Csókay András: A mennyországban újra megölelhetem a kisfiam

Hogy lehet túlélni azt, ami széttépi az ember szívét? 

Csókay Andrásnak  megvan rá a válasza: hittel és Isten segítségével. A magyar idegsebész tragikus körülmények között vesztette el tízéves gyermekét, Marcit. Az elismert orvos a Lokálnak mesélt keserves lelki útjáról.

42 évesen fordultam vissza gyermekkorom hite felé, amit erősnek tartottam – kezdte a Lokálnak –, de akkor kezdtem el még sokkal mélyebben imádkozni, amikor  két éve tragikus körülmények között elvesztettem a kisfiam. Marcinak nagyon gyenge epilepsziája volt. Most már tudom, hogy az ilyen betegek állandó veszélyhelyzetben vannak, mert ha nem mások előtt lesznek rosszul, abba belehalhatnak. Sajnos erre nem hívják fel eléggé a figyelmet. Az is igaz, hogy az állandó félelembe beleőrül a környezet. Talán ezért… Valószínűleg a kisfiam rosszul lett és beleesett a kerti medence húszcentis vízébe. Amikor rátaláltam, elkezdtem az újraélesztést. Mindent megtettem, de esélyem sem volt… Rögtön láttam, hogy nem tudok segíteni, de mindig ott munkál belül a remény. Ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy nem mindig történik meg az a csoda, hogy valaki meggyógyul. Az is az, hogy kibírjuk, hogy elveszítjük szerettünket – fogalmazott a neves idegsebész, akit ez a nagy fájdalom mélyebb hitre vezetett.

– Lecsúsztam azokba a mélységekbe, ahová ritkán megy ember. Ott tapasztaltam meg, mi az igazi imádság. Ahogy ásunk lefelé önmagunkba, át kell vergődnünk a saját fájdalmunkon is. Ez tartalmaz olyan dolgokat, amik kellemetlenek nekünk. De kell ez az út, hogy a lelkünk mélyén megtaláljuk magunkat és Istent – magyarázta a doktor, akinek úgy tűnik, határtalan a lelkiereje, hiszen más talán éppen elfordulna Istentől, ha ilyen fájó tragédia érné.

– Nem tagadom, miután elvesztettem a kisfiamat, kétségbeesés, alaptalan önvád marcangolt. De azt gondolom, hogy nem csak akkor kell Istenhez fordulni, amikor rendben mennek a dolgok, és ha baj van, akkor számon kérni. Ez ennél sokkal többről szól – mondta az orvos, aki hisz abban, hogy egy szép napon újra találkozhat kisfiával.

– Egyszer eljön a pillanat, amikor majd megölelhetjük az elhunyt szeretteinket. Hiszek abban, hogy újra találkozunk a fiammal. A szememben a halál nem megsemmisülést jelent, hanem igazi boldog újjászületést az örök életre, ahogy Jézus tanította és megmutatta feltámadásában. Persze nincs nap, hogy ne gondolnék Marcira. Annyira kedves volt! A feleségemmel öt gyermekünk van, mindegyiket ugyanúgy szeretem, de a legkisebb valahogy mindig különleges helyet foglal el az ember szívében. És nagyon vallásosnak sem kell lenni ahhoz, hogy úgy érezzük, bármikor odaadnánk az életünket azért, hogy a gyerekünk akár egy napot is élhessen még. Őszintén szólva, az vigasztal, hogy a kisfiam a lehető legjobb helyen van most: a mennyországban…

Dr. Csókay András a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán szerzett diplomát 1980-ban, ezután három évig mérnökként dolgozott. Később beiratkozott a Semmelweis Orvostudományi Egyetemre, orvosi diplomáját 1989-ben szerezte meg. A kilencvenes évek végén vált igazán ismertté, amikor kifejlesztette az úgynevezett éralagút-technikát. Ennek lényege, hogy agyduzzadás esetén a koponyatető eltávolítása után az ereket egy alagúttal védik meg az elzáródástól. 2005-ben Prima Primissima-közönségdíjat kapott, 2011-ben pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki.

Lakatos Brigitta, www.lokal.hu