Szanyi keményen beszólt Ujhelyinek

Pista csak pöffeszkedik...
Írta: Pálfy Dániel Ábel

„Ezt a teret kívánjuk mi, »görögdinnyés« baloldaliak elfoglalni és betölteni.” Az MSZP politikai értelemben kimúlt, a Jobbikkal való összefogás hiteltelenítette a pártot. Erejét ezért a klímaválság elleni küzdelemnek szenteli a szocialistáktól a héten távozó Szanyi Tibor. A politikus a Mandinernek elárulta azt is, hogy tervez-e új pártot alapítani. Interjúnk.

Fotó: Földházi Árpád

 

Január 6-án bejelentette, hogy kilép az MSZP-ből. A „kapitány” elhagyja a süllyedő hajót?
Pontosabban szólva az történt, hogy lemondtam minden párttisztségemről és megszüntettem a párttagságomat. A mozgalmi becenevem dacára viszont sosem voltam az MSZP kapitánya. Viccesen mondva

legfeljebb a baloldaliság kapitánya lehetek.

Alelnök volt.
Az alelnök nem kapitány.
Épp ezért az idézőjel. A süllyedő hajó azért stimmel, nem?
Az a hajó lényegében már elsüllyedt. Talán csak az árbóc csúcsa látszik ki a vízből, amibe még kapaszkodik néhány tiszt.
Miért most döntött így? Nagyon régóta és rendszeresen kritizálta a párt működését, többször sikertelenül próbálkozott átvenni a vezetést. Miért várt eddig?
Ennek van egy racionális és egy szimbolikus magyarázata, és utóbbi a fontosabb, a döntésemet meghatározó dolog. Ez pedig az, hogy 2020-at írunk, és az előttünk álló tíz év minden tudományos konszenzus szerint is az utolsó évtized, amikor az emberiség még tehet valamit a túléléséért, a globális klímaváltozás megfékezéséért, az alkalmazkodásért, az élhető Föld megmentéséért.

Hatvannégy éves vagyok, ez valószínűleg életem utolsó aktív bő tíz éve lesz.

Az MSZP-ben már eltűntnek látom a potenciált, a szándékot és a lehetőséget arra, hogy ezekért a célokért küzdhessek. Az iszaptaposást, a szélmalomharcot másra hagyom. Egyik jelszavam az, hogy arra nézz, amerre megyünk!
A korábbi kritikái ellenére még tavaly szeptemberben, az ön által alapított IGEN mozgalom elindításának bejelentésekor is az MSZP-ben képzelte el a jövőjét. Mi történt azóta? Mi volt az utolsó csepp a pohárban?
Valóban, MSZP-tagként képzeltem el a mozgalomban való részvételt. Persze, akik csatlakoztak az IGEN-hez, azért stimuláltak engem, mondván: ezekkel a baloldali célkitűzésekkel miért vagyok az MSZP-ben. De voltak utolsó cseppek is, amelyeknek köszönhetően betelt a pohár.
Például?
Például az, hogy az MSZP elnöke idén tavaszra összehívta a párt, tisztújítást mellőző, kongresszusát, azzal az indokkal, hogy módosítani akarja az alapszabályt. Kíváncsi voltam, hogy mégis mit és milyen irányba szeretnének módosítani, hiszen ez lehet egy apró technikai változástól kezdve erős politikai lépésig (például a párt nevének megváltoztatásáig) bármi. Sok MSZP-taggal, megyei vezetővel, pártvezetővel beszéltem, de közelebbi ismeret hiányában csak tippelgettek. Az elnök tehát még a vezetőket is ignorálja.

Ez mi? Mitől párt az, ahol ilyen „meglepi” történhet?

Mondtam, hogy ez így komolytalan, ebből a cirkuszból kiszállok. A másik, hogy mindannyiszor hiába könyörögtem, az MSZP vonja le az elmúlt három választás, a 2018-as országgyűlési, és a 2019 EP- valamint önkormányzati választások tanulságait. Másfél év alatt volt három választás, és bő két évig választási szünet lesz, körülbelül öt százalékon áll a párt, itt lenne az alkalom, hogy megfogalmazzuk tanulságokat, de ez makacsul elmarad.
A Medián az Idea és a Publicus szerint 7 százalék az MSZP támogatottsága...
Az utolsó mért eredmény az EP-választáson volt, ez összesen 6,61 százalék, MSZP+P változatban, miközben a fent említett intézetek 10-12 %-ról beszéltek még a választást megelőző napon is. Ami lett, az az MSZP történetének legrosszabb eredménye. Aztán az őszi önkormányzati választás után kitört az eufória, és ezzel el is múlt minden lehetőség az önvizsgálatra. Persze örültem az adott helyi választások sikereinek, de az önkormányzati választás egész más, mint az országgyűlési választás, és ahol helyi győzelem született, az kevésbé csak az MSZP, inkább az egész ellenzék sikere. Az összefogás hozott eredményeket, de ettől még le kellene vonni a tanulságokat, akár negatívak, akár pozitívak a pártra nézve. Mert a teljes képhez hozzátartozik az is, hogy az MSZP öt megyében kiesett a közgyűlésből, meg az, hogy a párt a harmincadik születésnapján megerősítette, hogy

ragaszkodik a marxista gyökereihez, aztán együtt ünnepelte a helyi előrelépéseket a Jobbikkal.

A hivatkozott marxista gyökerek és a szélsőjobbal való tényleges együttműködés szerintem összeférhetetlen. Persze mindent lehet, de akkor legalább beszéljünk arról, hogy tényleg mindenki ezt akarja-e? Nagyjából száz tagunk hagyta el a pártot a Jobbikkal való együttműködés miatt, és közel hatvan embert kizártak azért, mert megtagadta az együttműködést.
Mi lesz az MSZP-vel? Korábban azt mondta, nem elképzelhetetlen, hogy megszűnik a párt.
Nagy kérdés, hogy mi lesz vele. Politikai értelemben az MSZP immár „ellényegtelenedett”. Hiába van néhány képviselője, akik naponta bejárnak a tévéstúdiókba, az emberek ma már alig gondolnak szinte bármit is a pártról. Ennek ellenére a párt átvészelheti az előttünk lévő tíz évet, lehet, hogy frakciójuk is lesz a következő országgyűlésben, de ez már kevés a boldogsághoz. Attól tartok,

a szocialista párt politikai tényezőként sajnos kimúlt.

Lehetséges, hogy egyesülhetnek a Párbeszéddel? Esetleg beleolvadnak a DK-ba?
Kétséges, hogy akár a DK-nak, akár a Párbeszédnek érdekében állna, hogy az MSZP-n lévő politikai, erkölcsi és anyagi terheket felvállalja. Kétlem, hogy ezt megtennék. Az egyes kapacitásokat, a most MSZP-s színekben politizáló polgármestereket, önkormányzati képviselőket esetleg „leszedik róla", és ezzel nagyjából szét is kapták a pártot. Innentől kezdve már tökmindegy, hogy a megmaradt csontváz jobbra, vagy balra dől.
A Teljes cikk ITT olvasható el.
www.mandiner.hu