Lendvai Ildikó, az MSZP egykori elnöke ezúttal is a reggeli kávé után
– napi rutinja szerint – akart bemosni egyet az Orbán-kormánynak, ezért
az ősi liberális módszerhez folyamodott.
Azzal vádolja a nemzeti konzultációra készülő polgári kormányt, amit éppen a kommunistákból mára bősz liberálissá „fejlődött” ellenzék szokott csinálni. Bár tudjuk, a liberális nem más, mint diplomás kommunista.
Idézi a rossz emlékű mondást – munkásököl, vasököl, odacsap, ahova köll –, társítva hozzá a kormányököl képzetét, mintha éppen Orbán Viktor akarna hadonászva rárontani a népre a kérdéseivel. Mintha éppen a kommunizmus ellen politikai eszmélésétől fogva harcoló, a Fideszt e cél érdekében életre hívó alapítók akarata dacára éppen a magyar kormányfőnek lenne vágya munkásökölféle lesújtáshoz. Ahhoz, amely ütéseinek még ma is sok családban sajog a nyoma, bármilyen régen is volt. De volt.
Kérdés: kiben ne menne föl a pumpa annak hallatán, hogy az ügyeskedő ügyvédek a rabok „kínzásából” eddig tízmilliárd forintot gomboltak le az államról, miközben a sértetteknek, a bűncselekmények áldozatainak alig jutott valami ebből az irdatlan összegből?
Kinek ne nyílna ki a bicska a zsebében, ha Gyöngyöspatára gondol, ahol a cigányság integrációjának jól haladó folyamatát akasztotta meg a szegregációra hivatkozó sorosista jogi manipulátorok haszonlesése. Éppen azokat taszítva a képzetlenség sötétjébe, akiken úgymond segíteni akartak a kiperelt milliókkal.
Lendvai Ildikó és elvtársai azonban szívesebben söprik szőnyeg alá ezeket a feszítő, számukra egyenesen kellemetlen társadalmi problémákat. Már csak azért is, mert ők sohasem a kisember, a kiszolgáltatott magyarok oldalán állnak, hanem éppen az ellenkezőn.
Ha pedig valakik képtelenek a társadalmi párbeszédre, akkor marad a címkézés, a lejáratás kísérlete azzal szemben, aki hangot talál a magyarokkal. Ezért kell Ildikónak kormányökölről beszélni, amit a diktatórikus megoldásaikra hajaztatva van képe munkásökölnek emlegetni.
„Kizökkent az idő” – mondja Shakespeare, s bármennyire is fáj ez Ildikónak, Orbán született helyretolni azt.
Horváth K. József - www.888.hu
Azzal vádolja a nemzeti konzultációra készülő polgári kormányt, amit éppen a kommunistákból mára bősz liberálissá „fejlődött” ellenzék szokott csinálni. Bár tudjuk, a liberális nem más, mint diplomás kommunista.
Idézi a rossz emlékű mondást – munkásököl, vasököl, odacsap, ahova köll –, társítva hozzá a kormányököl képzetét, mintha éppen Orbán Viktor akarna hadonászva rárontani a népre a kérdéseivel. Mintha éppen a kommunizmus ellen politikai eszmélésétől fogva harcoló, a Fideszt e cél érdekében életre hívó alapítók akarata dacára éppen a magyar kormányfőnek lenne vágya munkásökölféle lesújtáshoz. Ahhoz, amely ütéseinek még ma is sok családban sajog a nyoma, bármilyen régen is volt. De volt.
Kérdés: kiben ne menne föl a pumpa annak hallatán, hogy az ügyeskedő ügyvédek a rabok „kínzásából” eddig tízmilliárd forintot gomboltak le az államról, miközben a sértetteknek, a bűncselekmények áldozatainak alig jutott valami ebből az irdatlan összegből?
Kinek ne nyílna ki a bicska a zsebében, ha Gyöngyöspatára gondol, ahol a cigányság integrációjának jól haladó folyamatát akasztotta meg a szegregációra hivatkozó sorosista jogi manipulátorok haszonlesése. Éppen azokat taszítva a képzetlenség sötétjébe, akiken úgymond segíteni akartak a kiperelt milliókkal.
Lendvai Ildikó és elvtársai azonban szívesebben söprik szőnyeg alá ezeket a feszítő, számukra egyenesen kellemetlen társadalmi problémákat. Már csak azért is, mert ők sohasem a kisember, a kiszolgáltatott magyarok oldalán állnak, hanem éppen az ellenkezőn.
Ha pedig valakik képtelenek a társadalmi párbeszédre, akkor marad a címkézés, a lejáratás kísérlete azzal szemben, aki hangot talál a magyarokkal. Ezért kell Ildikónak kormányökölről beszélni, amit a diktatórikus megoldásaikra hajaztatva van képe munkásökölnek emlegetni.
„Kizökkent az idő” – mondja Shakespeare, s bármennyire is fáj ez Ildikónak, Orbán született helyretolni azt.
Horváth K. József - www.888.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése