Lukácsi Katalin megdöbbentő véleménye

Ma szembesültem olyannal, amire nem voltam felkészülve

A propaganda lekerekít, jellegtelenül lesimít.

„Sok támadást és bántást kaptam már a politikai szerepvállalásommal kapcsolatban. A döntő többsége lepereg rólam, mert a lelkiismeretem tiszta. Sokan kérdeztétek már tőlem, hogy milyen volt megélni azt, hogy egy szempillantás alatt megszakadtak a barátságaim azért, mert hoztam egy politikai döntést. Nem demagógia a válaszom, amikor azt mondom, hogy »amelyek megszakadtak, azok annyit is értek«. De ma szembesültem egy olyan esettel, amire nem voltam felkészülve, és amiről nem gondoltam, hogy megtörténhet. Azok a barátságok, amelyek megszakadtak körülöttem, nem leptek meg. Sejteni lehetett, hogy kik azok, akik számára a politika és a karrier fontosabb, mint a valódi emberi kapcsolat.

Ma azonban egy falumbeli fiatal kedves barátnőm kezében pillantottam meg egy engem ócsárló táblát. Nem akartam elhinni, hogy ezt őszintén, szívből emeli a magasba. Odarohantam hozzá, hogy megkérdezzem, »mi történt«.
Én elhomályosítom az arcát tiszteletből, bár a Fidesz és csatolt részei büszkén osztogatják a képeket. Ezt a fiatal lányt én nagyon sokra tartottam, tartom. Mély érzésű, rengeteg kérdéssel, őszinte kíváncsisággal és tisztasággal. Öröm volt számomra, hogy itt a falumban ilyen lélekre leltem, akivel a hitben is osztozom. Megtisztelő volt, amikor hozzám fordult, őszintén hordtam az imáimban. A szívemben hordoztam, mert aggódtam, hogy a sok-sok kérdésére megtalálja az igaz, csendben születő, halk válaszokat, hogy rádöbbenjen, milyen értékes ember, és képességeihez méltó pályát válasszon. Abban a hiszemben, és abban a tudatban voltam, hogy ez a kapcsolat köztünk ép. Erre ma megláttam a kezében egy táblával, amely szerint én örök vesztes vagyok. És miután odaszaladtam hozzá, rákérdezni, úgy válaszolt, mintha soha nem ismert volna, letagadta, hogy valaha is barátok lettünk volna, és felmondta rólam a kötelező propagandát. Megrendültem.
Sajnos a sok kérdésre, belső vívódásra és útkeresésre egyszerű és kézzel fogható válaszokat ad a propaganda. Lekerekít. Jellegtelenül lesimít. Leveszi a vállunkról a kétkedés terhét. Könnyen ad biztonságot a propaganda köré szerveződő közösség, mert az erős identitáshoz könnyű idomulni, világa fekete-fehér.
Nem az számít, hogy melyik párt, ez a lelkület a mélységesen romboló. Olyan sebeket okoz, amely nem gyógyul kormányciklusok alatt. Szétzilálja a társadalom szövetét. Honfitársak és felebarátok helyett ellenségeket szül. Szégyellje magát az a politikai közösség, amely képes így eltorzítani egy emberi lelket. Mi pedig fogadjuk meg, hogy a kapcsolatok helyreállításáért dolgozunk. A kiengesztelődésért. Önmagunkkal is.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

www.mandiner.hu