A magyar ellenzék
szélsőséges része megint nagyot alkotott az európai parlament
LIBE-szakbizottságának jogállamiságot féltő, még az év vége előtt a finn
uniós elnökség részéről sebtében összegründolt ülésén. Hétfőn, a
hónapok óta a saját hazugságspiráljába belegabalyodó, egyre inkább
trágár módon mocskolódó gyurcsányista-momentumos tandem ismét az
országra támadt. Mára nyugodtan kimondhatjuk azt, hogy mikor valódi
ügyeket figyelmen kívül hagyva, megfoghatatlanul általánosított elvekre
hivatkozva féltik Brüsszelben vagy Strasbourgban a magyar demokráciát,
gyalázzák az országot és egyre nagyobb büntetési mechanizmusért
könyörögnek, akár az uniós pénzek befagyasztását követelik, akkor a
nemzet és minden magyar állampolgár érdekeit árulják el. Csak most már
arra lenne szükségünk, hogy Donáth Anna és Gyurcsányné Dobrev Klára
morálisan elítélendő cselekedeteinek súlyára rámutassunk azok körében
is, akiknek köszönhetően ma egyáltalán uniós képviselők lehetnek. Mert
látni és láttatni kell azt, hogy olyan világpolgárok kaptak képviselői
széket, akik minden órában azon agyalnak, hogy miképp lehetséges még
nagyobbat belerúgni Magyarországba – csöppnyi politikai hasznot remélve a
megtévesztett polgárok részéről.
Valaki magyarázza végre el nekünk azt,
hogy mik azok a konkrét jogállamiságot sértő kormányzati lépések,
amelyek miatt Gy.né Dobrev Klára és Donáth Anna is mocskolta az országot
és mind szigorúbb eljárásokat követelt a LIBE-bizottság hétfői ülésén?
Egyáltalán: mi az a kézzel fogható rendelkezés vagy törvény, amely
szerint az Orbán-kormány megsérti és szerintük egyre jobban megsérti a
jogállamiságot? Mert voltaképp csak általános lózungokat, üres politikai
vádakat hallhattunk, illetve a jogállamiság gumicsontként is létező
fogalmán rágódtak órákig, nem pedig valódi törvényeket, rendeleteket
jelöltek meg. Ártva ezzel az országnak, ártva minden magyar embernek!
Sajtószabadság, oktatási jogok?
Van egy általános tézis, miszerint a
hazai sajtószabadság egyre szűkül. Ez a politikai vád egyébként a
kölcsönös párbeszédnek köszönhetően már régen lezárt médiatörvény – ami
talán az utolsó valódi jogi vita volt – többszöri módosítása óta
napirenden van. Voltaképp bármi is történik azóta, amihez a kormánynak
semmi köze (pl. tulajdonviszonyok alakulása) újra és újra
megfogalmazódik a vád Magyarországgal szemben. De akkor is, ha éppen nem
történik semmi – hisz általában véve a jogok sérülése – minden valós
jogi lépés hiányában is – politikai alapon kimondható (mert a
politikában tényleg mindent lehet…). A magyar ellenzék pedig ki is
mondja, az elvtársaik pedig megismétlik az unióban, hogy azután
visszhangként újra hallható legyen – mint az „általános nemzetközi
vélekedés” – a magyar politikai vitatérben.
Még akkor is így történik, ha a
megnyugtatóan végződött médiatörvénnyel kapcsolatos jogi vita óta
bizonyítani nem a szabadságot, hanem annak ellenkezőjét kellene, ha már
mindenféle jelentésben és bizottsági hozzászólásban féltik az alapvető
jogot. Leginkább addig igaz ez, míg voltaképp azt tapasztaljuk, hogy a
legnézettebb kereskedelmi televízió (RTL Klub) és a relatíve
legolvasottabb hír és más tematikájú portálok (pl. Index.hu), voltaképp
az objektivitás mítoszában bemutatott ellenzéki sajtótermékek
működésében a létező véleménynyilvánítás szabadságának minden
elképzelhető formájával találkozhatunk nap mint nap. E mellett pedig
feleleveníthető az is, hogy az a Klub Rádió szintén „remekül” működik,
amely néhány éve még árulkodni járt az unióba, hogy őket bizony
betiltották. Holott Magyarországon csupán az ellenzéki összefogás
főpolgármestere, Karácsony Gergely tiltott be ténylegesen egy
médiaterméket, a Lokált, de ez úgy látszik nem zavarja a
demokrácia-rettegők érvrendszerét. Ahogy Gyurcsányné Dobrev Klárát és
Donáth Annát sem abban, hogy ismét nagy általánosságban elmondják, hogy
bizony minálunk félnek az objektív (ellenzéki) médiamunkások, ami
egyébként úgy hülyeség, ahogy van.
