Nyár
közepére az egészet el is felejthetnénk. Már, aki.
Álmodom vagy tényleg kételkedem?
Amíg nincs vakcina, nincs védelem a vírus ellen. Ez az egyszerű logikai összefüggés mindenki számára világos lehet. Amíg tehát nincs vakcina, fenyeget a veszély, hogy a „teljesen egészséges” immunrendszer épp most ad rossz választ, az évtizedek során begyűjtött betegségek miatt az élet-halál szakadékának szélén imbolygót most egy koronavírusos tüsszentés taszajtja meg.
Európa mégis lazítani kezd.
Nálunk is egyre könnyebb lesz minden. A közösségi médián panaszkodó belbudai irodalmárpalánták fellélegezhetnek: szép lassan újra nyitnak kedvenc kávéházaik. A tragédiájuk, hogy nem járhatnak a baráti körrel felolvasó estekre, a végéhez látszik közeledni. Ha minden a számítások szerint alakul, a Balaton nem is sínyli meg annyira ezt a szezont, mehetnek a gyerekek a játszóra is, a karantén-neurózisban vásárolt trambulin meg jó lesz későbbre, eláll. Mégis, hogy lehetséges ez? A vírus tán elfáradt? Sokállomásos világkörüli turnéja végére ért, kiégett, megunta a hirtelen jött rivaldafény okozta stresszt? Mert vakcina az nincs, ha újrakezdődik a tömörülés – márpedig jön a nyár, nyitnak a teraszok, fesztiválok is lesznek, a strandok is kinyitnak – akkor a veszély, hogy az egyszerre megfertőződött sok beteg elárasztja a kórházakat, újra előáll.
Mindenki gyászol most valamit. A szerencsésebbek az elmaradt utazásokat, esküvőket, szóbeli érettségit. A kevésbé szerencsések megélhetésüket, szeretteiket, egészségüket. És természetesen mindenkinek a saját vesztesége a legsúlyosabb. A vírust és a korlátozásokat könnyen személyes támadásnak lehetett venni, miért pont én, miért pont most. Bárki tudna mondani egy személyes történetet, amivel rálicitál a másikéra, mert neki jobban fájt ez a két hónap. Ideje hát a lazításnak, eleget szenvedtünk, nem igaz? Olaszországban pár hete még katonai kamionok szállították a halottakat, most nyitnak a boltok május közepével – akkor mi miért ne indítanánk be újra az életet? Nyár közepére az egészet el is felejthetnénk. Már, aki. Főleg a fentebb említett szerencsések. Európa pedig csak tudja mit csinál, olyan nincs, hogy egy egész kontinens rossz döntést hozzon, ugye, hogy csak a gazdaság miatt, ugye?
Hét közben marad a korlátozás a boltokban, de szombatonként már nem lesz érvényes. Hiszen van olyan bolt, ami eleve csak délig van nyitva hétvégén, a könnyítés érthető. Aztán ha túlvagyunk a május harmadikán, akkor jöhet a többi enyhítés. De ezt a vírussal is megbeszélték? Akkor már biztosan nem fog fertőzni, mert az újlipóciai vegán fagyizó már például nyitva lesz akkor, a kisvállalkozásoknak pedig ki kell nyitni, különben visszafordíthatatlan károkat okoz a korona a gazdaságnak. De az egészségnek ugye nem? Alig három hete még akciós volt a trambulin, mert „maradjunkotthon”, kettőt pislogunk és nyitnak a kiülős helyek, megtelnek a világvárosok terei. Tényleg ennyi lett volna?
Pedig vakcina nincs. Azt mondják idén nem is lesz. Mind vissza akarjuk kapni az életünket. Ha otthon maradni már nem is lesz muszáj, azért az óvatosságot, mint jó szokást, megtarthatnánk...
Fodor-Horváth Zsófia - www.888.hu
Álmodom vagy tényleg kételkedem?
Amíg nincs vakcina, nincs védelem a vírus ellen. Ez az egyszerű logikai összefüggés mindenki számára világos lehet. Amíg tehát nincs vakcina, fenyeget a veszély, hogy a „teljesen egészséges” immunrendszer épp most ad rossz választ, az évtizedek során begyűjtött betegségek miatt az élet-halál szakadékának szélén imbolygót most egy koronavírusos tüsszentés taszajtja meg.
Európa mégis lazítani kezd.
Nálunk is egyre könnyebb lesz minden. A közösségi médián panaszkodó belbudai irodalmárpalánták fellélegezhetnek: szép lassan újra nyitnak kedvenc kávéházaik. A tragédiájuk, hogy nem járhatnak a baráti körrel felolvasó estekre, a végéhez látszik közeledni. Ha minden a számítások szerint alakul, a Balaton nem is sínyli meg annyira ezt a szezont, mehetnek a gyerekek a játszóra is, a karantén-neurózisban vásárolt trambulin meg jó lesz későbbre, eláll. Mégis, hogy lehetséges ez? A vírus tán elfáradt? Sokállomásos világkörüli turnéja végére ért, kiégett, megunta a hirtelen jött rivaldafény okozta stresszt? Mert vakcina az nincs, ha újrakezdődik a tömörülés – márpedig jön a nyár, nyitnak a teraszok, fesztiválok is lesznek, a strandok is kinyitnak – akkor a veszély, hogy az egyszerre megfertőződött sok beteg elárasztja a kórházakat, újra előáll.
Mindenki gyászol most valamit. A szerencsésebbek az elmaradt utazásokat, esküvőket, szóbeli érettségit. A kevésbé szerencsések megélhetésüket, szeretteiket, egészségüket. És természetesen mindenkinek a saját vesztesége a legsúlyosabb. A vírust és a korlátozásokat könnyen személyes támadásnak lehetett venni, miért pont én, miért pont most. Bárki tudna mondani egy személyes történetet, amivel rálicitál a másikéra, mert neki jobban fájt ez a két hónap. Ideje hát a lazításnak, eleget szenvedtünk, nem igaz? Olaszországban pár hete még katonai kamionok szállították a halottakat, most nyitnak a boltok május közepével – akkor mi miért ne indítanánk be újra az életet? Nyár közepére az egészet el is felejthetnénk. Már, aki. Főleg a fentebb említett szerencsések. Európa pedig csak tudja mit csinál, olyan nincs, hogy egy egész kontinens rossz döntést hozzon, ugye, hogy csak a gazdaság miatt, ugye?
Hét közben marad a korlátozás a boltokban, de szombatonként már nem lesz érvényes. Hiszen van olyan bolt, ami eleve csak délig van nyitva hétvégén, a könnyítés érthető. Aztán ha túlvagyunk a május harmadikán, akkor jöhet a többi enyhítés. De ezt a vírussal is megbeszélték? Akkor már biztosan nem fog fertőzni, mert az újlipóciai vegán fagyizó már például nyitva lesz akkor, a kisvállalkozásoknak pedig ki kell nyitni, különben visszafordíthatatlan károkat okoz a korona a gazdaságnak. De az egészségnek ugye nem? Alig három hete még akciós volt a trambulin, mert „maradjunkotthon”, kettőt pislogunk és nyitnak a kiülős helyek, megtelnek a világvárosok terei. Tényleg ennyi lett volna?
Pedig vakcina nincs. Azt mondják idén nem is lesz. Mind vissza akarjuk kapni az életünket. Ha otthon maradni már nem is lesz muszáj, azért az óvatosságot, mint jó szokást, megtarthatnánk...
Fodor-Horváth Zsófia - www.888.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése