását kérő Isabelle elmondta, az elmúlt tíz évben fojtogatóvá vált a hangulat Párizs külvárosaiban, a legtöbb francia már el is költözött vagy költözne, ha éppen el tudná adni a lakását.– A Saint-Denis szomszédságában lévő Villeneuve-la-Garenne egy évtizede még a nyugalomra vágyó párizsiak kedvenc letelepedési helye volt, mostanra viszont ott tartunk, hogy csak a környéken legalább három mecset épült az elmúlt években, miközben templomból csak egy van – fogalmazott a 60-as éveiben járó nő. Mint mondta, Saint-Denis egykor népszerű bevásárlóutcáját már nagy ívben elkerülik a franciák: „A régi üzletekbe muszlim kendőárusok és arab kifőzdék költöztek, ott már mi vagyunk az idegenek.”
Judi Tamara - www.magyarnemzet.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése