Sziasztok, Gréta vagyok. Egy nagyon aranyos svéd kislány vagyok,
pontosabban csak nagyon aranyos lennék, de a tevékenységetek miatt mostanában kizárólag dühös és szomorú arcot vághatok, ha kamerák vannak a közelben, mert ezt mondták nekem a nálam sokkal okosabb bácsik, akik felkarolták nemes ügyemet.
Most éppen Normandiába tartok, ahol 75 évvel ezelőtt sorsdöntő események zajlottak, és az a feladatom, hogy erre, pontosabban az eddig át nem gondolt szegmensére emlékeztessem ezt a csúnya, önző, gonosz fogyasztói világot. Vonaton ülök, pontosabban fekszem, mert ez a legkörnyezetbarátabb közlekedési forma, így mindenkinek, aki egy kicsit is jónak szeretné érezni magát, kötelessége ezzel utaznia. Szélsebesen robog el mellettünk a zord fenyvesekből álló északi táj. Utolsó képek ezek, hiszen nemsokára minden fenyőfa megfő a trópusi hőségben, amelynek az idei lokális hidegrekordok a tudományos előhírnökei. Mivel a kedvemért kizárólag vízerőműben termelt árammal repíti mozdonyunk a vonatot, ezért egyáltalán nem kell leszállnom. Nemsokára elérjük az Öresund hidat, amelyen szerencsére gond nélkül át tudok majd kelni Dániába, ahogy ugyanez már szélenergiából is lehetséges, szóval ott kicsit mosolyogni is fogok majd. Mivel repülőt és motoros hajót egyáltalán nem használhatok, ezért nagy segítség ez nekem. Születésem előtt még át kellett volna vitorlázni a szoroson, hogy jó ember maradhassak.
Bajban csak a dán-német határon leszek, amely nagy szerencsémre most délebbre van, mint amikor a németek még nem voltak ennyire jó, mondhatnám megjavult emberek. Ott sajnos le kell szállnom majd a vonatról, mivel a német elektromos hálózat a felhős idő miatt sajnos nem tudta nekem garantálni a bioáramot. A barnaszén sajnos elfogadhatatlan számomra, a francia atomerőművelből meg azért nem kell ilyesmi, mert 30 éve felrobbant Putyin, egyik teljesen más atomerőműve, szóval borzasztó veszélyesek is. Berlinben egyébként helyi fiatalok várnak engem, akik nagyon szeretnek, mondhatni rajonganak értem.
A rövid berlini kitérő után riksán közelítem majd meg Normandiát. Ajánlották a népszerű helyi közlekedési eszközt, a tevét is, de mivel vegán vagyok, ez teljességgel kizárt. Normandiában egy csomó öreg bácsi vár rám, és már fel is készültem a szokásosra, de az engem patronáló bácsik azt mondták, hogy ez most nem olyan lesz. Ezek a bácsik egykoron katonák voltak, és partraszálltak ott, ahova én most megyek. Itt azt mondják, tisztelet és megbecsülés övezi őket, amiért régen ott harcoltak.
A bácsik mind rendkívül környezetszennyező közlekedési eszközökkel érkeztek ide, Európába, ráadásul egy másik kontinensről, márpedig a felesleges turizmus ellen küzdenünk kell, mert tönkretesszük vele a Bolygót. Ráadásul akkor akadtam ki igazán, amikor megláttam a tételes listát az egész eseményről. Ősrégi, elsővilágháborús csatahajók, amelyek valósággal okádták magukból a kormot és a kén-dioxidot. Több ezer repülőgép, amelyek végzetes sebet ejtenek a törékeny ökoszisztémában. Önvezető villanyautók helyett nemhogy hibrideket nem találtam, de hibrid alatt itt kizárólag a fehér férfiak által vezetett benzinzabáló kétéltűeket értették. Az egész hadművelet elfogadhatatlan ökológiai sebet tépett ki a földanya szívéből.
A másik félre nézve ennek töredékét se látom, ráadásul ezek a macsó fehér amerikaiak a világ első, modern környezetvédelmi törvényeit lefektető Egyesült Európát támadták, tehát kötelességem felhívni rá a világ figyelmét, hogy végre karbonszemüvegen át szemlélje a történelmet!
Hogy tetszik amúgy a kis peggy bundys párducmintás alsóm? Szexi mi? Főleg egy olyan, 12 évesnek sminkelt 16 éves kislányon, mint amilyen én vagyok! Jó, ez is kőolajból van amúgy, de ennyi kis karbonnasi azért még nekem is belefér. Legyetek jók, és védjétek a Bolygót, mert a folyamat már visszavonhatatlan és a végnapjait éljük. Gréta voltam, sziasztok, és kövessetek be instán!
www.tutiblog.com
pontosabban csak nagyon aranyos lennék, de a tevékenységetek miatt mostanában kizárólag dühös és szomorú arcot vághatok, ha kamerák vannak a közelben, mert ezt mondták nekem a nálam sokkal okosabb bácsik, akik felkarolták nemes ügyemet.
