Lázár zseniálisan tette helyre a hőzöngőket

Gyűlöletkampányt könnyebb szervezni, mint otthonteremtési támogatást kialakítani.
Kommunista tempójú hatalomgyakorlás zajlik Vásárhelyen: a városvezetésnek semmilyen elképzelése nincs, miközben feléli a tartalékokat és a jövőt – véli Lázár János. Az országgyűlési képviselő szerint a Fidesz komoly bizalomvesztést szenvedett el országosan: legfőbb ideje, hogy a valós problémákkal, az emberek hétköznapi kihívásaival foglalkozzon, ha vissza akarja szerezni a támogatóit 2022-ig. Például a világszínvonalú oktatás és egészségügy megteremtésével. A hódmezővásárhelyi Promenad.hu nagyinterjúja!

Fotó: Promenad.hu/Gémes Sándor

Az október 13-i önkormányzati választás ellenzéki győzelmet hozott Hódmezővásárhelyen, a balliberálisok kerültek többségbe a város irányításában. Hogyan értékeli most a vásárhelyi Fidesz, a vásárhelyi nemzeti oldal és politikai közösség helyzetét? Milyen mozgásterük maradt?
Természetesen nem örülök a választási eredménynek, de Churchilltől azt is tudjuk: a siker nem végleges, a kudarc nem végzetes, csak az számít, hogy legyen bátorság a folytatáshoz.

Azon dolgozunk, hogy visszaszerezzük a választók bizalmát. Ehhez a nemzeti oldalnak jobbá kell válnia a következő években. Nemcsak a versenytársainál, hanem eddigi önmagánál is jobbá.

Hódmezővásárhely életében lezárult egy korszak: 1990-2020 között új város, új közösség született, amely az elmúlt százötven esztendőben a legjobb életminőséget garantálja az itt élőknek. Harmincéves városépítő munkánk eredményeként rendbe tettük a város gazdasági életét, pénzügyeit: az adóbevételek erős támaszt adnak a költségvetéshez, rendelkezésre áll a fejlesztések forrása. Büszkén állíthatjuk: Hódmezővásárhely az elmúlt harminc év egyik legnagyobb nyertese.
A városházán azonban egy kommunista tempójú, liberális fordulat történt. Sajnos ugyanazt figyelhetjük meg, mint minden baloldali hatalomátvételnél: a tartalékok és a jövő felélése zajlik, miközben a – módszerei és politikai kapcsolatai alapján leginkább gyurcsányistának nevezhető – városvezetésnek semmilyen elképzelése nincs arról, milyen lesz Vásárhely öt-tíz év múlva. Semmi sem történik, miközben lassan kiürül a kassza. A városban ma kizárólag a gyűlölet politikája és az uszítás az úr. A választást nem a baloldal nyerte meg, hanem a Fidesz veszítette el, itt és országosan is. El kell tehát gondolkodnunk, miért szenvedtünk veszteségeket. Bízom benne, hogy a következő években képesek leszünk megújítani a nemzeti oldalt.
Az október 13-i eredményeket sokan sokféleképpen értelmezték, amire az adott lehetőséget, hogy míg Budapesten és számos nagyvárosban fordított az ellenzék, vidéken, a megyei jogú városok többségében győzött, a kisebb településeken pedig egyértelműen tarolt a Fidesz. Ön szerint mi történt?
Látványos a különbség a 2018. áprilisi kétharmados felhatalmazás és a 2019. októberi bizalommegvonás között: a Fidesz tanulságos vereségeket szenvedett. Tudomásul kell venni, új politikai korszak köszöntött Magyarországra, ahol két párt van: a Fidesz és a „NemFidesz”. A választókerületemben is csökkent a Fideszre szavazók száma, míg a nem ránk szavazóké stagnál, tehát nem egyre többen szavaznak ellenünk, hanem elveszítettük bizonyos választói csoportok bizalmát. Az elmúlt harminc évben azért volt sikeres a nemzeti oldal Magyarországon, mert mindig, amikor kormányzati lehetőséget kapott a valós problémákkal foglalkozott, az emberek hétköznapi kihívásaira adott választ.

Ha a Fidesz visszatér arra az útra, hogy a valósággal foglalkozik, akkor képes lesz visszanyerni a szavazói támogatását, sőt, mások bizalmát is hozzáteheti ehhez. Amennyiben viszont nem fordulunk vissza az emberek hétköznapi problémái felé, akkor nagyon kockázatos két és fél éves választási felkészülés áll előttünk.

Izgalmas időszak lesz, a verseny nyitott, ami egyébként azt is bizonyítja: a magyar demokrácia él és virul.
Milyen konkrét feladatok állnak a Fidesz előtt, ha meg akar újulni, és vissza akarja szerezni az elveszített választói bizalmat? Túl tudnak lépni az évek során megszokott kommunikációs és politikai rutinon?
Egyetértek Matolcsy György jegybank elnök úr minap megjelent elemzésével: az elmúlt tíz év legnagyobb eredményei a 2008-as válság gyors és sikeres kezelése, a családok támogatása, az új típusú adózás, a központi állam és az önkormányzatok pénzügyeinek rendbetétele, az egymillió új munkahely megteremtése, a devizahitelesek megsegítése, a magyar adósságállomány konszolidációja, a versenyképességünk növelése: az 5 százalékos gazdasági növekedés és a több mint nettó 10 százalékos jövedelememelkedés, amire ötven éve nem volt példa idehaza. Ez azt mutatja, ha Magyarország bajban van, mi képesek vagyunk rendet tenni: pontosabban mi vagyunk képesek rendet tenni.

Amikor a baloldal kapott lehetőséget a kormányzásra, annak gazdasági és társadalmi értelemben is mindig csőd lett a vége. 1918/19-ben, majd 1989/90-et megelőzően is csődbe vitték, a megsemmisülés szélére sodorták az országot, mint ahogy a 2008/09-es csődhelyzetnél is a teljes összeomlás fenyegetett.

Az önkormányzati választásokon győztes balliberális vezetőktől szinte mindenhol azt látjuk, mint Vásárhelyen: semmi más nem történik, mint a Fidesz gyalázása. Képtelenek egyszerű és világos válaszokat adni arra, mi történjen az adott településekkel. Nincs víziójuk az ország sorsát illetően sem. A Fidesznek éppen ezért saját magát kell olyan helyzetbe hozni, hogy érdemi válaszokat adjon minden társadalmi csoport hétköznapi problémáira a fiataloktól kezdve a nyugdíjasokig. Magyarország versenyképességéhez elengedhetetlenül szükséges a világszínvonalú egészségügyi ellátás megteremtése, fel kell építeni a világ egyik legjobb oktatási rendszerét, és az ember, valamint a természet harmóniáját helyreállítva egy új nemzeti vidékpolitikára van szükség, ami nemcsak zöld fordulatot jelent, hanem jelentősen növeli a falvakban és kisvárosokban élők életminőségét.
Hasonló témákról hallunk rendszeresen az ön által indított Egy Ladában Lázárral sorozat epizódjaiban is. Mennyire tudnak ezek a találkozások tükröt tartani a magyar valóságnak, a választói gondolkodásnak? Milyen tapasztalatokkal gazdagodott?
A tavaly áprilisi és a most októberi választásból is azt a tanulságot vontam le, az én dolgom, hogy minél többet foglalkozzak, találkozzak és beszélgessek a választópolgárokkal. Szerintem ez az egyéni országgyűlési képviselők legfontosabb feladata. A célom, hogy minél több lakossági találkozáson szerezzek személyes benyomásokat, ezért tartom fontosnak az Egy Ladában Lázárral sorozatot is. A felvételek megmutatták számomra, hogy sokszor bántó a különbség az emberek hétköznapi élete és aközött, amiről egyes politikustársaim beszélnek. Minél inkább nő ez a távolság, annál nagyobb a veszély, hogy a kettő közötti szakadékba beszivárognak a szélsőségesen liberális vagy baloldali pártok, és megszállják az emberek gondolkodásmódját.
Feltűnő, hogy az internet, a közösségi média a balliberális „érzékenyítés” fő terepe. A Fidesz közben lefagyott?
Egyértelmű, hogy az irigységre építő baloldal fő fegyvere a digitális technológia által anonim formában, illetve álnéven folytatott uszító politika, elég csak példaként említeni a Facebookot, az ott zajló kommentháborút. Tudomásul kell vennünk, amennyiben az országot irányító politikai erő nem foglalkozik, nem beszél eleget bizonyos társadalmi csoportokkal, illetve nem azokra a problémákra válaszol, amelyek az embereket foglalkoztatják, akkor a szélsőségesen liberális és baloldali uszító politika – jobb híján – utat talál a választópolgárokhoz.
Ha Orbán Viktor most beülne ön mellé Mezőhegyesen a Ladába, mit mondana neki: vissza a hétköznapokhoz, vissza az emberekhez?

