Varnus Xavér gusztustalansága

Undorító alak!

Harminc lábcédula

 

Bizonyára hiányos műveltségem az oka, hogy csak most bukkantam rá arra az elementáris erejű, liberálisan humanista és humanistán liberális gondolatfolyamra, amit Varnus Xavér 2016-ban okádott ki a száján. S ha én így jártam, más is így járhatott. Az ő kedvükért – na meg okulásként – szemezgessünk most a liberál-humanista biszexuális orgonaművész gondolatfájáról néhány altestszagú gyümölcsöt!

Az orgonaművész saját szavaival élve 2015-ben Berlinbe emigrálta magát, mondván, hogy az itteni helyzet most már tényleg tarthatatlan. Na, azért nyugodjunk meg, a biztonság kedvéért a berlini kecón kívül van Budapesten is egy lakása, de ez már csak amolyan extra egérút.
Hogy a helyzet mennyire tarthatatlan Varnus szerint, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy újságírói kérdésre, miszerint szerinte mi a megoldás, szó szerint ezt válaszolta:

„Mi a megoldás? Úgy hívják, patológia. Harminc lábcédulának meg kell íródnia ahhoz, hogy ez az ország megváltozzon.”

Aki esetleg nem értené e veretes szavakat, annak szívesen lefordítom Varnusról magyarra. Itt a művész azt gondolta, hogy a halálnak az ő f@sza legyen a sírba eresztő kötele mindenkinek, akit ő utál, s különösképp dögöljön meg a Fidesz vezérkara, de legalábbis Óegygé biztosan.
Gyorsan ide kívánkozik a billentyűmágus egy másik kijelentése:

„Önmagamat liberális humanistának tartom.”

Igaz, ezt más helyütt mondja, de azért felettébb érdekes, hogy aki magát szabadgondolkodónak és emberbarátnak meri nevezni, mi okból gondolhat bármilyen probléma megoldásaként harminc ember halálára? Ráadásul úgy, hogy ha valaki, akkor Varnus Xavér aztán válogatás nélkül szereti az embereket. Férfiakat, nőket vegyesen. Ugyancsak korábbi kijelentése a következő:

„Amikor szerelmes vagyok, olyan kis semmiségen, hogy mi van a párom lábai közt, nem akadok fenn.”

Persze, ha olyan kicsi az a semmiség, nem is igazán lehet fennakadni rajta. Na, de kanyarodjunk vissza az ominózus interjúra, amiben azért más helyütt is megcsillogtatja rettentő nagy humanista intellektusát. A praktikus munkavégzésről alkotott sommás véleménye így hangzik:

„Vegyészekre, kertészekre, főkönyvelőkre szükség van, de én ezeket a szakmákat nem tudom komolyan venni. Én a munkában nem hiszek, csakis az alkotásban.”

Lelke rajta. S nekem is, hogy erről a fontos és iránymutató interjúról anno lemaradtam. Ráadásul most se az eredeti – Borsban megjelent – képet közlöm, hanem a 24.hu szemlézését, ahol a szórakoztató rovatba bírt bekerülni a harminc ember halálával történő viccelődés. Azért ez is sokat elmond liberálékról és az ő humanizmusukról.
A liberális humanista fő ismérvei tehát a következők:

Mindenképpen elmenekült Magyarországról, homo- vagy biszexuális, szereti a kultúrát, ha az nem államilag elismert, imádja az embereket, de nem fél akasztani vagy tarkón lövetni, és nem hisz sem a munkaalapú társadalomban, sem a nemzetállami létben.  

***

Ez a fajta gondolkodásmód teljes és pontos lenyomata a jelenlegi ellenzéki gondolkodásnak. Álságos emberszeretetével, populista lózungjaival – külföldön épp úgy, mint határainkon belül – mindig, mindenben a magyarság ellen cselekedve.

() VBT ()

Kiemelt kép: 24.hu – Forrás: Bors, 24.hu

https://vbt.pestisracok.hu/