Égető szükség, hogy a kormány
hathatósan ellensúlyozza a külföldi propaganda orvtámadásait.
Ez történt száz éve...
A közvélemény szerint Horthy Miklós lenne a legalkalmasabb ideiglenes államfőnek. A nemzeti hadsereg főparancsnokának megválasztása mellett egymás után teszik le a garast a vármegyék. Az Est február 4-én így ír: „Nagy jelentőségű határozati javaslatot fogadott el február 1-én Szombathelyen Vas vármegye közönségének népgyűlése. Az egész országnak a közvéleményét fejezte ki azzal, hogy tiltakozott minden puccskísérlet ellen, amely a már-már helyreálló rendet veszélyezteti. […]
Hangos szóval tiltakozott a hatalmas gyűlés a kegyetlen békefeltételek és az ország területi épségének megcsonkítása ellen, és megbízta gróf Ambrózy István nemzetgyűlési képviselőt, hogy a tiltakozó határozatot a német, horvát és vend községek memorandumával együtt juttassa el az entente misszióhoz. Alighogy a gyűlés végzett ezzel a tárggyal, sűrű felkiáltások hangzottak el, amelyek mind hevesebbé váltak, úgyhogy végül már az egész tömeg egyhangúan követelte, hogy a népgyűlés foglaljon állást a belpolitikai kérdésekben is, mert mindenki kárhozatosnak tartja, hogy egyéni akciók az ország belbékéjét akarják megbolygatni.
Végül is Vas vármegye és Nyugat-Magyarország népe egységes akarattal az alábbi határozati javaslatot fogadta el, amelyet a kormány elnökének és Horthy Miklós fővezérnek is megküldött. […] Horthy parancsa bizonysága annak, hogy benne nemcsak a hadsereg, hanem a nemzet is megtalálta vezérét, az ország érdekeinek áldozatkész védelmezőjét, a törvény tekintélyének és az adott szó szentségének őrét.”
Az MTI is tudósít. „Sopron vármegye törvényhatósági bizottsága tegnap tartott rendes közgyűlésén egyhangú lelkesedéssel a következő határozatot hozta: Törvényhatósági bizottságunk feliratot intéz a most összeülő nemzetgyűléshez, abból a célból, hogy a jelen viszonyok között múlhatatlanul szükséges országos kormányzói tisztet, mindaddig, amíg a nemzetgyűlés az új alkotmányt ki nem dolgozza. […] Horthy Miklós kezébe tegye le, mint olyan ember kezébe, aki minden pártpolitikán kívül és felül áll, aki eddig is megmutatta, hogy önzetlenül szívén viseli az ország ügyeit, és aki nemcsak a hatalmat tartja kezében, hanem az egész nemzet osztatlan bizalmát is bírja.”
Az Ujság 8-án így összegez: „Az egész országból érkeznek hírek, amelyek arról számolnak be, hogy a törvényhatóságok Horthy Miklós fővezért kívánják Magyarország kormányzói tisztében látni. Legutóbb Somogy megye törvényhatósági bizottsága hozott egyhangú határozatot, amelyben kifejezést adott ennek az akaratának.” A Magyarország úgy fogalmaz: „Ma már osztatlanul és egyhangúlag mindenki Horthy Miklóst akarja kormányzónak, akit mától kezdve szinte […] ideiglenes államfőnek tekinthetünk. Úgy méltatják: ő – Rákóczi és Kossuth óta – az első magyar seregszervező, rendet tart az országon belül, ám úgy, hogy ez az országos rendtartás ma egyúttal nagy komoly pozitív európai érték. […] Horthy nekünk ideiglenes államfőnk, a nyugati Európa számára pedig a mindenféle bolsevizmus elleni biztosíték.”
A Pesti Hírlap arról számol be, hogy a párizsi Eclair hazánk mellett érvel. „A cikk polemizál Romániával és Csehországgal, s azután így folytatja: ismerik-e Franciaországban azt a szoros közösséget, amely sok századon át egyesítette Lengyelországot és Magyarországot? Az újjáéledt és Franciaországgal szövetkezett Lengyelországnak, amely Németország és a bolsevista Oroszország között nem áll szilárdan, nagyon is érdekében állana a jószomszédság Magyarországgal. […] Magyarország mindannak a sok szerencsétlenségnek ellenére, amely a fegyverszünet óta érte, a legmelegebb rokonérzéssel viselkedik továbbra is Franciaország irányában. Franciaországnak ezt a helyzetet a maga hasznára kellene fordítani.” A Chicago Tribune első oldalas cikkét idézik: „Magyarországon népszavazást követelnek és Wilson tizennégy pontjához ragaszkodnak. […] A békeszerződés több mint hárommillió magyart elszakít az országtól […], a fegyverszüneti szerződést abban a reményben írták alá, hogy a híres tizennégy pontot be fogják tartani.”
A Pesti Hírlap a vezércikkében felemlíti, hogy a román kormányfőnek „Londonba érve az volt a legelső dolga, hogy a Manchester Guardianban nyilatkozatot tett közzé, amelyben kijelenti, hogy 1918. év október 18-án fulmináns beszédet mondott a magyar képviselőházban, amellyel a magyarok zsarnokuralmának megadta a kegyelemdöfést és nyomban be is jelentette a Házban Erdélynek Romániával való egyesülését. Tudhatta, hogy erre a szemenszedett valótlanságra senki rá nem cáfol. […] A kormánynak még mindig módjában van, hogy a francia és angol újságokban elhelyezett rágalmakra és a Vajda-Vojvoda-féle nyilatkozatokra rácáfoljon, ami nem is olyan nehéz feladat. Az angol közvélemény át van hatva annak tudatától, hogy a békeszerződés rendelkezései igazságtalanok és egy újabb európai háború csíráját rejtik magukban. Múltkoriban a Times egyik vezető cikkében mutatott rá az igazságtalan határmegállapításra és figyelmeztette a szövetséges hatalmakat az abból eredhető veszélyes következményekre. […] Jóindulatot mutat velünk szemben az amerikai közvélemény is. Végzetes hibát követnénk el, ha a kedvező helyzetet ki nem használnók. Égető szükség, hogy a kormány hathatósan ellensúlyozza a külföldi propaganda orvtámadásait és a valósághoz híven informálja az entente által képviselt országok közvéleményét.”
Megyeri Dávid - www.magyarnemzet.hu
Ez történt száz éve...
A közvélemény szerint Horthy Miklós lenne a legalkalmasabb ideiglenes államfőnek. A nemzeti hadsereg főparancsnokának megválasztása mellett egymás után teszik le a garast a vármegyék. Az Est február 4-én így ír: „Nagy jelentőségű határozati javaslatot fogadott el február 1-én Szombathelyen Vas vármegye közönségének népgyűlése. Az egész országnak a közvéleményét fejezte ki azzal, hogy tiltakozott minden puccskísérlet ellen, amely a már-már helyreálló rendet veszélyezteti. […]
Hangos szóval tiltakozott a hatalmas gyűlés a kegyetlen békefeltételek és az ország területi épségének megcsonkítása ellen, és megbízta gróf Ambrózy István nemzetgyűlési képviselőt, hogy a tiltakozó határozatot a német, horvát és vend községek memorandumával együtt juttassa el az entente misszióhoz. Alighogy a gyűlés végzett ezzel a tárggyal, sűrű felkiáltások hangzottak el, amelyek mind hevesebbé váltak, úgyhogy végül már az egész tömeg egyhangúan követelte, hogy a népgyűlés foglaljon állást a belpolitikai kérdésekben is, mert mindenki kárhozatosnak tartja, hogy egyéni akciók az ország belbékéjét akarják megbolygatni.
Végül is Vas vármegye és Nyugat-Magyarország népe egységes akarattal az alábbi határozati javaslatot fogadta el, amelyet a kormány elnökének és Horthy Miklós fővezérnek is megküldött. […] Horthy parancsa bizonysága annak, hogy benne nemcsak a hadsereg, hanem a nemzet is megtalálta vezérét, az ország érdekeinek áldozatkész védelmezőjét, a törvény tekintélyének és az adott szó szentségének őrét.”
