Furcsa pár nevettette a nézőket az ATV-n
Nem tudom, melyik Furcsa pár című produkción szórakoztam jobban: azon-e, amelyben Jack Lemmon és Walter Matthau nevettetett egy kifejezetten vígjátéknak készült sikerfilmben, vagy azon-e, amelyet Gergely Zsófia és Vágó István adott elő az ATV-ben.
Utóbbiak persze nem nevettető céllal vitáztak, de különösen a minden áron a független újságíró szerepét alakítani akaró hvg-s Gergely Zsófia szerepjátéka volt vígjátékba illő. Azok után pedig különösen, hogy miközben teljes egészében igazat adott Kocsis Máténak, a Fidesz parlamenti frakcióvezetőjének – „Baromira igaza van!” –, tehát elfogadta, hogy néhány médium igenis politikát igyekszik csinálni, aközben folyamatosan sértődötten, szinte duzzogva tekintetett Vágóra, aki a DK politikusaként függetlenség helyett méltányos együttműködést várna el az ellenzéki újságíróktól. Mondván „a sajtónak az a dolga, hogy ellenzéki legyen,” tehát jelen esetben segítse hozzá a gyenge ellenzéket jobb választói pozíciók megszerzéséhez. Magyarán, ne legyen „független,” hanem elkötelezett mellettük. Gergely persze szinte kikérte magának ezt az elvárást, miközben maga ismerte el, hogy az ellenzéki térfélen ők maguk nagyon is politizálnak. S hogy a nézőket újabb bonmot-val jókedvre derítse, hozzátette, „Mi ezt a szerepet minden más független újságíró nevében mondhatom, egyáltalán nem akartuk. A mi munkánk alapesetben nem ez lenne.” De hát mégis ez, kedves Zsófia! Sőt többet mondok, akkor is ez, ha az ellenzék nem lenne olyan szánalmasan gyenge, mint most. Sőt! Akkor kifejezetten az ellenzéket simfelnék, ha történetesen a Fidesz állna a túloldalon, s Vágóék lennének – Isten ments! – kormányon. Ahogy tették ezt korábban is. Emlékszünk Gádor Ivánnak az akkor még liberális Magyar Hírlap-beli megnyilatkozására: "A szemétkosárból szedtünk ki titeket (mármint a Fideszt), és ugyanoda dobunk vissza.”
Mit is mondott pontosan Kocsis Máté? Szerinte az elmúlt tíz év “sikertelensége miatt” a “baloldali és liberális politikusok újságírósat, az újságírók pedig politikusosat” játszanak. Ennek jele szerinte, hogy Tordai Bence és Szél Bernadett a parlamentben Facebook-interjúkat készítenek kormánypárti képviselőkkel, ezalatt pedig a “HVG, az Index és a 444 politikát igyekszik csinálni”. “Ma őket tekinthetjük politikai ellenfeleknek, nem Kunhalmi Ágnest.”
Ha tehát Gergely Zsófia szerint Kocsis Máténak „baromira igaza van”, akkor mi a csudának kell eljátszani a „függetlenség” bazári majmát, amit rajta kívül úgy sem hisz el senki. Legfeljebb az ellenzéki fanok, akik szintén pontosan tudják, hogy a hírlapírók csak hazudják magukat függetlennek, de a liberális pc-re hangszerelve baromi demokratikusnak próbálnak mutatkozni. Egy lószart, mama! – idézhetném a klasszikust. Miért kell az embereket hülyíteni ezzel a maszlaggal, miért kell fölhorkanni azon, ha az emberek annak hívják a „függetleneket”, aminek érzik őket: az ellenzék, a ballib, liberális oldal képviselőinek.
Látható azonban, hogy hiába „veszik át” az ügyeket a politikusoktól, az ellenzék szemszögéből a dolog kilenc éve egy lépést sem haladt előre. Csak nem azért, mert hiteltelennek méltóztatnak lenni? Csak nem azért, mert hiába igyekeznek azt mutatni, hogy az emberek érdekei mentén munkálkodnak, miközben ezt nem hiszi el nekik senki? Nekik korábban Kádár kellett, aztán Demszky, most pedig Gyurcsány és a migránsok. Soha nem az, amit az emberek tömegesen akartak.
Lehet persze az alapvetően Sorosnál zsebhokizó haladó sajtónak a függetlenség védjegyéhez körömszakadtáig ragaszkodnia. Ezzel legfeljebb azt érik el, mint a Vágó és Gergely kettős furcsa párja, hogy a magyarok jót röhögnek rajtuk.
Nem tudom, melyik Furcsa pár című produkción szórakoztam jobban: azon-e, amelyben Jack Lemmon és Walter Matthau nevettetett egy kifejezetten vígjátéknak készült sikerfilmben, vagy azon-e, amelyet Gergely Zsófia és Vágó István adott elő az ATV-ben.
Utóbbiak persze nem nevettető céllal vitáztak, de különösen a minden áron a független újságíró szerepét alakítani akaró hvg-s Gergely Zsófia szerepjátéka volt vígjátékba illő. Azok után pedig különösen, hogy miközben teljes egészében igazat adott Kocsis Máténak, a Fidesz parlamenti frakcióvezetőjének – „Baromira igaza van!” –, tehát elfogadta, hogy néhány médium igenis politikát igyekszik csinálni, aközben folyamatosan sértődötten, szinte duzzogva tekintetett Vágóra, aki a DK politikusaként függetlenség helyett méltányos együttműködést várna el az ellenzéki újságíróktól. Mondván „a sajtónak az a dolga, hogy ellenzéki legyen,” tehát jelen esetben segítse hozzá a gyenge ellenzéket jobb választói pozíciók megszerzéséhez. Magyarán, ne legyen „független,” hanem elkötelezett mellettük. Gergely persze szinte kikérte magának ezt az elvárást, miközben maga ismerte el, hogy az ellenzéki térfélen ők maguk nagyon is politizálnak. S hogy a nézőket újabb bonmot-val jókedvre derítse, hozzátette, „Mi ezt a szerepet minden más független újságíró nevében mondhatom, egyáltalán nem akartuk. A mi munkánk alapesetben nem ez lenne.” De hát mégis ez, kedves Zsófia! Sőt többet mondok, akkor is ez, ha az ellenzék nem lenne olyan szánalmasan gyenge, mint most. Sőt! Akkor kifejezetten az ellenzéket simfelnék, ha történetesen a Fidesz állna a túloldalon, s Vágóék lennének – Isten ments! – kormányon. Ahogy tették ezt korábban is. Emlékszünk Gádor Ivánnak az akkor még liberális Magyar Hírlap-beli megnyilatkozására: "A szemétkosárból szedtünk ki titeket (mármint a Fideszt), és ugyanoda dobunk vissza.”
Mit is mondott pontosan Kocsis Máté? Szerinte az elmúlt tíz év “sikertelensége miatt” a “baloldali és liberális politikusok újságírósat, az újságírók pedig politikusosat” játszanak. Ennek jele szerinte, hogy Tordai Bence és Szél Bernadett a parlamentben Facebook-interjúkat készítenek kormánypárti képviselőkkel, ezalatt pedig a “HVG, az Index és a 444 politikát igyekszik csinálni”. “Ma őket tekinthetjük politikai ellenfeleknek, nem Kunhalmi Ágnest.”
Ha tehát Gergely Zsófia szerint Kocsis Máténak „baromira igaza van”, akkor mi a csudának kell eljátszani a „függetlenség” bazári majmát, amit rajta kívül úgy sem hisz el senki. Legfeljebb az ellenzéki fanok, akik szintén pontosan tudják, hogy a hírlapírók csak hazudják magukat függetlennek, de a liberális pc-re hangszerelve baromi demokratikusnak próbálnak mutatkozni. Egy lószart, mama! – idézhetném a klasszikust. Miért kell az embereket hülyíteni ezzel a maszlaggal, miért kell fölhorkanni azon, ha az emberek annak hívják a „függetleneket”, aminek érzik őket: az ellenzék, a ballib, liberális oldal képviselőinek.
Látható azonban, hogy hiába „veszik át” az ügyeket a politikusoktól, az ellenzék szemszögéből a dolog kilenc éve egy lépést sem haladt előre. Csak nem azért, mert hiteltelennek méltóztatnak lenni? Csak nem azért, mert hiába igyekeznek azt mutatni, hogy az emberek érdekei mentén munkálkodnak, miközben ezt nem hiszi el nekik senki? Nekik korábban Kádár kellett, aztán Demszky, most pedig Gyurcsány és a migránsok. Soha nem az, amit az emberek tömegesen akartak.
Lehet persze az alapvetően Sorosnál zsebhokizó haladó sajtónak a függetlenség védjegyéhez körömszakadtáig ragaszkodnia. Ezzel legfeljebb azt érik el, mint a Vágó és Gergely kettős furcsa párja, hogy a magyarok jót röhögnek rajtuk.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése