Schiffer mélyütést vitt be Gyurcsánynak

Az euró sürgetése nettó hazaárulás.
Írta: Ádám Rebeka Nóra

Az euró nem kedvez a félperiféria országainak, a helyi társadalom szembekerült a multikkal, a kártékony lobbitevékenység pedig belülről bomlasztja az Európai Uniót – mindez a „zöld technológiai forradalom” küszöbén. De mi az ökopolitikai álláspont? Hova álljanak a zöldek a vitás kérdésekben? Többek között ezek a témák kerültek elő Schiffer András és Lányi András előadásain. Tudósításunk! 

 

A Karátson Gábor Kör és az ELTE TáTK humánökológia szak ismét megrendezte a Tanácstalan Köztársaság vitaestet. Az előadóterem megtelt Lányi András filozófus és Schiffer András, volt LMP-s országgyűlési képviselő és ügyvéd vitájára, melynek aktualitását az adta, hogy most veszi kezdetét a következő ötéves ciklus az Európai Unióban.
A kérdés az volt: hová helyezkedjenek a zöldek, amikor a diskurzus az „Európai Egyesült Államok, vagy Nemzetek Európája” ellentét körül forog?
Milyen lenne az ideális Európa a zöldeknek?
Schiffer András bevezetőjében rögtön visszaugrott az időben, egészen az Európai Gazdasági Közösségig. Ez az időbeli kitérő azért volt fontos, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy a korai EU egy olyan szabadkereskedelmi logikára épülő közösség volt, amely hasonló fejlettségű országokat tömörített magába. A terjeszkedés során azonban

olyan félperifériára szorult országokkal bővült,

akiknek a felzárkózása nagyban különbözött a magországok geopolitikai érdekeitől.
„Érdemes először számba venni, hogy mit adott a félperifériának az Unió fundamentumát jelentő négy szabadság elve: az áruk, a személyek, a tőke és a szolgáltatások szabad áramlása” – hangsúlyozta Schiffer, aki szerint „hazugság lenne letagadni, hogy az EU-tagság hatalmas előnnyel járt. A csatlakozás nélkül esélyünk sem lett volna rá, hogy a tervgazdaság romjain létrejött elképesztő technológiai hiányt részben ledolgozva elérjünk arra a fejlettségi szintre, ahol ma vagyunk”.
A volt LMP-s politikus szerint azonban az ökopolitikai álláspont inkább az, hogy a négy szabadság helyett a három felelősség elvét kell szem előtt tartani: a földért, társadalomért és a fogyasztókért való felelősség elvét. Az emberekért kellene kiállni a tőke és a nagyvállalatok uniója ellen. Előadásának fókuszában elsősorban azok a témák álltak, amiket hiányolt a mostani uniós választási kampányból. Az egyik a valutaunió kérdésköre volt: Schiffer meggyőződése, hogy október 13-a után az euró bevezetésének kérdése a magyar politikai közbeszéd középpontjába fog kerülni. Joseph Stiglitz közgazdász nyomán kiemelte, hogy az euró két kulcsfontosságú monetáris politikai eszköztől fosztja meg az államokat: a valutaárfolyamok szabályozásától, valamint a jegybanki alapkamat meghatározásának szabadságától. Ha erről egy ország lemond, a szuverenitásából veszít.

„Azok a pártok amelyek az euró minél korábbi bevezetését követelik, nettó hazaárulást követnek el”

– fogalmazott kíméletlenül az egykori LMP-s politikus.
Az euró bevezetése Schiffer András szerint

növelte a távolságot a fejlődő és leszakadó országok között.

Utóbbiakban magas munkanélküliséget, jólét helyett megszorításokat, felzárkózás helyett pedig növekvő különbségeket eredményezett. A közös valuta ugyanis nem jelent azonos reálértéket. Nem engedi meg azt, hogy a jobban teljesítő gazdaság (például a német) valutája felértékelődjön a gyengébbel szemben. Ennek hiányában az euró az erős gazdaság számára alulértékelt, ez pedig további versenyelőny az erősebb gazdaságok számára. A gyenge gazdaság végtére is az erősebb adósává válik (lásd Görögország példáját). Tisztán látszik, hogy a két legnagyobb haszonélvező gazdaság, a német és holland hatalmas kereskedelmi- és fizetési bérlet többletet halmozott fel, nincs korrekció az euró nominális árfolyamában, ez pedig fékezi a félperiféria felzárkózását.
Mit eredményez ez?
Ha meg akarjuk tudni a választ, nem kell messzire menni,

elég megnézni Szlovákia példáját.

Jóléti kiadásokat, béreket, nyugdíjakat csökkentenek, „azaz megszorító neoliberális gazdaságpolitikát kénytelenek végezni a versenyképesség megőrzésének érdekében” – világít rá Schiffer. „Van egy olyan politikai rutin Magyarországon, hogy ha baj van a magyar belpolitikában vagy rosszul érezzük magunkat az aktuális kormány alatt, akkor a külföldet hívjuk segítségül. Ez teljes tévút! A tűzzel játszik egy félperifériás ország, ha azt gondolja, hogy ha mindenféle megfontolás nélkül föladja a monetáris szuverenitását, akkor egy csapásra minden gondja megoldódik.”
A másik hangsúlyos téma a szabályozatlan lobbi kérdése volt. Az előadó felhívta a figyelmet a Rablás Brüsszelben című kötetre, amelyet José Bové, az európai zöldek EP képviselője pár éve jelentetett meg a BioTech ipar nyomulásáról.
A teljes cikk a Mandineren olvasható el.
www.mandiner.hu