Orbán Viktornak nincs szüksége az én tanácsomra, az egész Fideszben neki a legerősebb a valóságérzékelése.

Ezzel együtt százszázalékos biztonsággal állíthatom, azt a Fidesz-szavazó nyugdíjas polgártársamat, aki Mezőhegyesen, Csanádalbertin, Makón vagy Vásárhelyen 85-100 ezer forintból él, nem érdeklik a magyar gazdaság kedvező makroadatai. Az ő problémáira ezek nem adnak konkrét, hétköznapi választ, ami lehetőséget teremt a politikai ellenfél számára. Gyűlöletkampányt ugyanis mindig könnyebb szervezni, mint rezsicsökkentést vagy otthonteremtési támogatást kialakítani. Szóval nehéz idők előtt állunk, de remélem, egyszer és mindenkorra lezárul végre a kommunista tempó időszaka, és sikerül a lelkekben, a fejekben is befejezni a rendszerváltást.
Mit ért ezen így 2019 végén, három évtizeddel az államszocialista diktatúra bukása után?
A nagyapám soha nem lépett be a termelőszövetkezetbe, semmilyen formában nem működött együtt a bolsevikokkal, igazi ellenálló volt. 1990-ben azt mondta nekem, akkor lesz vége a kommunizmusnak az emberek fejében és lelkében, amikor nem arra építünk, hogy irigyek vagyunk, és el akarjuk venni a másikét, hanem a saját tehetségünkkel, szorgalmunkkal, munkánkkal próbálunk sikeresek lenni. Figyelmeztetett, hogy ez a kultúra- és mentalitásváltás annyi idő alatt fog bekövetkezni, mint ameddig a kommunizmus tartott. A jó hírem, hogy harminc évet már magunk mögött hagytunk, viszont ezek szerint maradt még tizenöt. A baloldal nem tesz mást, mint Orbán Viktor és a fideszes vezetők ellen uszítja az embereket, és a gyűlölet kultuszát építi, miközben semmi érdemi mondanivalója nincs az ország jövőjéről, az emberek hétköznapjairól.
1789 óta az európai politika a „szabadság, egyenlőség, testvériség” hármas jelszava köré szerveződött vagy azzal szemben határozta meg magát. Azóta a politika alapvetően két utat kínált a vágyott egyenlőség eléréséhez. Az egyik, hogy mindenkinek lehetőséget ad arra, tanuljon, dolgozzon, és a saját szorgalmával, munkájával sikeres jövőt építhessen. A másik út szerint pedig egyszerűen el kell venni attól, akinek több van, és ezzel minden megoldódik. Ez utóbbit nevezem kommunista tempónak, márpedig ezt az irigységet kovácsolják egyesek ma újra Magyarországon és Hódmezővásárhelyen is. Persze világjelenségről van szó, amit a digitális technológia sokszorozott meg, erősített föl. A demokrácia zsákutcájának tartom a névtelen uszítás lehetőségét: ha megszűnne ez a fajta anonimitás, jobbá válna a világ.
Az ezek szerint még tizenöt évig köztünk élő kommunizmus hevületével estek önnek, kígyót-békát kiabálva nemrég a balliberális médiumok és a vezető ellenzéki politikusok, midőn virágot vitt Horthy Miklós kenderesi emlékhelyére, és hős katonaként, igaz magyar hazafiként emlékezett rá. Mi volt a célja ezzel a gesztussal, és mit szól az ügy utóéletéhez?
Azért tettem, mert fontosnak tartom a főhajtást és az emlékezetpolitikát. Megcáfolhatatlan tény, hogy 1919-ben a baloldal tombolása után Horthy Miklós és bajtársai mentették meg az országot a pusztulástól. Ezt az 1920-as években baloldali és liberális politikusok, társadalomtudósok, költők és írók is pontosan tudták és elismerték, ez adta a rendszer legitimációját. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a Horthy-rendszer társadalompolitikája vagy a világháborús szerepvállalása hibátlan vagy bűntelen lett volna. Ugyanakkor tagadhatatlan erény és érdem, hogy az 1920-as évek Horthyja a teljes megsemmisüléstől mentette meg az országot annak a baloldalnak a pusztítása után, amelynek szellemi örökösei ma egy koszorú és egy főhajtás miatt engem gyaláznak a televíziókban és az újságokban. De ha már itt tartunk,

nagyon remélem, 2020-ban méltóképpen fog emlékezni az ország, hiszen a százéves trianoni trauma lezárása új korszak megnyitására nyújt lehetőséget. A diktátum évszázados veszteségei után Magyarországnak előnyt kell kovácsolnia a hátrányból, büszke, erős és sikeres országgá kell válnia Európában.

Visszatérve Vásárhelyre, városunkban is nap mint nap tapasztalható az ellenzéki vezetés romboló gyűlöletpolitikája, melynek egyik fő céltáblája a tram-train beruházás, amit kormánybiztosként ön felügyel. Mi a véleménye a fejlesztés elleni szűnni nem akaró hangulatkeltésről?
A Vásárhelyt Szegeddel összekötő vasútvillamos megépítése minden vásárhelyi életét pozitívan fogja befolyásolni. Az 1990-ben megkezdett városépítő munkánk utolsó kockájáról van szó, amelynek révén az addig stagnáló közösségből erős középvárost építettünk, ami szövetséget tud kötni a környékbeli nagyvárosokkal, és olyan életminőséget kínál az embereknek, hogy érdemes legyen helyben maradniuk. Ennek fontos feltétele a közlekedés, hiszen ha könnyebben jutunk el a szomszédos nagyvárosba, ahol szolgáltatásokat tudunk igénybe venni, akkor nem szükséges beköltöznünk oda. A könnyebb megközelíthetőség mások számára is vonzóvá teszi az itteni létet. Nem beszélve arról, hogy a városi szakaszokon a tram-train az elmúlt évtizedek legjelentősebb zöldberuházását is jelenti, hiszen a villanymotorú üzemmód révén Vásárhely és Szeged utcáin a károsanyag-kibocsátás is csökkenni fog.
A kormánynak megingathatatlan célkitűzése, hogy Szegedet az alföldi régió központjává tegye. Szegeddel jó összeköttetésben lenni, ezt a szabadkaiak, aradiak és temesváriak is tudják, csak – úgy tűnik – a vásárhelyiek egy része nem ismeri föl a jól felfogott érdekeit. Sajnos nincs mit csodálkozni ezen, mert akadnak olyan politikusok, akik folyamatosan uszítanak a beruházás ellen. Annak ellenére, hogy Magyarország legizgalmasabb közlekedési projektjéről beszélünk. Zöldmezőben villamosépítés városi területen hetven-nyolcvan éve nem történt, sőt, inkább villamossíneket zártak be. Ráadásul maga a technológia is nagyon érdekes, hogy a vasútból miként lesz villamos, illetve a villamos hogyan tud vasútként működni a két település között. Ha ez a próbálkozás beválik, útmutató lehet a budapesti elővárosi közlekedés megszervezésében, nem véletlen tehát, hogy Brüsszel és a kormány is támogatja a beruházást, ami a vásárhelyieknek egyetlen forintjukba se kerül. Kapnak viszont Szeged és Vásárhely között egy olyan villamost, ami képes lesz napi öt-tízezer ember ingázását komfortosabbá tenni, javítani a két város együttműködését, Hódmezővásárhelyen belül új közlekedési lehetőséget biztosítani és emelni a szolgáltatások színvonalát. Egyetlen racionális érvet nem hallottam még, miért ne lenne ez jó a városnak. A gyűlölködők száját rengeteg butaság és tájékozatlanság hagyja el, amivel magukról állítanak ki szegénységi bizonyítványt, és égetik a várost az egész ország előtt. Ez nem tesz jót a közösségnek. Ma Hódmezővásárhely egy tekintélyét vesztett várossá vált az országban, amihez nagymértékben hozzájárul a vasútvillamos elleni gyűlöletkeltés és uszítás.
Visszatérő kritika, hogy az építkezés nem halad. Tényleg csúszásban vannak, veszélyezteti bármi a 2021 őszi indulást?
