Ejnye, ejnye Petike!
Az önkormányzati választást azért vesztették el a kormánypártok (és
elvesztették!), mert elfelejtették, amit eddig csak ők tudtak: milyen is
az ország, amelyben élünk.
Ungár Péter (LMP) írása a Mandiner hetilap 2019-es évértékelő összeállításából
A külügyminiszter minden adandó alkalommal, amikor tágabban a nemzetközi politikai térről kell beszélnie, a következő állítással indít: új világrend alakul éppen. A világ a kormánypártok állítása szerint átmeneti korban van, és ki fog alakulni az új rend, amelyben azok a nemzetek lesznek sikeresek, amelyek visszatérnek a normalitáshoz. Hogy ez pontosan mit jelent, egyetlen mondatban foglalják össze: vissza kell térni a magasabb rendű keresztény élethez. Azt viszont, hogy ez a 21. században milyen tartalommal bír, nem fejtik ki.
Félek, hogy csak annyit jelent számukra: ami biopolitikában Nyugatról jön, az rossz, és ami nem jön onnan, az jó. A biopolitikát, azaz a nő-férfi viszonnyal és a szexualitással kapcsolatos témákat a káros nyugati befolyás szimbólumaként azonosítják, és 2019-ben monomániásan csak ezekről beszéltek. Egy mondatot nem tudnak elmondani a nyugati szexuális trendek kritikája nélkül, a jobboldal televíziója annyit foglalkozik a szexuális kisebbségeket érintő kérdésekkel, hogy felmerül a gyanú, transzaktivisták szerkesztik.
2019-ben a jobboldal vezetőjénél a multikulturalizmus elleni küzdelmet a magánéleti szabadság elleni küzdelem váltotta fel. Azonban annak kifejtésével adósok maradnak, hogy a társadalom szerkezetében, a családi struktúrák átalakulásában végbement változások milyen értékrendbeli módosulásokkal járnak, és ezeket hogyan lehet és kell nemzetünknek a saját hasznára fordítania. Ehelyett 2019 a magyar jobboldal álszentségének és képmutatásának az éve volt. Az idei lett az az esztendő, amikor nem pusztán az országban kívántak rendet tartani, hanem a választópolgárok hálószobájába is belopakodtak. Számukra már csak az a politikai ügy, ami személyes.
A kormánypárti sajtó lett a Nyugatról importált #metoo-vádak politikai kiötlője és lelkes pörgetője. A prioritás az lett, hogy elmondják, milyennek kell lennie egy férfinek és egy nőnek, de arról nincs álláspontjuk, jó az euró vagy nem. A jobboldal Nyugatról másolja a témákat és az érveket: az északír abortusztörvényről szónokol, de nem mond semmit az északkelet-magyarországi szintetikusdrog-helyzetről.
Az önkormányzati választást azért vesztették el a kormánypártok (és elvesztették!), mert elfelejtették, amit eddig csak ők tudtak: milyen is az ország, amelyben élünk. Eddig tudták, hogy ez olyan ország, amelyben nem várja el az állampolgár, hogy megmondják neki, hogyan kell élnie. 2019 volt az az év, amikor a választók közölték is ezt a Fidesz–KDNP-vel. Kiderül jövőre, hogy az üzenet célba ért-e.
www.mandiner.hu
A külügyminiszter minden adandó alkalommal, amikor tágabban a nemzetközi politikai térről kell beszélnie, a következő állítással indít: új világrend alakul éppen. A világ a kormánypártok állítása szerint átmeneti korban van, és ki fog alakulni az új rend, amelyben azok a nemzetek lesznek sikeresek, amelyek visszatérnek a normalitáshoz. Hogy ez pontosan mit jelent, egyetlen mondatban foglalják össze: vissza kell térni a magasabb rendű keresztény élethez. Azt viszont, hogy ez a 21. században milyen tartalommal bír, nem fejtik ki.
Félek, hogy csak annyit jelent számukra: ami biopolitikában Nyugatról jön, az rossz, és ami nem jön onnan, az jó. A biopolitikát, azaz a nő-férfi viszonnyal és a szexualitással kapcsolatos témákat a káros nyugati befolyás szimbólumaként azonosítják, és 2019-ben monomániásan csak ezekről beszéltek. Egy mondatot nem tudnak elmondani a nyugati szexuális trendek kritikája nélkül, a jobboldal televíziója annyit foglalkozik a szexuális kisebbségeket érintő kérdésekkel, hogy felmerül a gyanú, transzaktivisták szerkesztik.
2019-ben a jobboldal vezetőjénél a multikulturalizmus elleni küzdelmet a magánéleti szabadság elleni küzdelem váltotta fel. Azonban annak kifejtésével adósok maradnak, hogy a társadalom szerkezetében, a családi struktúrák átalakulásában végbement változások milyen értékrendbeli módosulásokkal járnak, és ezeket hogyan lehet és kell nemzetünknek a saját hasznára fordítania. Ehelyett 2019 a magyar jobboldal álszentségének és képmutatásának az éve volt. Az idei lett az az esztendő, amikor nem pusztán az országban kívántak rendet tartani, hanem a választópolgárok hálószobájába is belopakodtak. Számukra már csak az a politikai ügy, ami személyes.
A kormánypárti sajtó lett a Nyugatról importált #metoo-vádak politikai kiötlője és lelkes pörgetője. A prioritás az lett, hogy elmondják, milyennek kell lennie egy férfinek és egy nőnek, de arról nincs álláspontjuk, jó az euró vagy nem. A jobboldal Nyugatról másolja a témákat és az érveket: az északír abortusztörvényről szónokol, de nem mond semmit az északkelet-magyarországi szintetikusdrog-helyzetről.
Az önkormányzati választást azért vesztették el a kormánypártok (és elvesztették!), mert elfelejtették, amit eddig csak ők tudtak: milyen is az ország, amelyben élünk. Eddig tudták, hogy ez olyan ország, amelyben nem várja el az állampolgár, hogy megmondják neki, hogyan kell élnie. 2019 volt az az év, amikor a választók közölték is ezt a Fidesz–KDNP-vel. Kiderül jövőre, hogy az üzenet célba ért-e.
www.mandiner.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése