Egy felkavaró ügy utóélete...
Tisztelt Dr. Kásler Miklós miniszter úr, tisztelt Dr. Horváth-Lugossy Gábor főigazgató úr!
Engedjék meg, hogy rákérdezzek,
sikerült-e lépéseket tenniük az általam korábban felvetett két témában s
ezek vezettek-e valamilyen eredményre?
Az ősszel előadásokat fogok
tartani, amelyekben az Önök álláspontjáról és támogatásáról is szeretnék
beszámolni az érdeklődő értelmiségnek.
Emlékeztetőül: az egyik kérésem a magyar hieroglif írás állami bemutatását célozta meg.
Megértem, hogy ehhez a felfedezésemet
ellenőrizniük kell és azt is tudom, hogy erre képes és hajlandó
kutatóval nem rendelkeznek.
Ettől még a feladat létezik, a nemzetnek
tudnia kell a múltban elért talán legfontosabb kulturális eredményéről.
Örömmel megbeszélném ezt személyesen a kijelölt szakértőikkel, vagy
vennék részt egy e célt szolgáló konferencián. A Magyar hieroglif írás c. könyvemet régen elküldtem Önöknek. Fel kellene használni a feladataik elvégzéséhez.
Amennyire én tudom, a Magyarságkutató
Intézet feladata, hogy olyan kutatásokat végezzen a magyarság múltjának,
nyelvének, eredetének feltárására, amikre eddig a tudományos
belterjesség ellenállása miatt nem volt lehetőség.
Talán mondanom sem
kell, hogy e mellőzött szakterületek között az első helyek valamelyikén
szerepel a székely írás eredetének kutatása. Éppen ezért sikerült már az
első kötetemmel a száz éve hangoztatott, ám alátámasztást nélkülöző
ótürk eredeztetés feladására kényszerítenem az akadémikus "tudományt",
amelynek azóta sincs értelmes ötlete sem e tárgyban. Ma az az
álláspontja a legismertebb akadémikus kutatóknak, hogy minden alapvető
kérdés tisztázatlan. Nem kellene sokáig tűrni ezt a szégyenletes
állapotot.
A napi szakmai kérdésekben is tragikus az
eredménye ennek az akadémikus tudatlanságnak. Amikor jelzőosztogatásig
menő vita bontakozik ki a karosi honfoglalás kori sírok etnikumát és
nyelvét illetően a nyelvészek, régészek és a genetikusok között, a felek
nem veszik észre, vagy nem hajlandók felhasználni a karosi és a tarcali
tarsolylemezeken és más honfoglalás kori leleteken lévő hieroglifikus
szó- és mondatjeleket, amelyek magyarul szólalnak meg. Ez nyilvánvalóan
azért van így, mert senki sincs, aki értene ezek elolvasásához. A korai
magyar írástörténet kutatása hiányzik a hazai hivatásos tudomány
palettájáról. Ez egy szégyenletes állapot, aminek a megváltoztatásához
az Önök lépésére van szükség.
A Magyarságkutató Intézet tisztelt
főigazgatója és az egyik kutatója, Hoppál Mihály is nyilvánosan
elhatárolódott a dilettánsoktól, mint akik számára az Intézetben nincs
tér. Feltételezem, hogy ezt csak a ballib kritikusok vádja elleni
védekezés mondatta Önökkel, mert egyébként ez nem lenne szerencsés
álláspont. Lehetséges, hogy az tűnik jogszerűnek, ha a szakmai
kérdésekhez csak a szakképzettek szólhatnak hozzá, de ilyen jogszabály
nincs és a szakképzetlennek gondolt kutatók eredményeitől való
elzárkózás sem szolgálja a tudományos haladást. Ha ezt a ballib
áltudományos követelményt komolyan veszik, akkor az ő zsákutcájukban
maradnak. Az új téziseket tudományos igényű párbeszédben és vitában kell
értékelni. Mindannyian ismerünk példákat, amikor a legnagyobb
felismerések szakképzetlenektől származtak. A tudományos tételek
igazolását, vagy cáfolatát a megismételhetőség teszi lehetővé és nem a
végzettségek és a beosztások felmutatása, vagy a szakképzettek
népszavazása. A Magyarságtudományi Intézet alapítására is az adott okot,
hogy az akadémikus "tudomány" meghatározó posztjait uraló
"szakképzettek" valótlan válaszokat adtak a magyar őstörténet fontos
kérdéseire.
A másik kérésem a budapesti hun(?)
jelvénynek a Magyar Nemzeti Múzeumban történt barbár lereszelésével és a
szerződésben vállalt, tudományos igényű leírás elmaradásával
kapcsolatos panaszom elintézését célozza. Erre ígéretet kaptam, de
választ még nem.
A megtisztelő figyelmüket és a remélt segítségüket megköszönve üdvözli Önöket:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése