Ezért retteg az ellenzék Szentkirályi Alexandrától

 Zseniális! Olvassák el!
„Ez a kormány tíz éve ugyanazon értékek és elvek alapján kormányoz. Ez egy értékalapú politika” – mondja Szentkirályi Alexandra a Mandinernek. A kormányszóvivőt a fiatalok és az értelmiség megszólításáról, a kommunikációs kormányzás csapdáiról és a klímavédelem kihívásairól is kérdeztük.

Nem csak ráncfelvarrás, hogy egyre több nő van a Fidesz körül a politikában? Novák Katalin után érkezett Varga Judit, most ön lett a kormányszóvivő.
Ne felejtsük el Bártfai-Mager Andreát sem. Ez a felsorolás önmagáért beszél. Nem újsütetű dolog, hogy a kormányban nők komoly szerepet vállalnak. Hogy ezt mekkora reflektorfényben teszik, az más kérdés. Rengetegen láttak el a háttérben kormányzati feladatot eddig is. Szerintem azért is van most több nő a kormányzati oldalon és általában a politikában,

mert több nő szeretné elmondani a véleményét. 

Nem érez öltözőszagot?
Nem. Aki szeretne tenni valamit és hajlandó megfogni a lapát végét, az megteheti. S ez nem függ attól, hogy valaki nő vagy férfi. Itt feladatokat osztanak. Aki feladatért jelentkezik, s azt viszonylag jó hatásfokkal megcsinálja, az később is fog kapni továbbiakat.
A jobboldal egyik problémája a fiatalok elérése. Hogyan teljesít ebben a kormány ön szerint? 
Ez a kormány tíz éve ugyanazon értékek és elvek alapján kormányoz. Ez egy értékalapú politika. Azok az értékek, amelyeket a kormány képvisel – például a nemzetben gondolkodás, a család fontossága – olyan időtálló, örök értékek, amelyeket kortól függetlenül bárki magáénak vallhat, idősek és fiatalok egyaránt. Nem abban látom a dolog kulcsát, amiben a balliberális oldal, amely a trendeknek megfelelően váltogatja a kommunikációját. A konzervativizmus olyan értékekben gondolkodik, amelyek kiállták az idő próbáját, s a legtöbb ember számára fontosak lehetnek. Az ezek mentén való cselekvés és az ezek mentén való kommunikáció végső soron szerintem a fiatalokat is meg tudja szólítani. Szerintem az téves elképzelés, hogy a fiatalokat csak fiatalok és csak „fiatalosan” tudják megszólítani. Az amerikai elnökválasztási kampányban mégiscsak matuzsálemek küzdenek egymással, és tudnak mit mondani a fiataloknak. Emellett

felnőtt egy olyan generáció, aminek a kommunizmus nem megélt valóság,

hanem ugyanolyan távolinak tűnik számukra, mint a középkor.
Magyarán nem lehet az esetükben zsigeri antikommunizmusra apellálni.
Nemrég volt alkalmam beszélni egy igazi hőssel, ő azt mondta, hogy a szabadságot meg kell élni. A kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából forgattunk egy videót Regéczy-Nagy Lászlóval, aki embert próbáló évtizedeken van túl, megjárta a börtönt is. Azt mondta, ő megharcolt a szabadságért, és szeretné, ha a következő generációknak nem kellene ilyen súlyos iskolát kijárni. Minden nemzedéknek meg kell küzdenie a maga szabadságáért, de jó lenne, ha nem fizetnénk ezért akkora árat, és nem felejtenénk el, hogy honnan jöttünk.
Pedig egyre jobban terjed az egyetemi szférában a neomarxizmus, a mindennapokban pedig lépten-nyomon az életünk részei azok a világvállalatok, amelyek a progresszív ideológiát képviselik.
Ezzel az a baj, hogy nem mondják ki a szándékokat. Úgy találkoznak az ideológiai álláspontokkal a fogyasztók, hogy

a termék mellett a fű alatt egy ideológiát is el akarnak nekik adni.

Aki pedig nem elég vájt fülű, hogy ezt dekódolja, az fegyvertelen lesz ezzel szemben. De továbbra is azt gondolom, hogy a kormány esetében tartalom- és értékalapú munkáról van szó. Az elmúlt tíz év sikereit, a kormányzás morális, társadalmi és gazdasági hatásait nehéz volna eltagadni, de ott vannak a napjaink problémáira adott válaszok, mint a migráció vagy a zöldkérdés esetében. Mi nem a hangzatos lózungok mentén működünk, hanem elvek mentén, jól mérhető eredményekkel, pragmatikus tettek szerint. A kommunikációs tér is fontos, de ez is.
Hiába vannak fenn a kormánypárti politikusok az Instán, ha a legfiatalabbak nem politikusokat követnek, hanem influenszereket, a maguk sztárjait, akik néha a politikában is megmondják a frankót, nem feltétlen a kormány értékrendje alapján.
Furcsa lenne azt gondolni, hogy ez új keletű dolog. Mindig voltak véleményvezérek, akikre hallgattak egyes nemzedékek. Most influenszernek hívjuk őket, korábban falusi tanítónak és papnak, újságírónak, rockzenésznek hívtuk őket. Mindig elmondták a véleményüket, és mindig volt hatásuk. Nem gondolom, hogy egy politikusnak pont ugyanazokat az eszközöket kellene alkalmaznia, mint egy véleményvezérnek. De mivel ezeket a platformokat tájékozódásra is használják az emberek, feladatunk, hogy ott legyünk ezeken is. Fontos, hogy ahol az emberek jelen vannak, jelen legyünk mi is, és el tudjuk mondani, mit miért csinálunk.
Tud mondani jobboldali influenszereket?
Vannak olyan influenszerek, akik olyan témákban aktívak, amelyek nem a kormány témái, és vannak ezzel ellenkező módon tematizáló influenszerek is. Azt nem mondanám, hogy tudok kifejezetten politikai influenszereket.
Miként lehet „kezelni” a lázadás-effektust?
Az emberek természete az, hogy nem azt nézik, honnan indultak, mit értünk el, hanem a következő hegycsúcsot figyelik. Ez egészséges és normális reakció.

Egy most 18-20 éves embernek teljesen más generációs élményei vannak,

mint akár nekem, aki 32 vagyok. A húgom nálam nyolc évvel fiatalabb, és tudom, hogy ez is milyen sokat számít. Szerintem erre a kihívásra is értékalapú választ kell adni. A kormánynak vannak olyan programjai, gondolatai és lépései, amelyek alkalmasak arra, hogy megszólítsák ezt a generációt.
(...)
Szilvay Gergely
A teljes interjú a Mandineren olvasható el.
www.mandiner.hu