Újabb szénaboglyafejű nyugati liberális fenyegeti Magyarországot

Támad a Sargentini-klón!

Naponta ezrek halnak meg Nyugat-Európában a koronavírus miatt, teljes a káosz és a szétesés arrafelé – hát mivel is foglalkozhatna ezekben a vészterhes napokban egy tőről metszett nyugati balliberális politikus? Hát persze, hogy Magyarországgal! Mert hogy képzeli Orbán, hogy vészhelyzetet hirdet, és rendkívüli jogosultságokat akar magának? Olyat csak a nyugatiaknak szabad, a magyaroknak nem! Büntetésként el kell venni Magyarországtól az uniós pénzeket és a szavazati jogot! – követeli újfent több osztrák és cseh liberrált politikus. Hogy szorulna rájuk a szájmaszk!

Miként az várható volt, az ideiglenesen hazánkban állomásozó ellenzék leszavazta, hogy a kormány hatékonyabban léphessen föl a koronavírusvész ellen. Aki ezen meglepődött, az vagy most érkezett a Tatooine bolygóról, vagy fájdalmasan naiv. Ha szökőár és földrengés lenne, kitörne a világháború, Románia megtámadná Erdélyünket – a balliberálisok akkor is ugyanezt tennék: gáncsolnák a nemzetet a védekezésben. Ők mindig az ellenség, a támadók oldalára állnak, ahogyan most a víruséra. Az elmúlt száz év a példa rá, hogy mindig így tettek, s készüljünk föl rá, így tesznek majd az elkövetkező százban is.

De most elsősorban nem róluk, az ő fékezhetetlen és fölülmúlhatatlan magyargyűlöletükről akarok írni. Hanem nyugati haverjaikéról. Akik az elmúlt néhány hét méla kussolása, semmittevése után végre kezdenek magukra találni a karanténban. Ez a gyakorlatban azt jelenti: a vírusvész ellen semmi értelmeset nem tettek, egy épkézláb gondolatuk nem volt, ilyesmire alkatilag is képtelenek – viszont elkezdték megugatni Magyarországot. Pontosabban: folytatják.

Monika Vana (lásd: a címlapon lévő Sargentini-klónt), a kisebbik osztrák kormánypárt, a zöldek EP-képviselője az összes uniós szerv kemény föllépését követelte, hogy megakadályozzák Orbán Viktor „koronapuccsát”. Szerinte azonnali uniós vétóra van szükség, illetve pénz- és szavazatijog-megvonásra. „Ha Orbánnak összejön ez a puccs, Magyarország elveszíti a demokráciáját, az EU pedig egy tagállamát” – sikoltotta a szénaboglyafejű ember. Amihez csupán két dolgot érdemes hozzátenni. Egy: ezek szerint még mindig demokrácia van Magyarországon, noha átlagban heti egyszer el szokták azt temetni. Kettő: az uniós pénz nem könyöradomány, az a piacaink átengedéséért, iparunk, mezőgazdaságunk egy részének önkéntes fölszámolásáért cserébe jár nekünk.

Figyeljen jól, Szénaboglya asszonyság! A kedves nagymuterjával szórakozzon, őt fenyegesse a nyugdíja megvonásával, ne minket! 

Vanával egy időben megszólalt párttársa, egy bizonyos Ewa Ernst-Dziedzic, a zöldek külügyi szóvivője is, aki szintén az uniós szervek összehangolt föllépését sürgette Magyarország ellen a rendeleti kormányzás miatt. (Hiszen rendeleti úton csak a balliberálisoknak szabad irányítaniuk. Meg a haladó nyugati államoknak…)

Semmilyen körülmények között nem engedheti az Európai Unió, hogy egy tagállama a koronavírus okozta válság farvizén félautoriter állammá váljon”

– hisztizett. Az osztrák liberális NEOS egyik szóvivője, Helmut Bandstätter is úgy érezte, feltétlenül bele kell ütnie az orrát a magyar járványkezelésbe: szerinte „az Európai Bizottságnak a magyar kormány minden lépését ellenőriznie kell, és akkor kiderülhet, hogy Orbán európai demokráciák pénzéből tovább finanszírozhatja-e a magyar demokrácia leépítését”. Egy cseh jómadár, bizonyos Radka Maxová EP-képviselő ugyancsak kikukucskált a szájmaszkja alól, és az Európai Bizottság azonnali közbeavatkozását sürgette hazánk ellen. És így tovább.

