Korunk kormányzási modelljének alapeszméje Kissinger szerint a fallal
bekerített város lett, „amelyet hatalmas uralkodó védelmez, aki néha
despotikus, máskor jóindulatú, de mindig elég erős ahhoz, hogy megvédje a
népet a külső ellenségtől”. Az idén 97 éves külpolitikai guru
gondolatai a járvány globális hatásairól.
Henry A. Kissinger
az amerikai külpolitika idén 97 éves élő legendája. Németországi zsidó
családba született, de a második világháborúban már az Egyesült Államok
hadseregében szolgált. A Harvardon doktorált politikatudományból, majd
az 1960-70-es években Richard Nixon és Gerald Ford elnökök
nemzetbiztonsági tanácsadója, később külügyminisztere lett. Meghatározó
szereplője volt az amerikai Kína- és Vietnam-politikának, utóbbiért
Nobel-békedíjat kapott. Memoárjai, valamint Diplomácia, Kínáról és Világrend című könyvei a nemzetközi kapcsolatok alapműveinek számítanak.
Úgy látja, „amikor a Covid-19 járvány véget ér, számos ország intézményeiről az a kép fog kialakulni, hogy azok kudarcot vallottak. Az, hogy ez az ítélet objektíven szemlélve megállja-e a helyét, irreleváns. A valóság ugyanis az, hogy a világ soha nem lesz már ugyanaz a koronavírus után.”
Leszögezi, hogy „az Egyesült Államok kormányzata tisztességes munkát végzett a közvetlen katasztrófa elkerülésében”. Figyelmeztet azonban arra, hogy „a kríziskezelési erőfeszítések, bármily széleskörűek és szükségesek is legyenek, nem szoríthatják ki azt a sürgős párhuzamos vállalkozást, hogy elindítsuk az átállást a koronavírus utáni rendre”.
Kissinger azért látja fontosnak az egységes globális fellépést, mert
Az első pont a fertőző betegségekkel szembeni globális ellenállóképesség megerősítése. Kissinger világossá teszi: a gyermekbénulás vagy a feketehimlő elleni küzdelemben elért sikereink „veszélyes önelégültségre csábítottak minket”, de itt az idő, hogy komfortzónánkból kilépve új járványügyi technológiákat fejlesszünk ki, és vakcinát terjesszünk világszerte. Az embereket „felhalmozással, közös tervezéssel és a tudomány határain való kutakodással” kell megvédeni, fogalmaz Kissinger.
A második pont a gazdaságot érinti, mivel „a koronavírus miatti beszűkülés a sebességét és globális mértékét tekintve semmihez nem fogható, amit a történelem során valaha ismertünk”, a „szükséges közegészségügyi lépések” pedig „hozzátesznek a gazdaság kínjához”. Kissinger kitér arra is, hogy
A felvilágosodás ezen annyiban változtatott, hogy „a legitim állam értelme gondoskodni a nép alapvető szükségleteiről: a biztonságról, a rendről, a gazdasági jólétről és az igazságosságról”.
Ezeket az egyének nem tudják maguknak előteremteni, a járvány mégis „anakronizmust hívott elő, a fallal bekerített város újraéledését egy olyan korban, amikor a jólét a globális kereskedelemtől és az emberek mozgásától függ”. Mivel a hatalom és a legitimitás közötti egyensúlyozásról való lemondás „itthon és nemzetközileg is bomlasztani fogja a társadalmi szerződést”,
A koronavírus, a járvány és az egész életmódunkat átalakító karantén a kortárs gondolkodás nagy alakjait is megszólalásra késztették. A Mandiner ezért elkezdte Korona-gondolatok cikksorozatát, amiben a legkülönbözőbb országok nemzetközi hírű, legkülönbözőbb nézetrendszerű gondolkodóinak friss megszólalásait szemlézzük.
Eddig szemléinket (többek között Yuval Noah Harari, Alain Finkielkraut, Douglas Murray, Slavoj Žižek és Michel Onfray gondolatait) az alábbi linken keresztül olvashatják!
***
„A Covid-19 járvány szürreális hangulata azt juttatja eszembe,
ahogy az ardenneki offenzívában éreztem magam fiatalemberként, a 84.
gyalogsági osztagban. Most, ahogy 1944 végén is, a kezdődő veszély
érzete honol, amely nem egy konkrét személyre céloz, hanem
véletlenszerűen, pusztítóan csap le” – kezdi Henry Kissinger a Wall Street Journalben megjelent írását.Úgy látja, „amikor a Covid-19 járvány véget ér, számos ország intézményeiről az a kép fog kialakulni, hogy azok kudarcot vallottak. Az, hogy ez az ítélet objektíven szemlélve megállja-e a helyét, irreleváns. A valóság ugyanis az, hogy a világ soha nem lesz már ugyanaz a koronavírus után.”
Leszögezi, hogy „az Egyesült Államok kormányzata tisztességes munkát végzett a közvetlen katasztrófa elkerülésében”. Figyelmeztet azonban arra, hogy „a kríziskezelési erőfeszítések, bármily széleskörűek és szükségesek is legyenek, nem szoríthatják ki azt a sürgős párhuzamos vállalkozást, hogy elindítsuk az átállást a koronavírus utáni rendre”.
Kissinger azért látja fontosnak az egységes globális fellépést, mert
„bár a vezetők a krízissel főleg nemzeti alapon küzdenek, a vírus társadalom-bomlasztó hatásai nem tisztelik a határokat”.
Ezért azt állítja, hogy az Egyesült Államok felelőssége egy, a
Marshall-terv és az atomfegyver kifejlesztésére irányuló
Manhattan-projekt által ihletett, hárompontos programot végrehajtani.Az első pont a fertőző betegségekkel szembeni globális ellenállóképesség megerősítése. Kissinger világossá teszi: a gyermekbénulás vagy a feketehimlő elleni küzdelemben elért sikereink „veszélyes önelégültségre csábítottak minket”, de itt az idő, hogy komfortzónánkból kilépve új járványügyi technológiákat fejlesszünk ki, és vakcinát terjesszünk világszerte. Az embereket „felhalmozással, közös tervezéssel és a tudomány határain való kutakodással” kell megvédeni, fogalmaz Kissinger.
A második pont a gazdaságot érinti, mivel „a koronavírus miatti beszűkülés a sebességét és globális mértékét tekintve semmihez nem fogható, amit a történelem során valaha ismertünk”, a „szükséges közegészségügyi lépések” pedig „hozzátesznek a gazdaság kínjához”. Kissinger kitér arra is, hogy
foglalkoznunk kell „a közelgő káosznak a világ leginkább esendő népeire gyakorolt hatásaival”.
Harmadik pontként említi „a liberális világrend alapvetéseinek megőrzését”. Korunk kormányzási modelljének alapeszméje Kissinger szerint „a
fallal bekerített város, amelyet hatalmas uralkodó védelmez, aki néha
despotikus, máskor jóindulatú, de mindig elég erős ahhoz, hogy megvédje a
népet a külső ellenségtől”.A felvilágosodás ezen annyiban változtatott, hogy „a legitim állam értelme gondoskodni a nép alapvető szükségleteiről: a biztonságról, a rendről, a gazdasági jólétről és az igazságosságról”.
Ezeket az egyének nem tudják maguknak előteremteni, a járvány mégis „anakronizmust hívott elő, a fallal bekerített város újraéledését egy olyan korban, amikor a jólét a globális kereskedelemtől és az emberek mozgásától függ”. Mivel a hatalom és a legitimitás közötti egyensúlyozásról való lemondás „itthon és nemzetközileg is bomlasztani fogja a társadalmi szerződést”,
a világ demokráciáinak védelmezniük kell a felvilágosodással kiépült alapelveiket.
„Korszakalkotó időszakban élünk. A vezetők történelmi kihívása,
hogy a jövő építése közben kezeljék a krízist. Ha kudarcot vallanak,
lángba boríthatják a világot” – összegez Kissinger.
***
A koronavírus, a járvány és az egész életmódunkat átalakító karantén a kortárs gondolkodás nagy alakjait is megszólalásra késztették. A Mandiner ezért elkezdte Korona-gondolatok cikksorozatát, amiben a legkülönbözőbb országok nemzetközi hírű, legkülönbözőbb nézetrendszerű gondolkodóinak friss megszólalásait szemlézzük.
Eddig szemléinket (többek között Yuval Noah Harari, Alain Finkielkraut, Douglas Murray, Slavoj Žižek és Michel Onfray gondolatait) az alábbi linken keresztül olvashatják!
Írta: Kohán Mátyás
Megjegyzések
Megjegyzés küldése