Most éppen Normandiába tartok, ahol 75 évvel ezelőtt sorsdöntő események zajlottak, és az a feladatom, hogy erre, pontosabban az eddig át nem gondolt szegmensére emlékeztessem ezt a csúnya, önző, gonosz fogyasztói világot. Vonaton ülök, pontosabban fekszem, mert ez a legkörnyezetbarátabb közlekedési forma, így mindenkinek, aki egy kicsit is jónak szeretné érezni magát, kötelessége ezzel utaznia. Szélsebesen robog el mellettünk a zord fenyvesekből álló északi táj. Utolsó képek ezek, hiszen nemsokára minden fenyőfa megfő a trópusi hőségben, amelynek az idei lokális hidegrekordok a tudományos előhírnökei. Mivel a kedvemért kizárólag vízerőműben termelt árammal repíti mozdonyunk a vonatot, ezért egyáltalán nem kell leszállnom. Nemsokára elérjük az Öresund hidat, amelyen szerencsére gond nélkül át tudok majd kelni Dániába, ahogy ugyanez már szélenergiából is lehetséges, szóval ott kicsit mosolyogni is fogok majd. Mivel repülőt és motoros hajót egyáltalán nem használhatok, ezért nagy segítség ez nekem. Születésem előtt még át kellett volna vitorlázni a szoroson, hogy jó ember maradhassak.
Bajban csak a dán-német határon leszek, amely nagy szerencsémre most délebbre van, mint amikor a németek még nem voltak ennyire jó, mondhatnám megjavult emberek. Ott sajnos le kell szállnom majd a vonatról, mivel a német elektromos hálózat a felhős idő miatt sajnos nem tudta nekem garantálni a bioáramot. A barnaszén sajnos elfogadhatatlan számomra, a francia atomerőművelből meg azért nem kell ilyesmi, mert 30 éve felrobbant Putyin, egyik teljesen más atomerőműve, szóval borzasztó veszélyesek is. Berlinben egyébként helyi fiatalok várnak engem, akik nagyon szeretnek, mondhatni rajonganak értem.
A rövid berlini kitérő után riksán közelítem majd meg Normandiát. Ajánlották a népszerű helyi közlekedési eszközt, a tevét is, de mivel vegán vagyok, ez teljességgel kizárt. Normandiában egy csomó öreg bácsi vár rám, és már fel is készültem a szokásosra, de az engem patronáló bácsik azt mondták, hogy ez most nem olyan lesz. Ezek a bácsik egykoron katonák voltak, és partraszálltak ott, ahova én most megyek. Itt azt mondják, tisztelet és megbecsülés övezi őket, amiért régen ott harcoltak.
Az én feladatom az lesz, hogy rádöbbentsem őket és a világot arra, mennyi bűnt és hibát is követtek el valójában!
A bácsik mind-mind fehér, heteroszexuális, maszkulin férfiak. Nem lehettek köztük annak idején feketék, transzneműek és egyéb kisebbségek tagjai, ez pedig kirekesztő, ami pedig felháborító.A bácsik mind rendkívül környezetszennyező közlekedési eszközökkel érkeztek ide, Európába, ráadásul egy másik kontinensről, márpedig a felesleges turizmus ellen küzdenünk kell, mert tönkretesszük vele a Bolygót. Ráadásul akkor akadtam ki igazán, amikor megláttam a tételes listát az egész eseményről. Ősrégi, elsővilágháborús csatahajók, amelyek valósággal okádták magukból a kormot és a kén-dioxidot. Több ezer repülőgép, amelyek végzetes sebet ejtenek a törékeny ökoszisztémában. Önvezető villanyautók helyett nemhogy hibrideket nem találtam, de hibrid alatt itt kizárólag a fehér férfiak által vezetett benzinzabáló kétéltűeket értették. Az egész hadművelet elfogadhatatlan ökológiai sebet tépett ki a földanya szívéből.
A másik félre nézve ennek töredékét se látom, ráadásul ezek a macsó fehér amerikaiak a világ első, modern környezetvédelmi törvényeit lefektető Egyesült Európát támadták, tehát kötelességem felhívni rá a világ figyelmét, hogy végre karbonszemüvegen át szemlélje a történelmet!
Hogy tetszik amúgy a kis peggy bundys párducmintás alsóm? Szexi mi? Főleg egy olyan, 12 évesnek sminkelt 16 éves kislányon, mint amilyen én vagyok! Jó, ez is kőolajból van amúgy, de ennyi kis karbonnasi azért még nekem is belefér. Legyetek jók, és védjétek a Bolygót, mert a folyamat már visszavonhatatlan és a végnapjait éljük. Gréta voltam, sziasztok, és kövessetek be instán!
www.tutiblog.com
egy kitanított, autista szar
VálaszTörlésTöbbet ér ez a gyermek mint te te nem érdemled meg hogy egészséges légy
Törlés