Az MTI is tudósít. „Sopron vármegye törvényhatósági bizottsága tegnap tartott rendes közgyűlésén egyhangú lelkesedéssel a következő határozatot hozta: Törvényhatósági bizottságunk feliratot intéz a most összeülő nemzetgyűléshez, abból a célból, hogy a jelen viszonyok között múlhatatlanul szükséges országos kormányzói tisztet, mindaddig, amíg a nemzetgyűlés az új alkotmányt ki nem dolgozza. […] Horthy Miklós kezébe tegye le, mint olyan ember kezébe, aki minden pártpolitikán kívül és felül áll, aki eddig is megmutatta, hogy önzetlenül szívén viseli az ország ügyeit, és aki nemcsak a hatalmat tartja kezében, hanem az egész nemzet osztatlan bizalmát is bírja.”
Az Ujság 8-án így összegez: „Az egész országból érkeznek hírek, amelyek arról számolnak be, hogy a törvényhatóságok Horthy Miklós fővezért kívánják Magyarország kormányzói tisztében látni. Legutóbb Somogy megye törvényhatósági bizottsága hozott egyhangú határozatot, amelyben kifejezést adott ennek az akaratának.” A Magyarország úgy fogalmaz: „Ma már osztatlanul és egyhangúlag mindenki Horthy Miklóst akarja kormányzónak, akit mától kezdve szinte […] ideiglenes államfőnek tekinthetünk. Úgy méltatják: ő – Rákóczi és Kossuth óta – az első magyar seregszervező, rendet tart az országon belül, ám úgy, hogy ez az országos rendtartás ma egyúttal nagy komoly pozitív európai érték. […] Horthy nekünk ideiglenes államfőnk, a nyugati Európa számára pedig a mindenféle bolsevizmus elleni biztosíték.”
A Pesti Hírlap arról számol be, hogy a párizsi Eclair hazánk mellett érvel. „A cikk polemizál Romániával és Csehországgal, s azután így folytatja: ismerik-e Franciaországban azt a szoros közösséget, amely sok századon át egyesítette Lengyelországot és Magyarországot? Az újjáéledt és Franciaországgal szövetkezett Lengyelországnak, amely Németország és a bolsevista Oroszország között nem áll szilárdan, nagyon is érdekében állana a jószomszédság Magyarországgal. […] Magyarország mindannak a sok szerencsétlenségnek ellenére, amely a fegyverszünet óta érte, a legmelegebb rokonérzéssel viselkedik továbbra is Franciaország irányában. Franciaországnak ezt a helyzetet a maga hasznára kellene fordítani.” A Chicago Tribune első oldalas cikkét idézik: „Magyarországon népszavazást követelnek és Wilson tizennégy pontjához ragaszkodnak. […] A békeszerződés több mint hárommillió magyart elszakít az országtól […], a fegyverszüneti szerződést abban a reményben írták alá, hogy a híres tizennégy pontot be fogják tartani.”
A Pesti Hírlap a vezércikkében felemlíti, hogy a román kormányfőnek „Londonba érve az volt a legelső dolga, hogy a Manchester Guardianban nyilatkozatot tett közzé, amelyben kijelenti, hogy 1918. év október 18-án fulmináns beszédet mondott a magyar képviselőházban, amellyel a magyarok zsarnokuralmának megadta a kegyelemdöfést és nyomban be is jelentette a Házban Erdélynek Romániával való egyesülését. Tudhatta, hogy erre a szemenszedett valótlanságra senki rá nem cáfol. […] A kormánynak még mindig módjában van, hogy a francia és angol újságokban elhelyezett rágalmakra és a Vajda-Vojvoda-féle nyilatkozatokra rácáfoljon, ami nem is olyan nehéz feladat. Az angol közvélemény át van hatva annak tudatától, hogy a békeszerződés rendelkezései igazságtalanok és egy újabb európai háború csíráját rejtik magukban. Múltkoriban a Times egyik vezető cikkében mutatott rá az igazságtalan határmegállapításra és figyelmeztette a szövetséges hatalmakat az abból eredhető veszélyes következményekre. […] Jóindulatot mutat velünk szemben az amerikai közvélemény is. Végzetes hibát követnénk el, ha a kedvező helyzetet ki nem használnók. Égető szükség, hogy a kormány hathatósan ellensúlyozza a külföldi propaganda orvtámadásait és a valósághoz híven informálja az entente által képviselt országok közvéleményét.”
Megyeri Dávid - www.magyarnemzet.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése