A Niedermüller nevű DK-s „képződményt” vélhetően az elvtársai sem az eszéért szeretik.
A Niedermüller nevű DK-s „képződményt” vélhetően az elvtársai sem az
eszéért szeretik, hosszú évek óta ékes bizonyítéka ő annak, hogy
viszonylag szerény értelmi képességekkel is elég jól meg lehet élni a
politikában, kiegészítve ezt némi „tudományos” munkássággal – társadalmi
folyamatok „kutatójaként” és egyetemi oktatóként. Utóbbival
kapcsolatban sem káprázatos esszék, briliáns tanulmányok révén került a
köztudatba, hanem amikor kiderült, hogy angolosan távozott a berlini
Humboldt Egyetemről, jelentős adósságokat hátrahagyva az intézmény és
kollégái felé.
Most pedig azzal sikerült tovább növelnie eleve érdemtelen ismertségét, hogy a fehér, keresztény, heteroszexuális férfiakat és nőket rémisztő képződménynek nevezte. Mivel nem hajlandó bocsánatot kérni, nyilvánvaló, hogy megállapítása kutatói munkásságának gyümölcse, de kár volt annyit töprengenie, hiszen valójában semmi újat nem mondott, csupán nagyon européer frázisokból szőtt egy vállalhatatlan tézist.
A balliberális tábor nem siet elhatárolódni, Karácsony Gergely például közölte: nem érzi megbántva magát, ami teljesen érthető, hiszen Niedermüller bizonyára nála férfiasabb képződményekről beszélt. A főpolgármester a Fidesznek azt javasolta: tüntessen a naplemente ellen is, az is zavaró tényező. Karácsony persze, a nagy DK-s gondolkodóhoz hasonlóan, ostobaságokat mond, hiszen a naplemente gyönyörű – bár lehet, hogy csak a heteroszexuális fehér keresztények látják annak. Másrészt ez az új, 21. századi rasszizmus, amiről szó van, nem egy „zavaró tényező”, hanem olyan jelenség, amely ellen minden épeszű embernek kötelessége fellépni. Az asszonyverő, keresztény, fehér férfi sztereotípiájának elterjesztése a genderelmélet térhódításával és a feminizmus „túltolásával” párhuzamos.
A magukat modernnek érző nyugatiak – mint Niedermüller, aki az Európai Parlamentben magába szívta a brüsszeli bürokrata fennsőbbrendűséget – azt szeretnék elérni, hogy gyermekeink a választott nemek szabadságában nőjenek föl, és körmönfont módon lassan szitokszóvá teszik a „férfi” kifejezést. Persze a férfi szerintük csak akkor megvetendő, ha fehér és keresztény. Érthető okból a NEM fehér férfiak nőkhöz való viszonyával nem foglalkoznak...
A keresztény, fehér férfi akkor lesz igazán veszélyes a szemükben, amikor elvesz egy keresztény, fehér nőt, és ebben a rémisztő családmodellben még gyerekeket is nevelnek, keresztény értékrend szerint. Gúnyosan támadják például az angol gyökerű, Tradwife elnevezésű mozgalmat, amelyben olyan hölgyek vesznek részt, akik „tradicionális” feleségként, anyaként, háziasszonyként élnek, és abban lelik meg a kiteljesedést, hogy boldoggá teszik a családjukat. Noha nem stepfordi biorobotok, s ezért nyilván nem minden tökéletes náluk sem, de igyekeznek ellátni otthoni feladataikat, este pedig szeretettel várják haza, gondoskodással veszik körül férjüket. A liberális felfogás szerint ez maga a rettenet, s az ezt a helyzetet elfogadó – netán ebben magát jól érző – férj pontosan az az elnyomó, akivel ők végleg le akarnak számolni.
Itt tartunk: a szabadságot szajkózók vitatják a nők döntési szabadságát egy bizonyos életformára, mivel azt meghaladottnak tartják.
A magyar kormány intézkedései nyomán már az egykeresős családmodell is működőképes lehet gazdaságilag, ám továbbra sem kényszeríti senki az asszonyokat a fakanál mellé. A liberális „képződmények” azt hiszik, hogy tudják, mire van szükségük a nőknek. Ám a nők sokfélék, és sokfélék a fehér, keresztény, heteroszexuális férfiak is. A sztereotípiákra alapozott és korszellemként nyomuló rasszizmus viszont igazán rémisztő.
Korompay Csilla - www.magyarhirlap.hu
Most pedig azzal sikerült tovább növelnie eleve érdemtelen ismertségét, hogy a fehér, keresztény, heteroszexuális férfiakat és nőket rémisztő képződménynek nevezte. Mivel nem hajlandó bocsánatot kérni, nyilvánvaló, hogy megállapítása kutatói munkásságának gyümölcse, de kár volt annyit töprengenie, hiszen valójában semmi újat nem mondott, csupán nagyon européer frázisokból szőtt egy vállalhatatlan tézist.
A balliberális tábor nem siet elhatárolódni, Karácsony Gergely például közölte: nem érzi megbántva magát, ami teljesen érthető, hiszen Niedermüller bizonyára nála férfiasabb képződményekről beszélt. A főpolgármester a Fidesznek azt javasolta: tüntessen a naplemente ellen is, az is zavaró tényező. Karácsony persze, a nagy DK-s gondolkodóhoz hasonlóan, ostobaságokat mond, hiszen a naplemente gyönyörű – bár lehet, hogy csak a heteroszexuális fehér keresztények látják annak. Másrészt ez az új, 21. századi rasszizmus, amiről szó van, nem egy „zavaró tényező”, hanem olyan jelenség, amely ellen minden épeszű embernek kötelessége fellépni. Az asszonyverő, keresztény, fehér férfi sztereotípiájának elterjesztése a genderelmélet térhódításával és a feminizmus „túltolásával” párhuzamos.
A magukat modernnek érző nyugatiak – mint Niedermüller, aki az Európai Parlamentben magába szívta a brüsszeli bürokrata fennsőbbrendűséget – azt szeretnék elérni, hogy gyermekeink a választott nemek szabadságában nőjenek föl, és körmönfont módon lassan szitokszóvá teszik a „férfi” kifejezést. Persze a férfi szerintük csak akkor megvetendő, ha fehér és keresztény. Érthető okból a NEM fehér férfiak nőkhöz való viszonyával nem foglalkoznak...
A keresztény, fehér férfi akkor lesz igazán veszélyes a szemükben, amikor elvesz egy keresztény, fehér nőt, és ebben a rémisztő családmodellben még gyerekeket is nevelnek, keresztény értékrend szerint. Gúnyosan támadják például az angol gyökerű, Tradwife elnevezésű mozgalmat, amelyben olyan hölgyek vesznek részt, akik „tradicionális” feleségként, anyaként, háziasszonyként élnek, és abban lelik meg a kiteljesedést, hogy boldoggá teszik a családjukat. Noha nem stepfordi biorobotok, s ezért nyilván nem minden tökéletes náluk sem, de igyekeznek ellátni otthoni feladataikat, este pedig szeretettel várják haza, gondoskodással veszik körül férjüket. A liberális felfogás szerint ez maga a rettenet, s az ezt a helyzetet elfogadó – netán ebben magát jól érző – férj pontosan az az elnyomó, akivel ők végleg le akarnak számolni.
Itt tartunk: a szabadságot szajkózók vitatják a nők döntési szabadságát egy bizonyos életformára, mivel azt meghaladottnak tartják.
A magyar kormány intézkedései nyomán már az egykeresős családmodell is működőképes lehet gazdaságilag, ám továbbra sem kényszeríti senki az asszonyokat a fakanál mellé. A liberális „képződmények” azt hiszik, hogy tudják, mire van szükségük a nőknek. Ám a nők sokfélék, és sokfélék a fehér, keresztény, heteroszexuális férfiak is. A sztereotípiákra alapozott és korszellemként nyomuló rasszizmus viszont igazán rémisztő.
Korompay Csilla - www.magyarhirlap.hu
EGYETÉRTEK.
VálaszTörlés