Mint ahogy az oktatási és kutatási
szabadság is köszöni szépen jól működik, és érdekes módon még az sem
tűnik fel a jogállamiság gumicsontját rágcsáló képviselőknek, hogy a CEU
is egész pofásan ki van stafírozva és senki el nem zavarta őket. (Jé,
tényleg!)
A hazaárulás, mint mérföldkő
Az ülésen, a LIBE-képviselői közül a
nemzetközi vonal mellett Donáth Anna és Gy.né Dobrev Klára is igen
szélsőséges véleményt fogalmaztak meg az Orbán-kormánnyal szemben, majd
mind nagyobb büntetésért – akár az uniós pénzek megvonásáért – kezdtek
el könyörögni. Mindezt úgy, hogy őket (is) magyar választópolgárok
juttatták oda, ahová; azért, hogy az országot és egy értékrendszert
képviseljenek, ami felvet egy-két húsba vágó kérdést.
A momentumos Donáth Anna szerint az
elmúlt év jogállamisági eljárásai csak tovább rontottak a helyzeten, és
„felbátorították” Orbán Viktor kormányát a jogsértések egyre súlyosabb
elkövetésére. Habár semmi konkrétum nem hagyta el Donáth száját, csak
az, hogy egyre rosszabb a helyzet és jó lenne, ha a mechanizmusba végre
belekerülne a támogatások megvonásának lehetősége – mert az tényleg
ártana az országnak – mégis el merte ezt mondani. Mindezt minden világos
érvelés hiányában – ami nagyfokú bátorságról, érthetetlen
magabiztosságról és voltaképp pofátlanságról is tanúskodik. Hacsak nem
az volt a magabiztosság oka, hogy nagyon hazai pályán érezte magát a
lelkész-lány.
Ahogy Gyurcsány Ferenc felesége is
teljesen alaptalanul merte az állítani, hogy az elmúlt egy évben „Orbán
Viktor radikalizálódott”, különösképp az önkormányzati választások után,
ami teljesen megalapozatlan kijelentés. Már csak azért is, mert a
harmadik nagy vitatott ügy, az elkülönült közigazgatási bíróság tervét
éppen az önkormányzati választások után, a nemzetközi vitáknak is
köszönhetően, a kormánypárt az ellenzékkel közösen visszavonta. Így
teljesen érthetetlenek, jogilag értelmezhetetlenek Gy.né Dobrev Klára
politikailag motivált mondatai.
Mi lesz még?
Az unió soros elnökségét még két hétig
betöltő Finnország európai ügyekért felelős minisztere, Tytti
Tuppurainen azt szeretné, ha jövőre a horvátok folytatnák a jogállamiság
témájában a lengyelek és a magyarok elleni eljárásokat. És nagyon úgy
tűnik, hogy ebben továbbra is számít a Magyarországról érkező ellenzéki
képviselők támogatására, akik ezt némi politikai hátszél biztosítása
miatt meg is fogják adni.
A kérdés csupán az, hogy meddig lehet még
az általánosság szintjén tovább hazudozni az ország helyzetéről,
illetve az, hogy annak milyen egyéb politikai következményei lehetnek.
Gondolhatunk itt a Fidesz EPP-tagságára, amely esetében Gy.né Dobrev
Klára el is szólta magát a hétfői meghallgatáson, amikor célzott rá,
hogy a kormánypártot egy ilyen vita (?) után nem lehet visszavenni a
pártcsaládba. Azaz a képviselő asszony kimutatta a foga fehérjét azzal,
hogy tovább ütve a vasat, most már az elvileg ellentétes politikai
pártcsaládot is gyengítené – ami voltaképp fel sem ér addig, ami kárt az
országnak, és közvetve a saját szavazópolgáraiknak is okoznak ezzel
vamzerkodó magatartással.
Ez pedig az utolsó kérdés. Mit tehetünk
azért, hogy azok a szavazópolgárok is felismerjék a képviselők
mindannyiunk számára káros tevékenységét, akik rájuk szavaztak? Mert
egyedül abban bízhatunk, hogy csak a saját támogatóik nyomására hagyják
abba ezt a bántó, megmagyarázhatatlanul ártalmas, mindannyiunk számára
káros pocskondiázást.
Nagy Ervin
A szerző a XXI. Század Intézet kutatójawww.pestisracok.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése