A 168 órát okádta tele a jó Paul.
A rendszer megakadályozza, hogy választáson
megbuktassák. Ám a történelem kiszámíthatatlan, nem lehet semmit előre
tudni. Interjú.
„A mai európai nacionalisták
politikai szövetségben állnak egymással, miközben ideológiájuk kizárja
más nemzetek érdekeinek elfogadását. Nem ez a legnagyobb gyengeségük?
A nacionalisták együttműködése nem is olyan szoros, mint amilyennek látszik. Példának okáért alapvető különbség van a magyar és a lengyel helyzet között. Kaczyński nem korrupt, kevesebb ideje van hatalmon, mint Orbán, és nem is olyan rafinált. Ugyanakkor az orosz veszélyt Kaczyński realitásnak tartja, ezért ebből a szempontból egészen más politikát folytat. Igaz, hogy Orbánnal összepuszilkodnak, amikor bírálat éri őket az Európai Unióból. Ez azonban csak helyzeti szövetség. Kétségtelen, mindkét országban az a törekvés, hogy a demokráciát elfojtsák, s hogy egy párt vagy csoport uralma alakuljon ki, de a két ország mégsem ugyanaz. Kaczyńskinak nincs kétharmados többsége, és Lengyelországban sokkal erősebb a civil társadalom. Szlovákiában is más a helyzet, ott egy botrány hatására Fico miniszterelnöknek és a belügyminiszternek le kellett mondania. Magyarországon viszont nincsenek következmények. Felbecsülhetetlen ereje van itt a megszokásnak. Magyarországon kialakult egy felületes konszolidáció, és vele egy látszólagos jólét, amely egy vékony réteget érint. A nyugati tudósítók nem találkoznak a trolin, buszon vagy villamoson utazókkal – mint például én, amikor Budapesten tartózkodom –, nem látják azokat, akiknek nincs autójuk, azt, hogyan élnek ők, milyen állapotban vannak ezek az emberek, mennyi minden megy tönkre körülöttük, például az egészségügyben és az oktatásban.
Utalt az európai bírálatokra: kilenc év után az Európai Unió érti, hogy micsoda az Orbán-jelenség?
Az Európai Unió újra és újra példáját adja az opportunizmusnak és a rövidlátásnak. Abban, ahogyan Kelet-Európához viszonyulnak, abban, ahogyan az Európai Néppárt megtartja a soraiban azokat, akiknek a szavazataira szüksége van. E tekintetben nem vagyok optimista. Orbán nagyon cinikus, ügyes, rutinos politikus, Merkel távozása után a magyar miniszterelnök lesz a rangidős kormányfő Európában. Semmiféle belső erkölcsi korlát nem gátolja. Kialakított egy névleges demokratikus intézményekkel leplezett személyes hatalmi rendszert, amelynek a működtetését a nyugat-európai adófizetők pénze segíti. Sok ember profitál ebből. Akik pedig tehetnének ellene valamit, azok közül sokan külföldre mennek. A rendszer hagyja, hogy az itthon maradók közül pár tízezer ember olvassa az Élet és Irodalmat, a 168 Órát vagy a Népszavát, és megnézzék azt a pár kritikus politikai műsort az ATV-ben vagy késő este az RTL-en, ami még létezik. Közben pedig nincs Orbánnal szemben semmilyen jövőbe mutató politikai koncepció, a médiák, a kritikusak is, állandóan vele foglalkoznak.
Lehetséges-e még változás Magyarországon választás útján?
Ez egy megkésett kérdés. Kornai János már 2011 elején megírta, hogy autokrácia alakult ki, és igaza volt. Akkor ezt sokan nem értették. Most viszont már egészen más a szituáció. Kellene egy egyesült ellenzék, olyan személyiségekkel, akikről az emberek tudják, hogy tisztességesek és értelmesek. Szükség lenne civil társadalomra. Ma ezek hiányoznak. A rendszer viszont jól szervezett, és megakadályozza, hogy választáson megbuktassák. Ám a történelem kiszámíthatatlan, nem lehet semmit sem tudni előre.”
A nacionalisták együttműködése nem is olyan szoros, mint amilyennek látszik. Példának okáért alapvető különbség van a magyar és a lengyel helyzet között. Kaczyński nem korrupt, kevesebb ideje van hatalmon, mint Orbán, és nem is olyan rafinált. Ugyanakkor az orosz veszélyt Kaczyński realitásnak tartja, ezért ebből a szempontból egészen más politikát folytat. Igaz, hogy Orbánnal összepuszilkodnak, amikor bírálat éri őket az Európai Unióból. Ez azonban csak helyzeti szövetség. Kétségtelen, mindkét országban az a törekvés, hogy a demokráciát elfojtsák, s hogy egy párt vagy csoport uralma alakuljon ki, de a két ország mégsem ugyanaz. Kaczyńskinak nincs kétharmados többsége, és Lengyelországban sokkal erősebb a civil társadalom. Szlovákiában is más a helyzet, ott egy botrány hatására Fico miniszterelnöknek és a belügyminiszternek le kellett mondania. Magyarországon viszont nincsenek következmények. Felbecsülhetetlen ereje van itt a megszokásnak. Magyarországon kialakult egy felületes konszolidáció, és vele egy látszólagos jólét, amely egy vékony réteget érint. A nyugati tudósítók nem találkoznak a trolin, buszon vagy villamoson utazókkal – mint például én, amikor Budapesten tartózkodom –, nem látják azokat, akiknek nincs autójuk, azt, hogyan élnek ők, milyen állapotban vannak ezek az emberek, mennyi minden megy tönkre körülöttük, például az egészségügyben és az oktatásban.
Utalt az európai bírálatokra: kilenc év után az Európai Unió érti, hogy micsoda az Orbán-jelenség?
Az Európai Unió újra és újra példáját adja az opportunizmusnak és a rövidlátásnak. Abban, ahogyan Kelet-Európához viszonyulnak, abban, ahogyan az Európai Néppárt megtartja a soraiban azokat, akiknek a szavazataira szüksége van. E tekintetben nem vagyok optimista. Orbán nagyon cinikus, ügyes, rutinos politikus, Merkel távozása után a magyar miniszterelnök lesz a rangidős kormányfő Európában. Semmiféle belső erkölcsi korlát nem gátolja. Kialakított egy névleges demokratikus intézményekkel leplezett személyes hatalmi rendszert, amelynek a működtetését a nyugat-európai adófizetők pénze segíti. Sok ember profitál ebből. Akik pedig tehetnének ellene valamit, azok közül sokan külföldre mennek. A rendszer hagyja, hogy az itthon maradók közül pár tízezer ember olvassa az Élet és Irodalmat, a 168 Órát vagy a Népszavát, és megnézzék azt a pár kritikus politikai műsort az ATV-ben vagy késő este az RTL-en, ami még létezik. Közben pedig nincs Orbánnal szemben semmilyen jövőbe mutató politikai koncepció, a médiák, a kritikusak is, állandóan vele foglalkoznak.
Lehetséges-e még változás Magyarországon választás útján?
Ez egy megkésett kérdés. Kornai János már 2011 elején megírta, hogy autokrácia alakult ki, és igaza volt. Akkor ezt sokan nem értették. Most viszont már egészen más a szituáció. Kellene egy egyesült ellenzék, olyan személyiségekkel, akikről az emberek tudják, hogy tisztességesek és értelmesek. Szükség lenne civil társadalomra. Ma ezek hiányoznak. A rendszer viszont jól szervezett, és megakadályozza, hogy választáson megbuktassák. Ám a történelem kiszámíthatatlan, nem lehet semmit sem tudni előre.”
Az eredeti, teljes írást itt
olvashatja el.
Ellenzéki tisztességes és értelmes? Olyan nincs!
VálaszTörlésA történelem kiszámíthatatlan, nem lehet előre tudni.....
Törlés