Vastag a bőr az arcán!
Gondolja bárki, hogy gőzöm sincs róla, hogy mit szeretnék tenni ezzel a várossal főpolgármesterként?
Gondolja bárki, hogy gőzöm sincs róla, hogy mit szeretnék tenni ezzel a várossal főpolgármesterként?
„Tegyük fel, hogy egy politikus elhatározza, hogy
elindul főpolgármesteri posztért folyó választáson, bemegy önhöz egy
tévéműsorba, majd kiderül, hogy a programja nagyjából abból áll, hogy
„Adjuk vissza Budapestet a budapestieknek!”. Kálmán Olga műsorvezetőként
élve felboncolná, hogy ennyivel nem lehet komolyan elindulni.
Ha a legutóbbi tévés szereplésemre gondol, akkor azt mondhatom, hogy Kálmán Olga műsorvezetőként ebben a helyzetben megvárná, hogy az illető elmondhassa a többi programpontját is. Mert négy alapvetése van a programomnak, így kezdtem a stúdióban is a mondatot, de sajnos nem fejezhettem be. Gondolja bárki, hogy gőzöm sincs róla, hogy mit szeretnék tenni ezzel a várossal főpolgármesterként? Az »Adjuk vissza Budapestet a budapestieknek!« azt jelenti, hogy ez a város hiába fizet rengeteg pénzt a központi költségvetésbe, semmi beleszólása abba, hogy ezt hogy költik el, nem dönthet a saját sorsáról, semmi beleszólása a saját oktatási rendszerébe, egészségügyébe. Ki kell kényszeríteni, hogy a pénzek visszaosztása sokkal arányosabb legyen. A másik alapvetés, hogy vigyázni kell az emberekre. Nem csak a legelesettebbekre, a hajléktalanokra, hanem azokra az idősekre, akik már egyedül élnek, de nem tudnak magukról gondoskodni. Vigyázni az óvodásokra, bölcsődésekre, legyen mindenkinek megfelelő férőhely. Biztosítani a közlekedést az ingázóknak, lakhatást az itt élőknek.
Ezek szépen hangzó általánosságok…
Nem, ezek nem általánosságok, ezek nagyon konkrét, fontos javaslatok, amelyek mögött számok, és tervek szerepelnek a programban. Ilyen a harmadik alapvetésem is, hogy Budapest egyszerűen fuldoklik a levegő és az utca piszkában. A legtöbb beruházás valamilyen zöld felület kárára történt, történik, ennek véget kell vetni. Ez elég konkrét nem? Ezzel azt is akarom mondani, hogy a programom egy jelentős része nem pénzköltésről, hanem más szemlélet meghonosításáról szól. Miért kell ebben a városban egy édesanyának – ezt magam is átéltem – sprintelnie a babakocsival, ha nem akarja, hogy a hetes busz rászórja rá a latyakot, vagy elérjen valamilyen tenyérnyi parkot? Hogy van az, hogy ennyi allergiás van ebben a városban? A negyedik programpont pedig egyszerűen annyi, hogy nem kell lopni.
Ezt kire érti, Tarlós Istvánra?
Nem, hanem arra, hogy a budapesti nagyberuházásokat milyen pályázati rendszerben, kik végeznek el. Ezt mindenki által látható módon kell a jövőben elvégezni.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
www.mandiner.hu
Ha a legutóbbi tévés szereplésemre gondol, akkor azt mondhatom, hogy Kálmán Olga műsorvezetőként ebben a helyzetben megvárná, hogy az illető elmondhassa a többi programpontját is. Mert négy alapvetése van a programomnak, így kezdtem a stúdióban is a mondatot, de sajnos nem fejezhettem be. Gondolja bárki, hogy gőzöm sincs róla, hogy mit szeretnék tenni ezzel a várossal főpolgármesterként? Az »Adjuk vissza Budapestet a budapestieknek!« azt jelenti, hogy ez a város hiába fizet rengeteg pénzt a központi költségvetésbe, semmi beleszólása abba, hogy ezt hogy költik el, nem dönthet a saját sorsáról, semmi beleszólása a saját oktatási rendszerébe, egészségügyébe. Ki kell kényszeríteni, hogy a pénzek visszaosztása sokkal arányosabb legyen. A másik alapvetés, hogy vigyázni kell az emberekre. Nem csak a legelesettebbekre, a hajléktalanokra, hanem azokra az idősekre, akik már egyedül élnek, de nem tudnak magukról gondoskodni. Vigyázni az óvodásokra, bölcsődésekre, legyen mindenkinek megfelelő férőhely. Biztosítani a közlekedést az ingázóknak, lakhatást az itt élőknek.
Ezek szépen hangzó általánosságok…
Nem, ezek nem általánosságok, ezek nagyon konkrét, fontos javaslatok, amelyek mögött számok, és tervek szerepelnek a programban. Ilyen a harmadik alapvetésem is, hogy Budapest egyszerűen fuldoklik a levegő és az utca piszkában. A legtöbb beruházás valamilyen zöld felület kárára történt, történik, ennek véget kell vetni. Ez elég konkrét nem? Ezzel azt is akarom mondani, hogy a programom egy jelentős része nem pénzköltésről, hanem más szemlélet meghonosításáról szól. Miért kell ebben a városban egy édesanyának – ezt magam is átéltem – sprintelnie a babakocsival, ha nem akarja, hogy a hetes busz rászórja rá a latyakot, vagy elérjen valamilyen tenyérnyi parkot? Hogy van az, hogy ennyi allergiás van ebben a városban? A negyedik programpont pedig egyszerűen annyi, hogy nem kell lopni.
Ezt kire érti, Tarlós Istvánra?
Nem, hanem arra, hogy a budapesti nagyberuházásokat milyen pályázati rendszerben, kik végeznek el. Ezt mindenki által látható módon kell a jövőben elvégezni.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
www.mandiner.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése