Ujhelyi kimentése
Ujhelyi István, a szocialisták egyetlen – és talán utolsó – európai parlamenti képviselője már Brüsszelben tréningezik, s alighanem türelmetlenül várja, miként indíthat újabb támadásokat a magyar kormány és annak politikája ellen.
Pártja idehaza súlyos belső válsággal küzd, volt alelnöke, Szanyi Tibor új baloldali formáció létrehozásán fáradozik, az MSZP volt elnöke, Mesterházy Attila ellen fegyelmi eljárást indítottak, egy korábbi elnök, Kovács László szerint pedig a menekülő útvonalat az jelenthetné, ha pártja egyesülne a DK-val. Egy másik egykori elnök, Tóbiás József már a Kanári-szigetek sós, tengeri levegőjét szippantja magába, még ez is jobb, mint Gyurcsány karjaiban elalélni. Ujhelyi ezenközben Brüsszelben fütyül a világra. Néha sms-t is kap az ügyvédjétől, hogy pert nyert valamelyik „propagandamédiummal szemben”, amely nem átallotta átvenni azt a hírt, hogy a szocialista politikus tizenegy évvel ezelőtt súlyos korrupciós ügybe keveredett.
Ha valaki kapásból nem tudná, miről van szó, röviden a lényeg: Baranyi Sándor, a Szeviép egykori igazgatósági elnöke a Délmagyarországnak adott interjúban elmondta, hogy Ujhelyi István segített nekik abban, hogy bekerüljenek az M43-as autópálya-építés konzorciumába, amit cégük azzal hálált meg 2008-ban, hogy harmincnyolcmillió forintért felújították a politikus házát. A pénzt nem közvetlenül juttatták el Ujhelyihez, hanem egy közvetítő szegedi építőipari vállalkozáson keresztül. Ujhelyi persze, a renoméját védendő nagyhangú fenyegetőzés mellett sajtó-helyreigazítási hadjáratot is indított a Délmagyarország és mindazon médiumokkal szemben, amelyek az interjúban közölt állítást átvették. A politikus eleinte még lelkes beszámolókat is írt arról, hogy éppen kivel szemben nyert, s aktuálisan éppen mennyivel hízott a bankszámlája. Ám mostanában mintha elmaradoznának ezek az ellenzék híveit is lázban tartó közösségi bejegyzések a „mocskos hatalom lejáratóakcióiról”, amellyel a tetőtől-talpig becsületes magyar és európai szocialista demokratát próbálják meghurcolni.
Ujhelyi elcsendesedését nem Nagyboldogasszony ünnepe, hanem egy bírósági ítélet okozta. Jelesül az, hogy a szegedi napilap az első fokon elveszített perét másodfokon – kurtán-furcsán – megnyerte. Ujhelyi István négy pontban összefoglalt helyreigazítási kérelméből a táblabíróság egyet jogerősen törölt, hármat pedig meghagyott. A lényegest eltörölte, a lényegteleneket meghagyta. A lényeges az volt, hogy a Délmagyarország nem híresztelt valótlanságot Baranyi Sándor nyilatkozata alapján – ergo nem vitatta, hogy a korrupció megtörtént. Ujhelyit viszont kimentette, mivel az ügy koronatanúját, a harmincnyolcmillió forint kenőpénzt átvevő közvetítő építőipari cég ügyvezetőjét nem hallgatta meg tanúként.
A tanú a bíróság idézését semmibe véve „munkahelyi elfoglaltságra” hivatkozva nem jelent meg a tárgyaláson, s mint az alperes Délmagyarország ügyvédje írta fellebbezésében, az elsőfokú bíróság súlyos eljárásjogi hibát követett el, mert ahelyett, hogy rendbírsággal történt volna az idézés a tárgyalás elhalasztása mellett, az alperesre hárították a mulasztást. Értsd: a Délmagyarország miért nem állította elő a bíróság által idézett tanút.
Az ügy büntetőjogi szempontból egyébként tíz év után elévült. A polgári perrendtartás szerint viszont sajtó-helyreigazítási perben is lehet alkalmazni a tanúval szembeni kényszerítő eszközöket, a rendbírság mellett az elővezetést is. Persze, ha az igazságszolgáltatás számára is fontos az igazság kiderítése. A bíróság Ujhelyi ügyében nem tartotta annak. Fütyült rá.
Bán Károly - www.magyarhirlap.hu
Ujhelyi István, a szocialisták egyetlen – és talán utolsó – európai parlamenti képviselője már Brüsszelben tréningezik, s alighanem türelmetlenül várja, miként indíthat újabb támadásokat a magyar kormány és annak politikája ellen.
Pártja idehaza súlyos belső válsággal küzd, volt alelnöke, Szanyi Tibor új baloldali formáció létrehozásán fáradozik, az MSZP volt elnöke, Mesterházy Attila ellen fegyelmi eljárást indítottak, egy korábbi elnök, Kovács László szerint pedig a menekülő útvonalat az jelenthetné, ha pártja egyesülne a DK-val. Egy másik egykori elnök, Tóbiás József már a Kanári-szigetek sós, tengeri levegőjét szippantja magába, még ez is jobb, mint Gyurcsány karjaiban elalélni. Ujhelyi ezenközben Brüsszelben fütyül a világra. Néha sms-t is kap az ügyvédjétől, hogy pert nyert valamelyik „propagandamédiummal szemben”, amely nem átallotta átvenni azt a hírt, hogy a szocialista politikus tizenegy évvel ezelőtt súlyos korrupciós ügybe keveredett.
Ha valaki kapásból nem tudná, miről van szó, röviden a lényeg: Baranyi Sándor, a Szeviép egykori igazgatósági elnöke a Délmagyarországnak adott interjúban elmondta, hogy Ujhelyi István segített nekik abban, hogy bekerüljenek az M43-as autópálya-építés konzorciumába, amit cégük azzal hálált meg 2008-ban, hogy harmincnyolcmillió forintért felújították a politikus házát. A pénzt nem közvetlenül juttatták el Ujhelyihez, hanem egy közvetítő szegedi építőipari vállalkozáson keresztül. Ujhelyi persze, a renoméját védendő nagyhangú fenyegetőzés mellett sajtó-helyreigazítási hadjáratot is indított a Délmagyarország és mindazon médiumokkal szemben, amelyek az interjúban közölt állítást átvették. A politikus eleinte még lelkes beszámolókat is írt arról, hogy éppen kivel szemben nyert, s aktuálisan éppen mennyivel hízott a bankszámlája. Ám mostanában mintha elmaradoznának ezek az ellenzék híveit is lázban tartó közösségi bejegyzések a „mocskos hatalom lejáratóakcióiról”, amellyel a tetőtől-talpig becsületes magyar és európai szocialista demokratát próbálják meghurcolni.
Ujhelyi elcsendesedését nem Nagyboldogasszony ünnepe, hanem egy bírósági ítélet okozta. Jelesül az, hogy a szegedi napilap az első fokon elveszített perét másodfokon – kurtán-furcsán – megnyerte. Ujhelyi István négy pontban összefoglalt helyreigazítási kérelméből a táblabíróság egyet jogerősen törölt, hármat pedig meghagyott. A lényegest eltörölte, a lényegteleneket meghagyta. A lényeges az volt, hogy a Délmagyarország nem híresztelt valótlanságot Baranyi Sándor nyilatkozata alapján – ergo nem vitatta, hogy a korrupció megtörtént. Ujhelyit viszont kimentette, mivel az ügy koronatanúját, a harmincnyolcmillió forint kenőpénzt átvevő közvetítő építőipari cég ügyvezetőjét nem hallgatta meg tanúként.
A tanú a bíróság idézését semmibe véve „munkahelyi elfoglaltságra” hivatkozva nem jelent meg a tárgyaláson, s mint az alperes Délmagyarország ügyvédje írta fellebbezésében, az elsőfokú bíróság súlyos eljárásjogi hibát követett el, mert ahelyett, hogy rendbírsággal történt volna az idézés a tárgyalás elhalasztása mellett, az alperesre hárították a mulasztást. Értsd: a Délmagyarország miért nem állította elő a bíróság által idézett tanút.
Az ügy büntetőjogi szempontból egyébként tíz év után elévült. A polgári perrendtartás szerint viszont sajtó-helyreigazítási perben is lehet alkalmazni a tanúval szembeni kényszerítő eszközöket, a rendbírság mellett az elővezetést is. Persze, ha az igazságszolgáltatás számára is fontos az igazság kiderítése. A bíróság Ujhelyi ügyében nem tartotta annak. Fütyült rá.
Bán Károly - www.magyarhirlap.hu
Kutyaszorító? Barom ez nem kutya!
VálaszTörlés