Dörner György: csak magyar szemüvegen át tudom látni a világot

Megható beszélgetés az Újszínház igazgatójával.
Pénteken már a harmadik Herczeg Ferenc-műből készült darabot, a Bakócz Tamás esztergomi érsek pápai tiaráért folytatott küzdelmét feldolgozó, „Az élet kapuját” állítja színpadra az Újszínház, amelynek igazgatója a darab főszereplője. Dörner György érdemes és kiváló művész nem is érti, hogy mit kifogásolnak a liberálisok a szerző életművén, amely joggal került be a Nemzeti alaptantervbe, mert Herczeg Ferenc mi vagyunk. 

888: Mit gondol, mi baja lehet a liberális kultúrelitnek Herczeg Ferenccel?
Dörner György:

Álprobléma, csak acsarkodnak. Herczeg Ferenc úgy jó, ahogy van.

Valószínűleg mások az érdekeik, mint az enyém vagy a többi hozzám hasonló magyaré.
888: Ön szerint „Az élet kapuja” nem egy tipikusan magyar történet, amikor valamilyen véletlen, intrika, baki folytán ez a kis nép ugyan közel kerül a világpolitika alakításának lehetőségéhez, de mégis lemarad róla?
D. Gy.: Is. Mert nyilván van még más kis nép is a világon, amellyel ez megtörténik, de az nem érdekel, mert

én csak magyar szemüvegen át tudom látni a világot.

Nyilván jellemző ez ránk, de sok más is. Sokfélék vagyunk, sokdimenziósok vagyunk.
888: A darab egyik szereplője, Cardulo bíboros szerint „Magyarországnak soha nem lesz igazi polgársága. Azoknál a népeknél, amelyeket barbároknak szokás nevezni, csak egyes kivételes férfiak lelkében él az isteni szikra, a polgárok tömegében azonban nincs meg a közhasznú alkotások vágya.” Mit gondol, ez most is így van?
D. Gy.: Egy birodalom megkívánja a szakrális királyt. Ha nincs szakrális király, akkor bizony inog a birodalom. Magyarországon Mátyás az volt, nem véletlen az sem, hogy korábban Európa igyekezett tönkretenni az Árpád-házat. Európa szakrális királyai pedig pillanatok alatt vesztették el kapcsolatukat Istennel, helyette a gazdasági hatalom uralkodott.

És az így van azóta is, természetesen a király szó behelyettesítendő az éppen aktuális főnévvel.

Van munkaalapú gazdagság, és van a pénzből pénzcsinálás. Nyugat-Európának „Az élet kapuja” történetének idején a már felfedezett Amerikából – lényegében – az ingyen beáramló pénz adta a gazdagságát. Ebből a gazdagságból könnyű úgy tenni, mintha én lennék a jótevő.
Ezt a magyar polgárság nem tudta megtenni, ezért nyilván Cardulo bíborosnak igaza van. De a mi szempontunkból, a mi léptékeinkkel mi is rendelkeztünk polgársággal, csak nem abban az arányban és nem azzal a gazdagsággal, amelyet Cardulo számonkért rajtunk.
888: Az Újszínház minden támadás ellenére konzekvensen kitart Herczeg Ferenc és Wass Albert műveinek bemutatása mellett. Miért? És hogyan fogadja ezeket a műveket a közönség?
D. Gy.: Igazából nem is értem a kérdést. Valószínűleg azért, mert ők a legjobbak. Ráadásul ők a legújabbak is, hiszen

elhallgatta őket a kommunizmus, amely önmagában egy átok volt a magyar szerzőkre.

Ennek megfelelően a közönség remekül fogadja a műveikből készült előadásainkat. És őszinte kíváncsisággal, mivel előlük ugyanúgy elhallgatták őket, mint előlünk.
888: Ön szerint Bakócz Tamás életművét a helyén kezeli a magyar történelemszemlélet?
D. Gy.: Szerintem nem is ismerik. Egyetemi szinten talán, de még középiskolás szinten sem. Nem hiszem, hogy Bakócz Tamást olyan sokan ismerik Magyarországon, amennyire megérdemelné. Bakócz Tamás egy észak-magyarországi alsóbb osztálybeli iparosi családból származott, ahonnan a munkájával és a tehetségével küzdötte fel magát főpapi tisztségbe. És az eszével.

Egy síkhülye nem tudta volna elérni azt, amit Bakócz.

Tehetség nélkül nem lett volna az, aki. És ha belegondolunk, hogy mi lett volna, ha; akkor sejthetjük, hogy ha pápává választják, az megváltoztatta volna az egész utána következő magyar történelmet.
888: Miért fontosak a mai kor Magyarországának Herczeg Ferenc történelmi drámái?
D. Gy.: Miért fontos vizet inni? Miért fontos levegőt venni? Azért, hogy az ember életben maradjon.

Nem lehet kérdés, hogy miért kell nekünk Herczeg Ferenc. Ő a miénk. Ő mi vagyunk. Én Herczeg Ferenc is vagyok, Móricz Zsigmond is vagyok, Mikszáth Kálmán is vagyok.

Az vagyok, akik az őseink. Mivel kultúrával foglalkozó ember vagyok, nekem a kulturális őseim ezek a színpadi szerzők. Számomra ez a kérdés annyira érthetetlen, mintha megkérdeznének egy esztergályost, hogy miért kell vas a munka elkészítéséhez.
M. Kovács Róbert - www.888.hu