A hatalmas tengeri emlős komolyan ledöbbentett ma reggel, amikor munkába mentem. Borjával ott ágaskodott a parlament előtt, mint amikor játékosan feldobják magukat a felszín fölé majd hatalmas csobbanással visszazuhannak a habokba.
Ám ez most segélykérés és nem játék, a Csendes-óceán helyett a szemétből emelkedik ki a két állat. Rengetegen megálltak és fotózták a bálnákat, kik mosolyogva, kik szomorkásan, kik elgondolkodva. Miközben elővettem a telómat, bevillantak a hatalmas szemétszigetek képei, a cet boncolása, amelyből mázsaszám ömlött ki a műanyaghulladék… Tetszik az iniciatíva, hogy ázsiai országok visszaküldik nekünk a szemetünket, bár Ázsiában van a nylonzacskók világméretű szülőszobája. Bármilyen apróságot is vásárolsz, egy mosolygós árus máris berakja a műanyagzacsiba, hiába is tiltakozol.
Én már régóta tiltakozom, igaz ezt ott megmosolyogják. Már évtizedek óta hordok kis hátizsákokat, amelyet csak viccesen a ridikülömnek becézek, mert benne van a szemüvegem, kulcsom, zsebkés más szükséges cuccos, de ebbe rakom a napi bevásárlásomat is, hogy ne keljen műanyagzacskót kérnem a boltban. Ha nagyritkán mégis kell azt hónapokig használom és utána megy a szelektívbe. Tudom, csepp a tengerben, de még az irodából is hazaviszem a műanyagszemetemet, hogy betegyem az otthoni sárga kukába. Így nagyobb eséllyel nem jut el a hawaii-i partokig. Kína nagy felvásárlója a PET palackoknak és ott egy részükből technikai ruházat készül.
Tegnap is mérgelődtem. Párommal beültünk egy „frissen facsart zöldség-és gyümölcslevezőbe”, megkaptuk a nagyon finom répa és almalevet, frissen a gyümölcscentrifugából MŰANYAGPOHÁRBA… Nagyot rontott az élményen. Sőt még szelektív gyűjtő sem volt a helyen. A gyümölcsbár jó hely, ergo biztos visszamegyünk még, de saját pohárral. Barátnőm már előrébb jár és jó ideje vett magának egy bambuszból préselt poharat, amely lezárható és hőtartó. Ha kávét vesz munka előtt abba kéri. Szerencsére egyre több embernél látok hasonlót. Tegnap elhatároztam a héten én is beszerzek egyet, már csak a bálnák kedvéért is.
Egyszer merülések között beiktattunk egy szemétszedő napot a az aqabai öbölben Jordániában. Már az ledöbbentett minket, hogy a turistahajókról mennyi műanyag és fémdoboz kerül a tengerbe. A zacskók, mintha csak a medúzákat akarnák kigúnyolni úgy lebegtek a vízben, a korallokon pedig nem igazán festettek jól a sörösdobozok… Kinek van szíve ilyet csinálni, kérdezem ilyenkor magamtól. Láthatóan vannak olyan gyökerek. A kérdést felteszem itthon is a Feneketlen-tónál is, amikor ott lebegnek az italosdobozok meg a chipses zacskók a nádasban, pedig öt méterenként van szemetes.
Azt viszont örömmel olvastam, hogy megjelent újra az igazai szalmaszál. Én még gyermekkoromból ismerem a műanyag előtti időkből. Selyempapírba csomagolva adták az üdítő mellé. Néhány bárban makarónit adnak, amely szintén remek alternatíva. Valóban nagyon kell tenni valamit EU-s és világszinten is. Az már remek, hogy az EU 2021-től betiltja a műanyag szívószálat, a fülpiszkát és a műanyag evőeszközt, de addig is, meg azután is rajtunk múlik, hogy napi szinten tegyünk valamit környezetünkért.
Forrás: Georg Spöttle Facebook
Megjegyzések
Megjegyzés küldése