A beruházás az előzetes tervekhez képest jól halad. Összetett és bonyolult műszaki-technológiai projektről van szó, Hódmezővásárhely teljes szakaszán például közműveket kellett kiváltani, amihez a város nem adott segítséget, nem készítette el időben a terveket, ami jelentős időveszteséget okozott, de ezt is tudtuk kezelni. A kocsik épülnek, 2020-ban megérkeznek, elkezdődik a próbaüzem. Azon dolgozunk, hogy 2021 őszén mindenki számára megindulhasson a forgalom. Az építkezés nagy részén túljutottunk. Egy ekkora beruházás természetesen kellemetlenségekkel jár, ezért mindenkitől elnézést kérünk, illetve mindenkinek köszönjük a türelmet. A tram-traint a város érdekében valósítja meg a kormány és az Európai Unió, és ha megépül, Vásárhely mindent megkapott az adófizetőktől, amire szüksége volt. Innentől kezdve a város sorsa választott vezetőinek kezében van, az ő képességeik és döntéseik határozzák meg, hogyan élünk majd itt a jövőben.
A Mezőhegyesi Ménesbirtok fejlesztését is kormánybiztosként irányítja. Az állami vállalat élén nemrég változás történt, miután a korábbi vezérigazgatót, Pap István Tibort meggyőző többséggel polgármesterré választotta a város. Mit üzen ez önnek, és mit jelenthet Mezőhegyes és a ménesbirtok együttműködésében?
A ménesbirtok volt vezérigazgatója meggyőző támogatással lett polgármester, ami talán visszajelzés arról is, mit gondolnak a mezőhegyesiek a közösen végzett munkáról. Ez volt egyébként számomra az önkormányzati választás egyik legellentmondásosabb tapasztalata: volt, ahol a pártpolitikai törésvonalakon átívelő városépítő munkára szavaztak az emberek, jobb- és baloldaliak egyaránt, például Makón és Mezőhegyesen, és volt, ahol ezt a fajta fejlődést, építkezést elutasították, és inkább a politikai szembenállás fönntartását látták fontosabbnak, akár a saját hétköznapi érdekeik ellenében is. Keressük az okokat, miért van így, hogy mindenütt vonzóbbá tehessük a nemzeti oldalt.
Melyek a fő célkitűzések Mezőhegyesen a következő években?
Mezőhegyesen az a feladatom, hogy Magyarország legjobb mezőgazdasági vállalatát építsük föl. Az elmúlt években 30 milliárdot invesztáltunk a 600 főt foglalkoztató vállalkozásba, amely sikeres, jól működő céggé nőtte ki magát. Mintagazdaságot alakítunk ki, ami minden magyar földműves számára példa lehet, és amely öt éven belül Európa egyik legjobb mezőgazdasági vállalkozása lesz. Meggyőződésem, hogy az eredmények már 2022-re látszódni fognak!
A közlekedésfejlesztéssel kormánybiztosi megbízatása a tram-train mellett az Alföld egészét érinti. Friss hír, hogy jó esély nyílik az algyői Tisza-híd négysávosítására, korszerűsítésére. Hogy állnak a nagyprojektek, és miért tartja fontosnak, hogy mobilizációs szempontból előrelépjen ez a térség?
Nem véletlen, hogy az a politika, amit mi képviselünk, általában népszerűbb a vidéki településeken, mint a nagyvárosokban.

Az elfeledett vagy a balliberális politika által egyenesen elárult térségek felzárkóztatása, az ország gazdasági újraegyesítése csak a mi programunkban szerepel. Ez talán nem független attól, hogy a párt meghatározó vezetői vidékiek, akik nem felejtették el, honnan jöttek, és nem csak filmekből meg regényekből ismerik a vidéki Magyarországot.

A „vidékiségünk” szerintem nem hátrány, vagy szégyellnivaló dolog, hanem előny. Abban hiszek, hogy érdemes még bátrabban, még cselekvőbben a vidék felé fordulnia a politikai közösségünknek. Ezek a települések egyrészt megérdemlik, hogy harminc év után végre kiemelt figyelmet, fejlesztéseket és beruházásokat kapjanak, másrészt ők képviselik Magyarország növekedésének, erősödésének az aranytartalékát. Ma a nagyvárosok – nem kis részben épp a fideszes polgármesterek és a kormányzat teljesítményének köszönhetően – szerencsére jól működnek Magyarországon, viszont a köztük és a körülöttük lévő vidéki kistelepülések között még mindig óriási a különbség. A vidék felzárkóztatása kulcskérdés, ezen belül önállóan is hatalmas erőtartalékot jelent az Alföld, ezért küzdök és harcolok a térség infrastruktúrájának a javításáért.
Azt kértem a miniszterelnöktől, és azt javasoltam a kormánynak, hogy sürgősen kezdjen hozzá a rendkívül rossz állapotban lévő Budapest – Szeged kötöttpályás vasúti vonal újjáépítéséhez. A cél, hogy Szeged belvárosa és Budapest belvárosa között maximum 1 óra 45 percre legyen a menetidő, és erre van is fogadókészség kormányzati oldalon. A másik fontos projektünk a Kelet-Kárpát-medence központja, Debrecen felé vezet. Szeged és Debrecen összeköttetése az Alföld keleti részének alapvető érdeke, ezért azt terjesztettem a miniszterelnök elé, hogy négysávosítsuk a 47-es autóutat. Ennek a munkának fontos fejezetét képezi majd az algyői Tisza-híd rendbetétele és négysávosítása, amit a kormány javaslatként elfogadott. Hosszú távú beruházásról van szó, a Szeged és Debrecen közötti autóút négysávosítása 800 milliárd forintba kerül. Jelenleg is folyik a nyomvonal kijelölése, a tervek előkészítése. A harmadik zászlóshajó pedig a Déli Vasút, ami Debrecen, Békéscsaba, Szeged, Szabadka, Baja és Pécs vasúti összeköttetését jelenti. Az építkezés a szimbolikus Szeged – Szabadka vonallal jövőre megkezdődik.
Ez a három nagy közlekedési beruházás nemcsak segíti majd az Alföld közlekedését, de feltárja az itteni tartalékokat, és javítja a vidéken élők életminőségét, a régió a versenyképességét. Ismétlem: meggyőződésem, hogy az ország növekedési tartaléka a vidékfejlesztésben van, ezért a politikának érdemes határozottan a kistelepülések felé kell fordulnia, az ott élők életminőségét javítania, hogy lassíthassuk vagy akár meg is állíthassuk az elnéptelenedés, az elvándorlás folyamatát. Ennek érdekében új vidékfejlesztési programot kell készítenie a kormánynak, amiben sok munka vár ránk, „terepen dolgozó” országgyűlési képviselőkre, a vidéki Magyarország követeire. Én ebben a szellemben igyekszem végezni a dolgomat.
Van-e újévi fogadalma? Hogyan kezdődik a 2020-as év?
Fogadalmam nincs, inkább céljaim és ambícióim vannak. A munkámban végre többet szeretnék az építésre koncentrálni, semmint a politikai küzdelemre és birkózásra. Civilben pedig – túl azon, hogy többet szeretnék a családommal lenni – jóval többet akarok sportolni, mint amennyit az óévben sikerült.

Idén leszek 45 éves. Bár a számmisztikában meg a jeles évfordulók sorsfordító erejében nem hiszek, azzal tisztában vagyok, hogy ez az egyik legértékesebb időszak az ember életében,

amikor a tapasztalat már, az energia pedig még a rendelkezésére áll. Ezt az időszakot illik kihasználni. Nemcsak magamért, hanem azokért is, akiket képviselek. Erre készülök 2020-ban.
Forrás: Promenad.hu
https://aktualis.blogstar.hu/