Kik ezek a figurák és milyen jogon, milyen felhatalmazás alapján ugatnak bele a magyar parlament munkájába, hazánk belügyeibe? Emlékeznek fordított esetre? Olyanra, hogy mi beleokoskodtunk volna az ő törvénykezésükbe? Fenyegettük mi őket valaha bármivel? Na ugye! Szénaboglya asszonyság meg a többi kéretlen kibic szájmaszk helyett inkább szájkosarat tegyen magára! 

A végére hagytam a strasbourgi székhelyű, 47 tagállamot tömörítő Európa Tanács főtitkárát, Marija Pejcinovic Buricot, aki Orbán Viktornak címzett minapi levelében fejezte ki mélységes aggodalmát a magyar helyzet miatt. Azt írta:

Egy pontosan meg nem határozott és ellenőrzések nélküli vészhelyzet nem garantálja a demokrácia alapelveinek tiszteletben tartását, és azt, hogy az alapvető emberi jogokat korlátozó sürgősségi intézkedések szigorúan arányosak legyenek a leküzdeni kívánt fenyegetéssel.

(Hiszen az „arányosság” és az „alapvető emberi jogok” az igazán fontosak – nem az, hogy Nyugat-Európában naponta ezrek halnak meg a dühöngő járványban…) Majd arra szólította föl miniszterelnökünket, hogy a magyar hatóságok forduljanak csak az Európa Tanácshoz, amely szívesen eligazítja őket „a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok” terén.

Látnivaló: ez a strasbourgi szekta valamiféle orákulumnak képzeli magát. Ha kétely gyötör minket a demokrácia dolgaiban, csak eléjük kell járulnunk, s ők meggyóntatnak, útbaigazítanak minket, szegény tévelygőket… 

Egyébként ezt a néppárti (!) Buricot csupán tavaly nevezték ki a sóhivatal élére, és eleinte reménykedtünk, hogy nem olyan pojáca lesz, mint az előző garnitúra. Erre tessék! Bár egy februári közleményéből már látható volt, nem teljesen ép szegényke: akkor éppen a nemzeti pártok és a nemzeti érzelmek erősödése, illetőleg a muzulmánok elleni állítólagos verbális és fizikai erőszak fokozódása (sic!) miatt aggódott. Komolyan ezt írta, becsszó! (Az Európa Tanács égisze alatt működik a szeretve tisztelt strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága, amely minden bűnöző, anyagyilkos, erőszaktevő és korrupt balliberális politikus mentsvára. Itt szoktak nekik megítélni fejenként sokmillió forintos kártérítést a nem elég fényes és tágas börtöncellák miatt. A summát, persze, nem Strasbourg fizeti, hanem a magyar adófizető – vagyis Ön, tisztelt Olvasó.)

A nyugati politikusok hisztizését, fenyegetőzéseit könnyű lenne visszaverni a makacs tényekkel. A rendkívüli felhatalmazásról szóló törvény 3. § (2) bekezdésében ugyanis benne foglaltatik:

Az Országgyűlés a veszélyhelyzet megszűnését megelőzően az (1) bekezdés szerinti felhatalmazását visszavonhatja.

Azaz a magyar Országgyűlés bármikor visszavonhatta volna a törvényt és a kormányrendeleteket is! Szóval hazugság a diktatúrázás, az autoriterezés, mint mindig. Amit a Magyarországon működő ellenzék újfent művel, az a szokásos ócska, hazug, felelőtlen hergelés. Az pedig, hogy külföldi elvtársaikat (Szénaboglya asszonyt meg a többi kretént) bevonták ebbe a játszmába, hazug sorvezetőkkel fölcukkolták őket – árulás. Miként a Tavares- és Sargentini-jelentés, meg a többi szégyentelen, Magyarország-ellenes áskálódásuk is.

Íme, a magyar balliberális politikus archetípusa: a szív és lélek nélküli, saját nemzetére rontó kókadt tróger. A koronavírus hozzájuk képest smafu.

Pilhál Tamás - www.pestisracok.hu